TóCsa: Gabi, te nem vagy nagy horrorfilmes. Hogyan hallottál először A szerről?
Kun Gabi: Egy cikket olvastam, ami arról szólt, hogy A szer annyira durva, hogy rosszul lesznek és kimenekülnek a moziból az emberek. Aztán elém került egy Facebook-esemény egy premier előtti vetítésről, amit a film témáiról szóló beszélgetés követett, és érdekelt mindaz, amiről szól. Akkor fejben még nem kötöttem össze, hogy ez ugyanaz a film, amiről menekülnek az emberek. Erre később Kriszta barátnőm hívta fel a figyelmem, de akkor már késő volt, megvolt a jegyünk. Miközben annyira kerülöm a horrorfilmeket, hogy A szer előtt azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy testhorror.
TóCsa: A horrorrajongóknak megnyugtatásként azért hozzátenném, hogy A szer ugyan iszonyatosan gusztustalan film, ellenben cseppet sem félelmetes. Nem akarja megrémiszteni a nézőjét.
Kun Gabi: Ez számomra is megkönnyebbülést jelentett, mert utálom, amikor a horrorokban ilyen démoni fejekkel ijesztgetnek. Nekem már a Twin Peaks Bobja is sok volt, ahogy leselkedett az ágy végében. Nem tudtam tőle aludni éjszaka.
TóCsa: Ettől még A szer sem egy könnyű néznivaló, eléggé próbára teszi a nézőt a képeivel.
Kun Gabi: Voltak jeleneteket, amiket eltakart szemmel „néztem” végig. Például amikor összevarrta a saját hátát és a tű behatolt a húsba…
Jelenet A szer c. filmből (Fotó: Profimedia)
TóCsa: Mivel aznap már harmadjára láttam a filmet, volt lehetőségem jobban figyelni a közönség reakcióit. Két-három olyan pillanatot láttam, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. A foghúzásos és a körömleszedéses egész biztosan köztük volt.
Kun Gabi: Ezek engem is kiakasztottak.
TóCsa: És amikor hektoliterszámra fröcsögött a vér?
Kun Gabi: Azt már inkább viccesnek találtam. Mint Tarantinónál a Kill Billben.
TóCsa: Annyira túlzásba vitte, hogy ettől abszurddá vált. Ellenben a tű behatolása vagy egy körömletépés olyan jelenet, ami húsba vágó, ami realisztikus, amitől nehéz elvonatkoztatni. Ezekhez könnyebben tudunk kapcsolódni, mert az életünk valamely pontján szinte biztosan megtörtént már velünk is valami hasonló. Szerinted amúgy A szer egy erőszakos film?
Kun Gabi: Nem az. És talán azért nem, mert végső soron Elizabeth Sparkle, a főhős önmaga ellen küzd. Ez egy belső harc. Az általa átélt belső harcot minden nő ismeri, minden nő harcol így önmagával, és bár a férfiak fejébe nem látok bele, talán valamilyen szinten ők is.
TóCsa: Férfiként is abszolút tudtam kapcsolódni ahhoz, hogy amikor látok magamról egy fiatalkori fotót és amikor a tükörbe nézek, az nagyon nem egy és ugyanaz. Talán kevésbé fáj, mint egy nőnek, de ettől még időnként engem is foglalkoztat.
Margaret Qualley (Fotó: Profimedia)
Miről szól A szer?
A film főhőse Elizabeth Sparkle (Demi Moore), az egykori filmsztár, aki egy reggeli tévés aerobicműsor sztárjaként tartja fenn a karrierjét. Az ötvenedik születésnapján kirúgják, és egy fiatalabb lányt keresnek a helyére. Ekkor ismerkedik meg egy céggel, ami felkínálja neki különleges, új termékét: A szer segítségével létrehozhatja a saját génjeiből egy fiatalabb, tökéletesebb változatát, akivel aztán osztozhat az életén. Megszületik Sue (Margaret Qualley), a szupernő, aki mindent elér, amire Elizabeth vágyott. Ők ketten ugyan egyek, mégis gyűlölni kezdik egymást.
Kun Gabi: Nagyon belém égett a film egyik jelenete. Demi Moore karaktere randira készül, sminkel, kiöltözik, de sosem lép ki a lakásból, inkább újra meg újra visszamegy a tükör elé, hogy igazítson a sminkjén meg a ruháján. Ott legszívesebben rákiabáltam volna, hogy húzzál már el a lakásból, tök jól nézel ki! Közben nagyon átéreztem azt, amit ott átél.
TóCsa: Mindig akkor fordult vissza, amikor kifelé jövet meglátta a saját fiatalkori fotóját a falon. Lehet, hogy klasszul nézett ki, de ő a fiatalkori önmagához hasonlította magát, és ebben értelemszerűen alulmaradt.
Kun Gabi: Ha valaki ezt teszi, mindig csalódni fog. Én azt éreztem, hogy
ő önmagának sosem elég. Nem elég szép, nem elég jó, nem elég fiatal… Hiába rajong érte a faszi, akivel randizna, azt hiszi, hogy még ennek a fickónak sem lesz elég. És szerintem pont azért játssza Demi Moore ezt a szerepet, hogy megmutassák: még a világ legszebb női is képesek ezt gondolni magukról.
TóCsa: Ráadásul egy olyan pasival randizna, aki kategóriákkal alatta helyezkedik el. Se nem szép, se nem karizmatikus, se nem okos, se nem híres és még csak nem is gazdag. És mégis kevésnek érzi magát hozzá.
Kun Gabi: Nagyon alulpozicionálja magát. Sajnos sok nő csinálja ezt. Rendszeresen lejjebb pontozzuk magunkat annál, mint ahogy a külvilág lát minket. A fotós ismerőseim szokták mondani, hogy mindig a női interjúalanyokkal van a legtöbb baj. Nem szeretik magukat, nem szeretik viszont látni a saját képüket, miközben nincs velük semmi gond.
Demi Moore A szer c. filmben (Fotó: Profimedia)
TóCsa: Nemrég voltam egy interjún, ahol a nő azzal nyitott a fotósnak, hogy róla szinte képtelenség normális fotót készíteni. A fotós kapásból azzal kontrázott, hogyha minden egyes ilyen kijelentés után kapott volna egy ezrest, ma már gazdag ember lenne. Szerinted ez amúgy részben a social média hatása?
Kun Gabi: Biztos vagyok benne, hogy a közösségi média ilyen szempontból nem tesz jót, de ez már azelőtt is így volt. Én is végignéztem gyerekkoromban, hogy anyám mennyire kegyetlen volt saját magához.
TóCsa: Egyébként a film sem a közösségi médiát hibáztatja, sőt mintha nem is létezne benne. Furcsa módon nem igazán lehet pontosan belőni, hogy a történet mikor játszódik, de okostelefonokat nem sűrűn látunk benne. A rendező ezzel egy kicsit elemelte a valóságtól, kortalanná tette. Valószínűleg nem akarta, hogy azt higgyük, hogy A szer a közösségi média kritikája. Mert a jelenség, amit bemutat, messze túlmutat azon.
Kun Gabi: A közösségi média csak ráerősített egy már régóta létező jelenségre. Inkább a fiatal lányokra van romboló hatással, nem ránk, negyvenes-ötvenesekre. Mi már levágjuk, hogy amit látunk, az hamis, és nem igazi, és képesek vagyunk kiröhögni, ha valaki magára pakol húsz filtert. A tizen- és huszonéveseknél viszont okozhat problémákat. A film szépen bemutatja, hogy a nők önmagukkal szembeni elégedetlenségének problémája kortalan. Végső soron nemcsak (a filmben) ötvenes Demi Moore adja be magának a szert, hanem – SPOILER!!! – a végén a fiatalabb verziója, azaz Margaret Qualley is.
Az elégedetlenség önmagunkkal már egészen fiatalon kezdődik, és nem csak negyven vagy ötven fölött. Már fiatalon is ostorozzuk magunkat azzal, hogy kövérek vagyunk, szarul nézünk ki…
Aztán negyvenévesen visszanézünk a húszéves kori fotóinkra, és rájövünk, hogy mennyire klasszul festettünk akkoriban. Bezzeg most, negyvenesként milyen gáz, ahogy kinézünk. Aztán eljön a hatvan, visszanézünk a negyvenes fotóinkra, és rájövünk, hogy milyen szuperül néztünk ki negyvenesként… Sosem tudjuk értékelni az adott pillanatot.
Margaret Qualley A szer c. filmben (Fotó: Profimedia)
Érdekes volt átélni, hogy mennyire utáltam Demi Moore fiatal énjét. Hihetetlenül gyűlöltem azt a nőt, miközben Moore-ral meg nagyon szimpatizáltam, ami kicsit abszurd, mert amit a filmben látunk, azt ő teszi saját magával. Emiatt kicsit tudathasadásos állapot volt megnézni ezt a filmet.
TóCsa: Ahogy a film jó pár alkalommal emlékeztet minket rá: ők ketten valójában egyek.
Kun Gabi: Ez egy nagyon fontos üzenet. Sokszor tudjuk magunkat ostorozni a múltban elkövetett hibáinkért, és arra gondolni, hogy akkor még milyen hülyék voltunk, de ezt nem szabad csinálni, hiszen a múltbéli én nem egy másik ember. Ahogy a rossz, úgy a jó dolgokban is osztozunk vele.
TóCsa: A filmben a fiatal és az idősebb én látványosan gyűlöli egymást. Az idősebb utálja a fiatalt, mert folyton emlékezteti arra, hogy ő már soha többé nem lehet olyan, a fiatalabb pedig gyűlöli az idősebbet, mert folyton arra emlékezteti, hogy idővel ő is azzá válik. Eléggé belém égett az a kép, amikor Margaret Qualley undorral az arcán nézi Demi Moore tévézős foteljét, látva, hogy mennyire szét van ülve. Elborzad már a gondolatától is annak, hogy idősebb korában az lehet a fő programja, hogy naphosszat bámulja a tévét.
Vannak filmek, amik nagyon becsomagolják a mondanivalójukat, de A szer egyáltalán nem ilyen. Coralie Fargeat rendező direkt a képünkbe mond mindent, nem lacafacázik. Egy percig nem titkolja az üzenetét, mégsem válik primitívvé. Szerencsére a mondanivalójának annyi rétege van, hogy még úgy is hagy számunkra gondolkodni valót, hogy a fő üzenetét rendkívül direkten kommunikálja felénk.
Demi Moore A szer c. filmben (Fotó: Profimedia)
Kun Gabi: Annyira megmártózunk a karakterek lelkében, hogy ettől lesz igazán izgalmas átélni ezt a konfliktust. Egy társadalmi problémát tesz így rendkívül személyessé. Nagyon érdekes elmerülni bennük, mivel úgy is különleges figurák, hogy közben nem igazán szimpatikusak. Időnként bokán rúgtam volna valamelyiket azzal, hogy „Hagyjátok már abba!”
TóCsa: Bár A szer kritikai megítélése alapvetően pozitív, találkoztam olyan külföldi kritikákkal, amik számon kérték rajta a nők tárgyiasítását. A film nemcsak horror, hanem szatíra is, ami azzal űz gúnyt a male gaze-ből, a nők filmes tárgyiasításából, hogy sok jelenetében maga is ezt csinálja, csak száz fölé tekeri a potmétert. De ami szerintem gúny és paródia, egyesek szerint szimpla tárgyiasítás, ezért szintén a probléma része. Mit gondolsz erről?
Kun Gabi: Nekem teljesen lejött, hogy ez direkt van. Az, hogy ráirányítja a figyelmet egy problémára, nem jelenti azt, hogy maga is a probléma része volna.
TóCsa: Olyan szinten tárgyiasít, hogy az már inkább paródia.
Kun Gabi:
Igen, vannak jelenetei, amik szinte csak mellekből, fenekekből és riszálásból állnak.
TóCsa: Azért érződik, hogy paródia, mert még a legmacsóbb, legszexistább férfi rendező sem menne el idáig. Ha pedig a férfiaknál tartunk: a filmben egyetlen normális férfi karakter sincsen. Mondjuk normális nő sem igazán… Szerinted van olyan üzenete A szernek, hogy a nők önértékelési problémáiért a férfiak felelősek?
Kun Gabi: Itt nem a férfiakon volt a hangsúly. Inkább a médiát és az egész társadalmat kritizálja. Sokan és sokszor elmondták már, és nagyon szomorú, hogy a média világa nem tűri meg az ötven fölötti nőket. Kirakják őket azzal, hogy már nem valók képernyőre.
Nem érzem azt, hogy a film a férfiakat hibáztatná. A legfontosabb üzenete inkább az, hogy a mentális egészségünkkel foglalkozni kéne, és ebbe a testképünk is beletartozik.
Ez Magyarországon – ahol az iskolai felvilágosítást tulajdonképpen ellehetetlenítették – egy különösen fontos üzenet. Pedig időben el kéne kezdeni a felvilágosítást, hogy ötvenévesen ne önmagunkat gyűlölve nézzünk a tükörbe. Sajnos a legtöbb családban otthon sem beszélgetnek erről, sőt a gyerekek inkább a rossz példákat látják. Ha azt látja otthon, hogy anyuka mindig elégedetlen önmagával, abból könnyen kisülhet az, hogy ő is elégedetlen lesz. Az én olvasatomban inkább erről szól a film, nem a férfi-nő témáról.
Sajnos nemcsak a média bánik szörnyen az ötven fölötti nőkkel, hanem az egész társadalom. Nézd meg, milyen gondokkal küzdenek a munkaerőpiacon: nehezen találnak állást. Ne tudd meg, mennyi panaszt látok a munkahelykereső csoportokban.
A szer (Fotó: Profimedia)
TóCsa: Ez – lehet, hogy más súllyal – valamennyire a férfiakra is igaz.
Kun Gabi: Pedig ötven fölött a nők már tapasztaltak, nem fognak elmenni babázni, mégsem kellenek. Szerintem túl korán kezdődik a leépítésük. Mintha a nők ötven fölött megszűnnének létezni.
TóCsa: A film ezt a súlyos témát nem egy dráma, hanem egy különösen gusztustalan testhorror formájában meséli el. Én imádtam, de érdekelne, hogy szerinted szerencsés volt a műfajválasztás?
Kun Gabi: Igen, mert ezzel tud nagy hatást elérni. Erősebben megy át az üzenet, ha közben a nézőt felrázzák valamivel. Mondjuk az undorral.
TóCsa: Ritka undorító film, annyi szent, de szerencsére inkább nevetnek, és nem hánynak rajta a nézők. Mondjuk tény, hogy az emberek hajlamosak a zavarukban és a félelmükben is nevetni, leplezve azt, hogy valójában nagyon kényelmetlenül érzik magukat, de A szer esetében talán nem ez volt a helyzet. Ez egy szándékosan vicces film. És a viccessége sokkal jobban átjön a moziban ülve.
Kun Gabi: Moziban én is nevettem, de otthon ülve valószínűleg már a gerincnél összevarrott bőr jeleneténél kikapcsoltam volna.
TóCsa: Vannak filmek, amiket egyszerűen sokkal jobb közösségben átélni, más emberekkel együtt nézni, és A szer pont ilyen. Szinte minden filmet jobbá tesz egy kicsit a mozi, de ennél a filmnél óriási a különbség. Kétszer láttam moziban és egyszer otthon, és tényleg masszív volt a különbség az előbbi élmény javára.
Sajnos azt kell mondanom, hogy aki odahaza nézi meg A szert, nem ugyanazt az élményt fogja kapni, mint aki egy moziteremben.
Kun Gabi: Engem egészen lenyűgözött a filmben Demi Moore játéka. Pedig nehéz dolga volt. Sok jelenetben nem csinált mást, csak figyelte magát. Se zene, se semmi, csak áll és nézi magát a tükörben. Olyan szintű önutálat van abban a nézésben, hogy ha netán Oscart kap a filmért, ezért a nézésért fogja kapni.
Demi Moore A szer c. filmben (Fotó: Profimedia)
TóCsa: Igen, A szerben nagyon kevés a párbeszéd. Nem számoltam, de gyanítom, hogy Demi Moorenak nagyon kevés sora lehetett a forgatókönyvben. Azt szokták mondani, hogy a színészet reakció, csakhogy itt Moore a legtöbb jelenetben egyedül van, nincs kire reagálnia. Ami baromi nehéz.
Kun Gabi: Csak pislogtam, mennyire jól játszik. Nem kellenek szavak, minden az arcára van írva.
A szer már látható a magyar mozik műsorán.
The post A nők önértékelési problémáiért a férfiak felelősek? – Kibeszéltük az év botrányfilmjét first appeared on nlc.