2009. február 23-án hajnalban Tatárszentgyörgyön felgyújtották egy roma család házát, és rálőttek a kimenekülőkre. Az apát, Csorba Róbertet és ötéves fiát agyonlőtték, egy hatéves kislány súlyosan megsérült. Fél éven belül ez volt a hetedik hasonló támadás, és a második, ami halálos áldozatokkal járt. A szélsőséges támadók ezután még kétszer támadtak cigány származású emberekre, mielőtt végre elkapták őket.
A Roma Sajtóközpont a tavalyi, tizenötéves évfordulón azt írta, „a társadalomban elhallgatás és közöny övezi a második világháború óta történt egyik legsúlyosabb magyar tragédiát”, ezért közel ötven civil szervezet fogalmazott nyílt levelet, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a Romák Elleni Terrortámadás emléknapjává február 23-át. Az Országgyűlés nem, de a Fővárosi Közgyűlés 2024. április 1-jén egyhangú döntéssel fogadta el a javaslatot, hogy legyen a romák elleni, 2008-2009-es gyilkosságsorozat emléknapja február 23.
Két éve itt a 444-en ezen a napon mutattuk be Fuchs Máté Feldolgozatlanul című dokumentumfilmjét, amely a Magyarországon 2008–2009-ben elkövetett, romák elleni rasszista gyilkosságsorozat emlékezetét és társadalomba való beágyazottságát járja körül. Apropóját a Romano Teatro miskolci amatőr színtársulat A gyűlölet mosolya című előadása és annak próbafolyamata adja. Színdarabjuk a hiteles eseménysor fikciós részletekkel ábrázolt feldolgozása. A filmben nem csak a darab alkotói szólalnak meg, hanem szociológusok, írók, televíziósok, újságírók és művészek is, választ keresve azokra a kérdésekre, mik voltak, lehettek a gyűlöletbűncselekmény-sorozat okai, gazdasági, társadalmi és szociológiai háttere? Hogyan képes vagy nem képes feldolgozni a társadalom azt, ami történt és megtörténhetett, és miért lehet szükség arra, hogy az események után akár évtizedekkel később is újabb műalkotások szülessenek róla?