Az 1-es szám annyira különleges, hogy több ezer évig nem is tekintették valódi számnak

Az egy – vagy még rövidebben: 1 – kétségkívül különleges szám: mondjuk ha a nyolcat megszorozzuk eggyel, akkor nyolcat kapunk, ha pedig a négyszázhuszonhétezerrel végezzük el ugyanezt a műveletet, akkor az eredmény négyszázhuszonhétezer. Ezt a jelenséget a matematika nyelvén úgy hívják, hogy szorzásra nézve neutrális elem, azaz egységelem minden számkörben. De vannak még ennél furcsább tulajdonságai is: például az egy négyzetgyöke egy. És valószínűleg ez az a szám, amit mindenki elsőként tanul meg. 

Mivel annyira különbözik a többi számtól, az egyet 

meglepően sokáig nem is tekintették valódi számnak.

Arisztotelész, Euklidész és más görög gondolkodók, akiknek munkássága a mai modern matematika alapját képezi, úgy vélték, hogy az egyes nem szám, hanem inkább valamiféle ősforrás, eredő, amelyből az összes többi szám származik – vagy valami hasonló. Hogy miért? Egy 15. századi szerző, bizonyos Sevillai Izidor érsek – mellesleg az internet védőszentje, aki számos népszerű és közérthető tudományos munkát írt – egyik művében így foglalta össze a korabeli matematikusok 1-es számmal kapcsolatos nézeteit: a számot „egységekből álló sokaságként” kell értelmezni, így e meghatározás szerint „az egy a szám magja, de nem szám” – bármit is jelentsen ez. 

Az 1500-as évek végén aztán jött egy Simon Stevin nevű belga matematikus, aki a De Thiende című könyvében elmagyarázta, hogyan lehet a törteket tizedes számokként ábrázolni; ez vízválasztó pillanatnak bizonyult a matematikában, mert ahhoz, hogy a tizedes számok működjenek, az egyet osztható számnak kell tekinteni.

– írja az Encyclopedia Britannica. Vagy ahogy a mult-kor.hu fogalmaz: megmutatta, hogy a mindennapi használat számára milyen jelentősége lehet a tízes számrendszernek, amely egyszer és mindenkorra eltünteti a törteket a hétköznapi életünkből. Stevin a korábbi matematikai felismerésekre támaszkodva megtanította az embereket arra, hogyan lehet az összes számítást egész számokkal elvégezni.

Holland nyelven írt könyvében hitet tett amellett, hogy a tízes számrendszer hamarosan meghódítja az életünket és új alapokra helyezi a pénzforgalmat, a súly- és mértékrendszerünket. (Valójában a decimalizált, azaz a tízes számrendszerre épülő pénz még akkor is bőven kockázatos elképzelésnek számított, amikor Thomas Jefferson bevezette az Egyesült Államokban, míg a metrikus rendszer – amely ugyancsak a decimalizálás ötletén alapul – olyan forradalom volt, amelybe Amerika azóta sem igazán kapcsolódott be)

Ám jó időbe telt, amíg ez az elképzelés tényleg gyökeret tudott verni a nyugati világban. Csaknem száz évvel később egy Joseph Moxon nevű angol polihisztor kiadta az első angol matematikai szótárt, melynek címe Matematika könnyedén (eredetiben, korabeli helyesírással: Mathematicks Made Easie)

A Moxon által tárgyalt fogalmak azonban minden voltak, csak nem könnyűek. Az egyes számot körülvevő évszázados (vagy inkább évezredes) problémáról így írt: a szám, legalábbis az „általános definíció szerint”, „egységek gyűjteménye, vagy egységekből álló sokaság. E definíció szerint egyet nem lehet helyesen számnak nevezni, hanem a szám kezdetének tekinthető.”

Gondolatmenete idáig még nem mond ellent a korabeli – vagy az ógörög – tudományos konszenzusnak. Hozzáteszi azonban, hogy bár ez a meghatározás még mindig általánosan elfogadott, egyesek, köztük Moxon számára is, „erősen megkérdőjelezhetőnek tűnik”.

Hisz végül is – írja -, ha az egyes volt a számok világának a kezdőpontja, akkor annak magának is egy számnak kellett lennie. Ráadásul, ha az egyes nem szám, akkor abban az esetben, ha háromból kivonnák egyet,  3-at kapnánk eredményül, ami “egyenesen abszurd”. Ezzel Moxon végre a számok rangjára emelet szegény, sokat szenvedett egyest, amivel aztán örökre megváltoztatta a matematikát.

The post Az 1-es szám annyira különleges, hogy több ezer évig nem is tekintették valódi számnak first appeared on nlc.