2023-ban a KSH adatai szerint nemcsak a foglalkoztatottság erősödött Magyarországon, hanem az év közbeni reálkeresetek mértéke is nőtt. Erdélyi Dóra, az Oeconomus makroökonómiai elemzője úgy fogalmazott írásában, hogy „2022-2023-ban ismét megközelítette a magyar munkaerőpiac a teljes foglalkoztatás állapotát. A teljes foglalkoztatás azt jelenti, hogy aki szeretne dolgozni, talál magának munkát Magyarországon, vagyis egyre nehezebb növelni a foglalkoztatotti létszámot.”
Ha önmagában ezt nézzük, akkor úgy tűnhet, hogy a munkaerőpiacon minden rendben, és itt igaz a mondás: aki keres, az talál. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb, mind a munkakeresés, mind a jövedelmi viszonyok, mind a női és férfi karrierutak tekintetében.
Nem mindegy, hová születtél
Annak ellenére, hogy Magyarország kis országnak számít, a földrajzi egyenlőtlenségek nálunk is jelen vannak. Úgy mondhatjuk, egy nyugat-keleti lejtő van gazdasági fejlettség tekintetében, ami jelentősen befolyásolja a munkaerőpiaci helyzetet. A munkavállalási ráta a nyugati részen mindig is magasabb volt, mint a keletin – igazolja prof. dr. Csoba Judit egyetemi tanár a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékéről. Az ország keleti régiójában a földrajzi adottságok miatt még a második világháborút követő évtizedekben is alapvetően a mezőgazdasági jellegű tevékenységek volt a meghatározók, ami a termelés gépesítésével egyre kevesebb munkalehetőséget kínált.
Az sem mindegy, hogy egy-egy régiónak milyen szomszédja van. Egy gazdasági szempontból fejlettebb szomszéd nagyobb arányban kínálja a határokon átnyúló foglalkoztatás lehetőségét, vagy akár a beérkező megrendelések biztosítanak pluszfoglalkoztatást. Ám a keleti régió tartós lemaradását a kedvezőtlen földrajzi, és gazdasági tényezők mellett kevésbé ismert politikai okok is magyarázzák.
Családi nyomdaipari vállalkozás Debrecenben (Képünk illusztráció – Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
„Történeti dokumentumok igazolják, hogy Trianon után például hosszú ideig nem telepítettek a Tiszától keletre ipari létesítményeket, mert a döntéshozók attól tartottak, hogy egy esetleges újabb határrendezés eredményeként Magyarországot Romániához csatolják, s a befektetések elvesznek. Ezek a tényezők hosszú időn át meghatározták a gazdasági fejlesztéseket, a munkavállalás esélyét, a végezhető feladatok mennyiségét és minőségét az ország keleti felében.” A keleti régió nagyvárosaiban csak a ’60-es években kezdtek el iparosítani, de a fejlesztések foglalkoztatási hatása csak a ’70-es évek második felében jelentkezett igazán, amikor a kis- és középvárosok iparosítása is elindult, lehetőséget kínálva a nők munkaerőpiacra való belépésére, főleg a betanított munkák terén.
A szakadékot, ami az ország két szeglete között történelmileg kialakult, máig nem sikerült kiegyenlíteni. Arra a kérdésre tehát, hogy vannak-e földrajzi egyenlőtlenségek Magyarországon, illetve, hogy aki az ország nyugati felén lakik, az könnyebben talál-e munkát, mint az, akik a keleti országrészben él, a rövid válasz: igen.
Foglalkozása: amit a piac megkíván
Az iskolázottság a másik fontos pont, ha a foglalkozási lehetőségek regionális különbségeit vizsgáljuk. A keleti, dél-keleti országrészben élők képzettségi mutatói kedvezőtlenebbek az ország középső, vagy nyugati felében élőkhöz képest, ami a többi közt arra is visszavezethető, hogy a magasabb képzettséggel rendelkező csoportok hosszú ideje elvándorolnak keletről a jobb jövedelem, vagy a kedvezőbb karrierpálya lehetősége miatt.
Azok a cégek, amelyek a ’70-es éveket követően az ország keleti felében jöttek létre, sok esetben kifejezetten betanított munkákat vagy alacsony presztízsű és jövedelmű szakmunkákat kínáltak. Jórészt ehhez a kereslethez igazodott a régió szakképzési rendszere is. Az ezredfordulót követően nyilvánvalóvá vált, hogy a régió elavult termelési szerkezete modernizálásra szorul, és versenyképesebb termelési és/vagy szolgáltatási rendszert kellene kialakítani. Ehhez azonban hiányzott a magasabb képzettséggel rendelkező munkavállalói kör. Így erősödött ördögi körré a munkaerőpiaci és gazdasági csapda: az alacsonyabb szintű iskolázottság miatt nem a magas hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat kínáló gazdasági szereplők jelentek meg a térségben, aminek eredményeként a régió elhelyezkedési esélyei és jövedelemszerzési lehetőségei is elmaradtak az országos mutatók mögött.
A legnagyobb hendikeppel indulók
Amikor arról kérdezem Csoba Juditot, hogy kik azok, akik a leghátrányosabb helyzetből indulnak a munkaerőpiacon, azt a választ kapom, hogy azok, akik esetében a hátrányok halmozódnak.
„A tapasztalatlan, képzetlen fiatalok és az ötven év feletti generáció tagjai szembesülnek a munkakeresés során nehézségekkel, és leggyakrabban őket érinti az életkoruk miatti kedvezőtlen megkülönböztetés, az »ageizmus« is. A konzervatív családmodell pedig a nőket sodorja kedvezőtlenebb helyzetbe, hiszen ha ugyanolyan képességekkel keres egy nő és egy férfi állást, akkor az esetek többségében a férfit alkalmazzák.
A munkaadók többsége még mindig a férfit tekinti a családfenntartónak, pedig a gyereküket egyedül nevelő szülők döntő többsége nő, s az ő esetükben létkérdés a munkából származó jövedelem, mint ahogyan a gyerekek és az ápolásra szoruló hozzátartozók nappali ellátásának biztosítása, a szolgáltatások elérhetősége is. A gondozási feladatok többsége még mindig a nőkre hárul, s ezek nélkül a szolgáltatások nélkül a nők nem tudnak elhelyezkedni.
Különösen nehéz a nők helyzete akkor, ha alacsony képzettségűek, és hátrányos helyzetű régióban kívánnak dolgozni. Itt a munkaerőpiaci kínálat korlátozottsága és a munkavállalást segítő szolgáltatások hiánya egyszerre dolgozik ellenük.”
A nagy kérdés, hogy mi történik azokkal, akik nem találnak munkát? A munkanélküli segély nyilván nem megoldás ebben az esetben, de még a szociális juttatások sem. A lehetőségek száma véges, bár a közfoglalkoztatás még mindig opció lehet, ha valaki semmilyen más pozíciót nem tud betölteni. A szakértő hangsúlyozza, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a nők aránya a közfoglalkoztatásban. „Kutatásunk során a közfoglalkoztatásban résztvevő nők alapvetően arra hivatkoztak, hogy azért maradnak addig, ameddig csak lehetséges ebben a rendszerben, mert a családi feladatok miatt nem tudnak a szomszédos településre átjárni, vagy több műszakot vállalni. A munkavállalást csak a közfoglalkoztatás keretében tudják megoldani, ami kellően rugalmas.”
Akik nem kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba és a család segítségére sem számíthatnak a mindennapi feladatok ellátásakor, azok valóban komoly problémával szembesülnek. A szegénység és kirekesztettség által veszélyeztetett csoportok körében magasabb a nők érintettsége, mint a férfiaké. A 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás és az esetleges családi pótlék, na meg az időnként az árnyékgazdaságban végzett jövedelemszerző tevékenység (például napszámos munka), amiből megpróbálják a családot eltartani nem elegendő a szegénységi küszöb fölé emelkedéshez.
Egy dolgozó a győri Intersnack Magyarország Kft. gyárában (Képünk illusztráció – Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
Arcpirító női és férfi egyenlőtlenségek
Globális szinten tudjuk, hogy van különbség női- és férfibérezés között, annak ellenére is, hogy évtizedek óta törekvés van arra, hogy ez kiegyenlítődjön. Az Európai Parlament és Tanács 2023. május 10-i dátummal léptette hatályba az úgy nevezett A férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvét annak érdekében, hogy a bérezések átláthatóbbak legyenek.
Adamecz-Völgyi Anna Van-e üvegplafon Magyarországon? Nemek közötti bérkülönbség az iskolai végzettség függvényében című írásában rávilágított, hogy kutatásaik alapján Magyarországon a nemek közötti korrigált bérkülönbség közel másfélszer akkora a felsőfokú végzettségűek között, mint a többi iskolai végzettség szerinti kategóriában. „Egy azonos vállalatnál és foglalkozásban dolgozó, azonos életkorú felsőfokú végzettségű nő átlagosan 16 százalékkal keresett kevesebbet 2016-ban, mint egy férfi, míg ez a különbség az alacsonyabb végzettségűek között 11 százalék körül volt. Ez a különbség abból adódik, hogy bár az elmúlt két évtizedben az alacsony iskolai végzettségű férfiak és nők közötti bérkülönbség csökkent, a felsőfokú végzettségűek között nőtt” – írja tanulmányában.
Az Európai Parlament és Tanács törekvése ezért arra irányul, hogy az álláshirdetések során közzé tegyék a bérezést is – erre azért van szükség, avat be Csoba Judit, mert például azonos munkakörben a bértárgyaláskor a férfiak hatékonyabban tárgyalnak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nők bérhátránya kialakuljon. Az irányelv azt is szorgalmazza, hogy a cégek a jövedelmeket tegyék átláthatóvá, hogy jobban ellenőrizhető legyen, mennyiben különbözik a két nem bérezése.
Jelenleg – az Eurostat adatai szerint – a vezetők között van a legnagyobb különbség a bérjövedelmek tekintetében. A női vezetők 23 százalékkal keresnek kevesebbet óránként, mint a férfiak, úgy is, hogy a nők általában magasabban képzettek, mint a férfiak – mutat rá az Oeconomus ide vonatkozó cikke. Ez a helyzet nemcsak uniós szinten, hanem Magyarországra nézve is igaz: az alacsonyabb foglalkozási kategóriákban a nők és férfiak közötti bére közötti különbség kicsi, mert csaknem mindenki minimálbért kap. A középfokú foglalkozási kategóriánkban viszont – ahol a férfiaknak érettségi nélküli szakmai végzettségük van, a nőknek pedig érettségi, de nincs szakmai képesítésük – már nem egyformán díjazza a nemeket a piac, a férfiak szaktudását többnyire magasabban „árazza be”. A bérkülönbségek alakulásába az is belejátszik, hogy a nők nagyobb arányban vállalnak részmunkaidős munkát, hamarabb hagyják félbe a karrierjüket családi kötelezettségek miatt (lásd gyereknevelés). Ám ha egy nő mégis vezető pozícióba kerül, ott érezhetően kinyílik a bérolló, és egyértelműen kiolvasható az Eurostat által mért 23 százalékos különbség.
„Fontos hozzátenni, hogy Magyarországon egyébként sem a politikai, sem a gazdasági karrier nem olyan nyitott, mint Európa legtöbb országában. Az Eurostat adatai szerint utolsó előtti helyen vagyunk a nők igazgatótanácsi pozícióit illetően az EU tagországok között, egyedül Ciprus van mögöttünk. Ráadásul 2017 óta Magyarországon és Cipruson csak tovább romlott a helyzet, miközben az összes többi európai országban javult” – mondja a szakértő.
Kattints IDE, és olvass tovább a magyarországi gyermekesélyekről!
The post „A munkaadók többsége még mindig a férfit tekinti a családfenntartónak, pedig a gyereküket egyedül nevelő szülők döntő többsége nő” first appeared on nlc.