„Nálunk az átlagos gyerek nagyon jónak számít”

Szokatlan látvány: állatok sorakoznak az országút szélén. Egy tucatnyi birka toporog, mintha át akarnának kelni. Lassítunk a kocsival, nehogy valaki elénk lépjen. Kémleljük a juhászt, de sehol senki, egy kutya tart rendet a birkák között. Bár szeptember van, a nyár még nem végzett, a juhász is valahol az árnyékban lehet.

A 22-es úton járunk, Nógrádban a Cserhát lankás dombjai között. Endrefalvára igyekszünk, a Napsugár Óvodába. Nagy a boldogság a két éve felújított intézmény udvarán, hernyót találtak az ovisok. Hiába a klassz hinta, a szépen karbantartott homokozó sok játékkal, egy rovarnál kevés izgalmasabb van a három-öt éves korosztály számára.

Kuris-Holecz Adrienn fogad, ő vezeti az intézményt, és jelen pillanatban ő az egyik óvodapedagógus is a két csoportba járó harmincnyolc gyerekre. Három óvónő volt, ám társa nyugdíjba ment, a pótlás pedig bajos; nincs jelentkező, hiába hirdették meg az állást. Így mindkét csoportra megvan egy-egy óvónő, emellett óvodapedagógiai asszisztens és dajka felügyeli a gyerekeket.

Adrienn elmondja, hogy belülről próbálják megoldani a hiányt, az egyik asszisztensük ugyanis óvodapedagógusnak tanul. „Az itteni munka különleges lelkületet igényel. Én itt nőttem fel, ismerem a családokat. Aki újonnan érkezik és veszi az akadályokat, az be fog tudni illeszkedni” – mondja az óvodavezető.

Ezt a nehézséget felismerte az állam, így esélyteremtési támogatással segíti az endrefalvai ovi dolgozóit, ugyanis a helység szerepel a hátrányos helyzetű települések listáján.

A sok hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerek rengeteg törődést, empátiát és nagy türelmet kíván. Az óvónőknek pedig komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy gyakran magukra maradnak, és hogy az ovisok családjai sokszor más értékrendet képviselnek.

Nem tudnak játszani

Így, ősszel Adriennék családlátogatásokon próbálják megismerni az újonnan érkezettek környezetét, így minden óvodába járó családi körülményeit ismerik.  „Vannak, akik nem tudnak játszani, nem tudják, hogy kell. Sok családnál a tévé és a mobil foglalja le őket” – mondja az óvónő. Sok családnál alig-alig látnak készségfejlesztő játékot vagy mesekönyvet a polcon.

Vannak, akik az intézményben látnak először könyvet. Szerencsére az a tapasztalat, hogy az otthon telefont nyomkodó gyerekek is rá tudnak kapni a mesékre, az endrefalvai ovisok körében például népszerűek az állatos mesék. Ha pedig érkezik némi adománykönyv, akkor osztanak a családoknak is.

Nagyobb probléma, hogy a mostohább körülmények között élő családok nehezebben tudják megteremteni a napi szükséges táplálkozáshoz a megfelelő élelmiszert vagy évszaknak megfelelő ruházatot.  Vagy ha mégis, akkor gyakran egészségtelen élelmiszerek kerülnek az asztalra – chips, kóla, energiaital.

Az óvoda több módon próbál segíteni, a tízórait például már igyekeznek reggel kilenc környékén kiosztani, mert néhány ovis nem reggelizik otthon, éhesen pedig játszani sem lehet. Nyaranta pedig, amikor zárva van az óvoda, az önkormányzat biztosít étkezést azoknak a rászorulóknak.

“Rongyba” mennek

Közben az udvaron befejeződik a játék, a gyerekek rendet hagynak, letakarják a homokozót, és elindulnak ebédelni. Míg átcserélik a kinti cipőt bentire, megtudjuk, hogy az oviban jól főznek, és hogy van köztük, akiknek a faluban dolgoznak a szülei közmunkásként. Vagy ahogy a gyerekek mondják: „rongyba mennek”. Vagyis a helyi textilfeldolgozó vállalkozóknál kapnak munkát, és e mintát látva a gyerekek sokszor ezt a jövőt képzelik el maguknak is.

A falu környékén kevés a munkalehetőség, így a helyi vállalkozások és az önkormányzat által nyújtott közmunkaprogram nagy segítség az itteni lakosoknak. A szülőknek ez abból a szempontból könnyebbséget jelent, hogy ha a gyermekük megbetegszik, ez a munka bármikor felfüggeszthető egy-egy napra.

Akadnak olyan családok, ahol a szülők szét- majd összeköltöznek, a zaklatottságot pedig a kicsik nehezen viselik, az óvoda jó terep, hogy leadjanak a terheikből. Társak, játékok, óvó nénik segítenek ebben.

Nehezen áthidalható távolság

Az önkormányzat is a támogatja az óvodát: műsort, bábelőadást, falunapot szerveznek. Kuris-Holecz Adrienn a szervezés nehézségeit említi. Mint mondja, hiába jön össze pénz egy-egy fellépő díjára, a Budapest-Endrefalva közötti alig 120 kilométer útiköltsége újabb súlyos százezreket jelent, amire nincs mindig fedezet.

„Próbálunk környékbeli előadókat felkutatni, olcsóbb programokat szervezni, és segítenek a baptista szeretetszolgálattól, akik dolgoznak a településen, ők is szerveztek már bábelőadásokat, ugrálóvárat az óvodában” – mondja az óvodavezető, aki maga is ebbe az oviba járt, de gyerekként nem szerette, így nem is tervezte, hogy óvónő lesz. Szociálpedagógusként végzett, amikor visszahívták, hogy fél évre segítsen be az endrefalvai ovinak. Akkor beleszeretett a munkába, és elvégezte az óvónőképzőt, hogy maradhasson.

Mint elmondja, azt rosszul viseli, hogy a  gyerekek tehetsége nem, vagy csak alig tud kibontakozni. „Nálunk az átlagos gyerek nagyon jónak számít. Hiába énekel szépen vagy rajzol gyönyörűen, ha esetleg egyéb területen megsegítést igényel. Ha több figyelmet kell fordítanunk arra, hogy felkészítsük az iskolára, akkor a különleges képességekre már nem jut elég figyelem.”

Egy kiemelkedő képességű endrefalvai gyereknek ma nemcsak azt a 7 kilométert kell leküzdenie, ami a közeli kisvárostól, Szécsénytől elválasztja őket, hanem az otthoni környezet visszahúzó erejét is. Hiszen ahol megjelenik a nélkülözés, ott nincs szülő, aki támogatni tudná a tehetséget, továbbtanulást.

Pedig nem példa nélküli, hogy egy endrefalvai ovisból a tehetsége emeljen ki valakit. A település büszkesége Radics Gigi, aki tizenhat évesen megnyerte a Megasztár 6. szériáját, dalait országszerte ismerik. Igaz – mint mesélik – az énekesnő esetében a szülei tettek meg mindent, hogy lányuk tehetségéről értesüljenek Balassagyarmaton túl is.

Kattints IDE, és olvass tovább a magyarországi gyermekesélyekről!

The post „Nálunk az átlagos gyerek nagyon jónak számít” first appeared on nlc.