Marie Antoinette, avagy Mária Antónia röpke két évtized alatt lett valóságos tinisztárból a franciák talán legragyogóbb királynéja (és az utolsó igazi királynéja, ha a polgárkirály Lajos Fülöp feleségét, Mária Amáliát nem számítjuk), majd az ország leggyűlöltebb asszonya, az osztrák szuka, az abszolutizmus vélt vagy valós bűneinek megtestesítője, vagy ha úgy jobban tetszik, a forradalom mártírja; aki egyébként a valóságban soha nem tett arra vonatkozó javaslatokat, hogy kinek milyen péksüteményt kellene fogyasztania, ha éhezik.
Gyorsan tovatűnő 37 éve alatt volt neveletlen bécsi hercegkisasszony, a versailles-i udvar legfényesebb csillaga, az európai női divat vezérhajója, szorongó és magányos fiatalasszony, tehetséges énekes-dalszerző, a művészetek pártfogója, odaadó anya.
Mellette szól az is, hogy rendszerint kitűnő ízléssel és érzékkel választotta ki a körülötte dolgozó stábot, amelyben egyebek mellett helyet kapott a ruhatervező, stylist és félhivatalos divatminiszter Rose Bertin, a portréfestő Elisabeth Vigée Le Brun, a királyi műbútorasztalos Jean-Henri Riesener, a francia–karibi származású párbajhős, hegedűművész és zeneszerző, a Fekete Mozartként is emlegetett Joseph Bologne és a királyné fejére a fizika törvényeit meghazudtoló gigantikus frizuraeposzokat varázsoló Leonard Autié is.
Marie Antoinette talán legismertebb portréja (forrás: public domain)
A rokokó csillogását, extravaganciáját, luxusát és valóságtól való elrugaszkodottságát mindig óriási lendülettel hajszoló királyné az egyre növekvő társadalmi nyugtalanság – amely végül a modern történelem egyik legnagyobb és legvéresebb forradalmává nőtte ki magát – közepette vágott bele élete egyik legbizarrabb projektjébe: építtetett magának egy komplett falut.
Pásztoridill: gazdagok pásztorlányként
A pásztoridill vagy árkádiai idill, amely már az ókori görögök óta igen népszerű műfajnak számított a nyugati világban, nagyon leegyszerűsítve valami olyasmit takar, hogy jómódú, privilegizált helyzetű, kényelmes, gondtalan életet élő és jellemzően nagyvárosi hölgyek és urak valamiféle sosemvolt, idealizált, bukolikus utópiába vágyódnak vissza, amelyben ők egyszerű pásztorlányként vagy jámbor szántóvetőként élvezik a vidéki élet rusztikus, romlatlan (és hangsúlyosan aszexuális) báját és a burjánzó természet szépségét (ez a zsáner – meglehetősen lebutított formában – egyébként ma is hódít, gondoljunk csak a cottagecore-ra vagy az instagramos tradwife-influenszerekre).
A 18. századi francia arisztokrácia tagjaira emellett nyilván a híres rousseau-i vezérelv, a “vissza a természethez” is erőteljesen hatott, így nincs mit csodálkozni azon, hogy minden idők leghíresebb francia arisztokratája (aki ugyebár nem is volt francia), vagyis Marie Marie Antoinette 1783-ban gondolt egyet, és megbízta az építész Richard Mique-et, hogy húzzon fel számára egy festői kis patyomkin-falut a Versailles-i kastély parkjában, a Kis-Trianoni palotához közel, egy mesterséges tó partján, ahová elmenekülhetett az udvari élet csillogó egyhangúsága elől.
A munkálatok az év nyarán kezdődtek és 1786-ban fejeződtek be. Ahogy a Versailles-i kastély hivatalos honlapja is írja, a Le hameau de la Rein (vagyis a királyné falucskája) egyetlen konkrét stílushoz sem sorolható, mivel a vidéki építészet különböző vállafajait ötvözi, de esztétikailag valahogy mégis koherensnek tűnik. A házak a tó keleti partján helyezkednek el, félhold alakban, amely a víz túloldaláról kifejezetten megkapó látványt nyújt.
Richard Mique három különböző térre osztotta a falut. Az első, a patakot átszelő kőhídtól délre található a fogadóhelyiségek: a szélmalom (amelynek kereke pusztán dekoráció), a budoár, a királynő háza és a billiárdszoba. Ezeknek a házikóknak a rusztikus külseje gondosan díszített és gyakran gazdagon berendezett belső tereket rejtett, ahol a királynő a Trianon-birtokra meghívott vendégeit fogadhatta.
A híd túloldalán állnak a ténylegesen mezőgazdasági célokra használt építmények: a pajta, a működő tejüzem, a dekorációs célú tejüzem, a halászház és az őrház. A tóra néző tornyot a kor egyik népszerű dalára utalva Marlborough-toronynak nevezték el. Lejjebb a parton áll a gazdaság, amely a forradalom kitöréséig többé-kevésbé rendeltetésszerűen működött, istállókkal, disznó-, juh- és tyúkólakkal.
Bizonyos források szerint a királyné és barátnői az itt töltött idő alatt rendszerint pásztorlánynak öltözve parádéztak, miközben a nagyszámú személyzet tagjai gondoskodtak az állatokról, a díszkertek rendben tartásáról és a gazdaságról, illetve hogy a királyi asztalra mindig friss gyümölcs és zöldség kerüljön. Persze időnként azért maga Marie Antoinette fejte meg a teheneket és a juhokat, hogy némi ízelítőt kapjon a falusi életből; állítólag a királynő érkezése előtt a falusiak azért alaposan lecsutakolták az állatokat, és színes szalagokkal díszítették őket. Amikor pedig a királyt és a királyi család tagjait kerti partikon látta vendégül, egy szép, virágos bokor alatt megterített asztalnál saját kezűleg töltötte ki a kávéjukat, és büszkélkedett a tejszín vastagságával, a tojás frissességével és az ízletes eperrel, amelyek mind azt bizonyították, hogy milyen jó gazdasszony is ő.
A falucskát kerítés és fal zárta el a külvilágtól, és csak a királynő bizalmasai léphettek be oda, így természetesen vadabbnál vadabb – és nyilvánvalóan teljességgel megalapozatlan – pletykák keltek szárnyra arról, hogy mi is folyhat valójában a paraszti díszletek között (nyilván főúri orgiák, mi más), ami nem tett túl jó Marie Antoinette egyébként is alaposan megtépázott megítélésének.
Mint ismeretes, a francia forradalom kitörése után a királynét letartóztatták, majd egy koncepciós per után nemzetellenes összeesküvés vádjával halálra ítélték. Mindössze hét évvel a luxusfalu felépítése után, 1793. október 16-án, a párizsi csőcselék nagy örömére nyilvánosan kivégezték.
A Hameau de la Reine nagy része ma is áll: bár a pajta, amely bálteremként is szolgált, a francia forradalom alatt súlyosan megrongálódott, az első császárság idején pedig elpusztult. A birtok többi részét az 1990-es évek végén felújították és megnyitották a nagyközönség előtt.
The post Mesebeli luxusfalut építtetett magának a királyné a kastélya parkjában, hogy egyszerű pásztorlányként élhessen first appeared on nlc.