„Fáj látni, hogy ötvenes pasasok huszonéves lányok mellett feszítenek”

Nyár van, hőség, én pedig egy elegáns, régi banképület hűvös és sötét folyosóin járok Bécs belvárosában. Az épület belseje eleve egy régi kort idéz, a Bécsi vér stábjának nem kell nagyon alakítani rajta, hogy hozza a XX. századi eleji miliőt. A negyedik évad épp aktuális forgatási napján a régi banképület egyik legnagyobb terme egy száz évvel ezelőtti napilap zsúfolt szerkesztőségét hivatott helyettesíteni. Sok-sok századeleji újságírónak beöltözött statiszta ül a terem elegáns íróasztalainál, miközben a korhű írógépeiken ütik a billentyűket, megidézve a sajtó egy rég letűnt korszakát. Színtiszta időutazás.

Egy kicsit beleshetek a felvételekbe, de számomra a fő attrakció akkor jön, amikor fél órával később már egy régi iroda kanapéján találkozhatok a sokak szerint a Sherlockra emlékeztető népszerű sorozat egyik főszereplőjével, Juergen Maurerrel. Titokban abban reménykedem, hogy a színész már Oskar Rheinhardt jelmezében érkezik, mert poén lett volna egy közös szelfi egy régi kor régi, elegáns nyomozójával, de pechemre civilben fut be, az interjú után pedig rögtön megy, és átvedlik a Bécsi vér morc detektívjévé. A negyedik évad titkairól faggatom.

Negyedszer térsz vissza Oskar Rheinhardt nyomozó figurájához. Ennyi idő után találsz még benne új színeket?

Fontos változás, hogy a szakállam évadról évadra őszebb. Ez egy új szín, amit egyre több festékkel kell eltüntetni. (nevet) A sorozatban is őszül picit a szakállam, de lelassítottuk az öregedésem valódi mértékét, így sokkal enyhébb az őszülés, mint a valóságban.

Az elején részletekbe menően felrajzolják őket, hiszen a cél az, hogy karakteres, könnyen megjegyezhető figurák lepjék el a képernyőt. Ha jól végzik el ezt a munkát, két-három rész után a nézők már tudják, hogy kicsoda a főhős, milyen értékeket vall és milyen elvek mentén működik. Ha lehetőséget kapsz arra, hogy sokáig játszhasd őt, akkor hozzáadhatsz ugyan apró részleteket, színeket, de a lényeghez ragaszkodnod kell, attól nem térhetsz el. Oskarral szerencsém van, mert egy igazán jó karakter, nagy öröm, hogy újra meg újra a bőrébe bújhatok. Nagyon jellegzetes ruhatára van, mindig ugyanúgy öltözik, szóval elég magamra ölteni ezeket, és máris azt érzem, hogy karakterben vagyok. Felkerül rám az öltönye, a kabátja és a kalapja, és rögtön úgy érzem, mint új bőrbe bújtam volna. Kicsit olyan ez, mint Chaplin esete a Csavargóval. Felvette a kalapot meg a nagy cipőket, és máris előttünk állt a karakter.

Tőled eredt az ötlet, hogy Oskar szinte mindig ugyanazokat a ruhákat hordja?

Inkább egy közös ötletelés eredménye volt a zseniális Thomas Oláh jelmeztervezővel. A produkció költségvetési okokból feltette a kérdést, hogy milyen ruhatárra lesz szüksége Oskarnak, hányfajta ruha kell majd, és arra jutottunk, hogy inkább ragaszkodunk a kitalált külsőhöz, nem nagyon változtatunk rajta. A negyedik évad ilyen szempontból is érdekes, ugyanis Oskarnak álruhát kell hordania, másnak kell kiadnia magát. Ez egy komikus elem az új epizódokban, ugyanis ő annyira önazonos, hogy még eljátszani is képtelen, hogy valaki más lenne. Nemesembernek kellene kiadnia magát, de kevés dolog áll távolabb ennél tőle.

Oskar egy földhözragadt figura, nem szereti a mellébeszélést. Vicces volt eljátszani, hogy mennyire szenved egy ilyen helyzetben. Mindig élveztem a Bécsi vérben, hogy Oskar és az úri világból érkező Max annyira különböző figurák, hiszen ez rengeteg komikumra ad lehetőséget. Max egy rendkívül művelt, a felső körökben mozgó, pengeéles agyú orvos, míg Oskar az utca embere, akit józan paraszti ésszel áldott meg a sors.

Bár Oskar rendőr, nem sűrűn látunk nála fegyvert. Egyetlen olyan alkalomra emlékszem csak a korábbi évadokból, amikor lelő egy embert.

Oskar nem szereti a lőfegyvereket. Arról a lövésről nagyon sokat beszélgettem az íróval és a rendezővel. Kitaláltam magamnak egy részletes háttérsztorit róla. Eszerint Oskar egy háborús veterán, aki harcolt az első világháborúban, és miután leszerelt, rendőrtiszt lett belőle. A rendőrfőnök protezsáltja, ugyanis egy hozzá hasonló alacsony sorból jövő ember enélkül aligha kaphatna tiszti rangot. A háborús traumái miatt taszítják őt a lőfegyverek. Abban a bizonyos epizódban is csak azért használja, mert egy végtelenül aljas, hitvány gonosztevővel kerül szembe, aki iszonyatosan taszítja őt, mert a sok mocskos tette mellett még a legjobb barátját is megkínozta.

Volt egy olyan pillanat a forgatáson, amikor először érezted azt, hogy most megvan, végre sikerült ráérezned Oskarra?

Nem, mert ez nem egy varázslatos pillanathoz kötődik, hanem egy hosszú folyamatról van szó, és sok-sok munka eredményeként történik meg. Ez amúgy sem egy érzésként születik meg az emberben, inkább annak a következménye lesz, hogy rengeteget gondolkozol rajta.

Oskar múltjában rengeteg a fájdalom, mégis egy melegszívű fickó…

Örülök, hogy így látod, mert ez volt a cél. De nincs az előtérben, hogy melegszívű, morgós külsővel takarja, emiatt nem mindenki veszi észre.

Konzervatív fickó, konzervatív elvekkel és értékrenddel, aki kifelé szeret keménységet sugározni. De legbelül nagyon érzelmes pasas.

A harmadik évad végén úgy búcsúztunk el Oskartól, hogy összetörték a szívét. Ennek a love storynak lesz még folytatása?

Igen, lesz. De ennél többet nem árulhatok el, mert az már spoiler lenne.

Jól tudom, hogy a Theresét alakító Maria Köstlinger a való életben is a partnered?

Ez így van.

A forgatás során ismerkedtetek meg?

Nem, már előtte együtt voltunk. Az angol koprodukciós partnerek egy Bécsi vérrel kapcsolatos eseményen találkoztak a párommal. Az alkotók fontosnak érezték, hogy ne csak Maxnak legyen romantikus szála a sorozatban, hanem Oskarnak is, és amikor megláttak együtt Mariával – aki szintén színész –, felmerült az ötlet, hogy miért ne lehetne ő az. Steve Thompson kitalált neki egy karaktert, aki eredetileg nem szerepelt a regényekben, én meg nagyon örültem ennek, mert ez egy nagyvonalú gesztus volt a sorozat alkotói részéről.

Előre kikötöttem a produkciónak, hogy amennyiben arra kerülne sor, a szerelmemnek mindenképp egy korban hozzám illő színésznőt válasszanak. Fájdalmas látnom, hogy ötvenes pasasok a huszonéves lányok mellett feszítenek. Nem tudom, mi értelme ennek.

Emlékszel még a főszereplőtársaddal, a Maxot alakító Matthew Bearddel való első találkozásodra?

Egy hotelben találkoztunk, és ott volt velünk az első epizód rendezője is, hogy átbeszéljünk pár dolgot. Akkor még a húszas éveiben járt, nagyon fiatal volt. Kedves volt, de nagyon visszafogott és talán kicsit szégyenlős. Matthew az a fajta fickó, akinek idő kell, hogy megnyíljon neked, de miután ez később megtörtént, rájöttem, hogy egy nyitott, nagyszívű, szívvel-lélekkel dolgozó ember, és persze csodálatos kolléga, akit mindig öröm viszontlátni.

Mennyiben más a te Oskarod, mint akit Frank Tallis a regényeiben bemutatott?

Eléggé más. Az egyik könyvben például Max és Oskar együtt zenélnek: ilyet a sorozatban sosem csinálnának. Steve Thompson kiindulási pontként használta Frank Tallis regényeit, és nagyon izgalmas karaktereket adott nekünk azok alapján. De ezek nem teljesen egyeznek azokkal a figurákkal.

Van hatásod arra, hogyan alakítja a karakteredet Steve Thompson?

Meglepően sok, ugyanis Steve rendszeresen hív fel minket azzal, hogy kikérje a véleményünket. Ez elég ritkán fordul elő az írók esetében. Óriási bizalom jele ez a részéről, nagyon megtisztelő. Steve nem hiú író, nem akar minden érdemet a magáénak tudni, és érdekli mások véleménye.

A Bécsi vér negyedik szezonjának első része október 14-én este debütál az Epic Drama csatornán.

The post „Fáj látni, hogy ötvenes pasasok huszonéves lányok mellett feszítenek” first appeared on nlc.