Orbán Viktor szerint politikai intifáda volt, ami az EP-ben történt, ahol a soros elnökség programját ismertette. Ukrajnát Ursula von der Leyen felszólalására válaszul hozta először szóba. A bizottsági elnök megint párhuzamot vont ’56 és az orosz-ukrán háború között. Orbán először csapott össze Magyar Péterrel. Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője szerint Orbán és Magyar is belpolitikai haszonszerzésre használta a vitát. Szerinte Orbán nem véletlenül volt olyan visszafogott az elején.
444: Mennyire lepte meg, hogy Orbán Viktor, aki egy „békemisszióval” indította a soros elnöki ciklust, egy szót sem szólt erről, mikor az elnökség céljait sorolta?
Hegedűs Dániel: Engem maga a beszéd lepett meg. Arra számítottam, hogy Orbán nagyon harcos, nagyon provokatív lesz, és alapvetően nem a magyar soros elnökségre fókuszál majd, hanem a magyar kormány és az általa brüsszeli eurokratáknak nevezett világ politikája közti különbségeket domborítja ki.
Azt gondoltam, hogy a Green New Deal állítólagos túlkapásai, a woke-ideológia, a bevándorlás, illetve a háború és béke kérdése lesz a beszéd fő vonala, ehhez képest alapvetően egy nagyon defenzív beszédet tartott.
Szerintem Orbán Viktor azt a benyomást akarta kelteni, hogy ő tényeken alapuló vitát akar folytatni az elnökség fő témáiról, de az európai baloldal ezt nem engedi, hanem lerántja az egészet a pártpolitikai adok-kapok mocsarába.
Szerintem Orbánék számítottak arra, hogy elkerülhetetlen lesz egy kemény politikai konfrontáció, és ezt úgy próbálták megoldani, hogy Orbán megtámadott félnek tűnjön, és a végén eljátszhassa az áldozati szerepet. Ez lehetett a beszéd mögötti logika és stratégia.
Szóval ez csak taktika, nem pedig arról van szó, hogy Orbán belátta, messzire ment, vagy hatott volna rá a nyomásgyakorlás?