Megtartotta szokásos péntek reggeli rádióinterjúját Orbán Viktor magyar miniszterelnök, miután szerdán az Európai Parlamentben ismertette a soros uniós elnökség programját.
Értelemszerűen erről folyt a beszélgetés zöme, a riporter elsőként arra volt kíváncsi, hogyan értékeli a miniszterelnök, hogy bár ő csak a programról akart volna beszélni, rengetegen támadták a magyar kormányt.
„Egy érdekes helyzet kellős közepén találtam magam” – összegzett Orbán, majd azzal folytatta, hogy odament, „ahogy ez illendő”, egy színvonalas programmal, amiről színvonalas vitát is lehetett volna folytatni, még föl is készült erre alaposan. Erre mit lát?
Az EP-képviselők „vérgőzös állapotban voltak”, volt „lökdösődés, csihi-puhi”, és az egész helyzet teljesen abszurddá vált. De azért ő állta a sarat.
„Amikor tízen jönnek az emberre, az azért rockandroll” – mondta.
De mint kiderült, bár „a magyar mégis csak egy udvarias, nagyvonalú, jól nevelt nép, de ha így rárontanak az emberre, két utat választhat.”
Elengedheti a füle mellett, de hát annyian támadtak a magyar miniszterelnökre, és olyan durván, hogy egy idő után attól félt, ha csak elenged mindent a füle mellett,
„még a végén baleknak néznek bennünket”.
Ekkor arra gondolt, hogy ebbe mégis csak bele kell állnia, mert „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” is, és így végül néhány „lángos, tasli le is esett”, miután elővette az összes érveit meg tudását.
Szerinte a magyarokat megdöbbentette, mi folyik az Európai parlamentben, mert él a fejünkben egy kép Európáról és az európai politizálásról.
„Azt hittük, hogy ott intelligens emberek élnek”, és „színvonalasabbak a politikai viták”, ehhez képest Orbán szerint „a béka feneke alatt volt az egész.”
Egy ideig ő is kultúrsokkban volt, ahogy végignézett a gyűlölködő, támadó képviselőkön, de már túl van ezen.
Na de mi volt ennek az egésznek az értelme? tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta.
Orbán Viktor szerint az vált nyilvánvalóvá, hogy az Európai Bizottság elnöke, ursula von der Leyen, és a Néppárt első ebere, Manfred Weber bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt, és brüsszelita kormányt tennének a helyére, aminek a tagjait meg is nevezték.
Itt kétségkívül erős képet égetett a hallgatók fejébe a miniszterelnök, amikor kifejtette: láttunk egy házasságkötést, ahol Dobrev Klára és Magyar Péter állt össze szivárványkoalícióba, „az eseményt Ursula von der Leyen celebrálta, a tanú Manfred Weber volt”.
Az európai szocialisták ugyanis a DK-s Dobrevet, a Néppárt meg a Tisza Pártot, és annak vezetőjét, Magyar Pétert (igen, kimondta a nevét) látnák Magyarország élén – fejtegette Orbán.
„De először is azt kell világossá tenni, hogy értjük, hogy ez a tervük, láttuk ezt a remek kis házasságkötést, de nem oda Buda, mi is itt vagyunk” – terelte át áldozatiból harciasba a hangvételt a miniszterelnök, aki szerint a magyarok sem ezt akarják, és ezért kellett neki beleállnia a vitába, és visszavágnia.
„Én bejelentettem az ellenállást” – szögezte le.
Szerinte egyébként Brüsszelben is rá fognak jönni, ha egy kicsit lehiggadnak, hogy nem jó üzlet, és le fognak állni, békén fogják hagyni Magyarországot, „a két jómadarat” (mármint Dobrevet és Magyart) meg kifizetik máshogy.
A magyar javaslatok közül hosszan beszélt a miniszterelnök arról, hogy szerinte külön testületet kéne létrehozni a schengeni tagállamok minisztereiből, hogy ők döntsenek a határvédelemről, és „hagyjuk ki ebből a Bizottságot”.
A másik fontos pont a versenyképesség növelése lenne, ennek európai szintű kiútjára Orbán szerint „csekély esély van”, ezért Magyarországnak magával kell foglalkoznia. Ő maga is ezzel foglalkozik hetek óta a strasbourgi csihi-puhi csak egy kis kitérő volt, mindeközben azonban olyan akciótervet raktak össze, ami óriási lendületet fog adni a gazdaságnak, de ennek látható eredményei még a miniszterelnök szerint is leghamarabb 2025 első negyedévében mutatkoznak majd.
Hosszabb távon milyenek a gazdasági kilátások? – tudakolta a riporter. Fényesek – mondta a miniszterelnök.
Így zárult a beszélgetés.