Hamupipőke történetét az idők során már megszámlálhatatlanul sok verzióban dolgozták fel, így nem lehet könnyű annak, aki új fogást próbál találni a sztorin, ami már évtizedekkel ezelőtt is lerágott csontnak számított. A norvég The Ugly Stepsister (A csúnya mostohanővér) című mozi már a címével elárulja, hogy mi az, amitől más lesz, mint a többi Hamupipőke: ebben a filmben nem ő, hanem az egyik mostohanővére, Elvira a főszereplő.
Márpedig Elvira ugyanúgy el szeretné nyerni a jóképű herceg szívét, mint Hamupipőke, csak vele ellentétben nincs meg a természetes szépsége hozzá. Ez a kiindulópontja Emilie Blichfeldt filmjének, ami a híres Grimm meséből radikális, feminista testhorrort varázsolt, ami láttán voltak nézők, akik rosszul lettek a vetítéseken.
Csinos orrocskát faragnak Elvirának (forrás: Berlinale)
A szépségért szenvedni kell
Tegyük gyorsan hozzá, a testhorror nem a semmiből érkezett: már az eredeti mesében is megtalálható a lábcsonkítás témája: a mostohanővér így próbálja elérni, hogy a lába valahogy beleférjen az elhagyott topánkába. Ez a jelenet természetesen kiemelt jelentőséggel bír az Ugly Stepsisterben is, de hozzá kell tennem: messze nem ez teszi leginkább próbára a nézők gyomrát.
Emilie Blichfeldt filmjének érdekessége, hogy ugyan főhőst vált, és részleteiben sok ponton eltér a klasszikustól, de a lényegi részeket, a történet vázát tekintve mégis hű marad hozzá. Hamupipőkéből nem lesz hirtelen a sztori főgonosza, bár tény, hogy itt azért messze nem annyira makulátlan figura, mint amilyennek a Disney mesében is láthattuk. Itt is van árvaság, hercegi bál a palotában és természetesen elveszett topánka is, és a rendező még a végkifejlet tekintetében is tiszteletben tartja az eredeti mese szándékait.
Ennek ellenére az Ugly Stepsister mégsem elsősorban azoknak készült, akiknek már elsőre vonzónak hangzik egy újabb Hamupipőke-mozi. Ez a film inkább A szer rajongóit célozza meg, ugyanis ahhoz hasonlóan
a fő témája az, hogy a nők milyen lehetetlen szépségelvárásokat képesek felállítani maguk elé, és mi mindent meg nem tesznek azért, hogy megfeleljenek ezeknek. Szokás azt mondani, hogy „A szépségért szenvedni kell”, ez a film pedig szinte gúnyt űz ebből a szólásból azzal, hogy a szenvedést olyan mértékig felcsavarja, hogy egy idő után már alig bírunk a vászonra nézni.
A szépségért szenvedni kell (forrás: Berlinale)
Elnyerni a herceg szívét
Bár tudjuk, hogy Hamupipőkének két mostohanővére volt, és ez az Ugly Stepsisterben sem változik, de itt a herceg szívéért folyó harcban csak az egyikük vesz részt. A film leginkább Elvira kálváriája, aki csak részben maga miatt, másrészt pedig az anyjáért szeretné megszerezni a herceg szívét – és hercegi jövedelmét. Hamupipőke apjának halála után a mostoha ugyanis csóró marad, és az egyetlen módját a jövedelemszerzésnek abban látja, ha a nagyobbik lányát vagyonos férfihoz adja hozzá. Csakhogy Elvira kissé esetlen, talán még csúnyácska is, ráadásul egyáltalán nem magabiztos. Emiatt az anyja a plasztikai sebészek korabeli megfelelőjére bízza őt, és persze beíratja őt egy iskolába is, hogy kecsességet, illemet, táncot meg hasonlókat tanuljon, és elég jó lehessen az amúgy folyton kanos, szexista és hímsoviniszta herceg igényeinek.
A film nagy része zajlik ezzel a bizarr felkészülési procedúrával, ami magába foglal többek között egy drasztikus, vésős-kalapácsos „orrműtétet” vagy egy egészen durva szemcsinosítást. De
a legdrasztikusabb húzást maga Elvira teszi meg, aki úgy érzi, nem olyan vékony és jó alakú, mint a többi lány, akivel „versenyez”: beszerzi egy bélféreg tojását, lenyeli, majd a féreg aktivitásának hála tényleg fogyni kezd, méghozzá úgy, hogy közben egyfolytában zabálhatnékja van, amit a film folyton drasztikusan korgó gyomorral jelez. És ami egyszer bement, annak később ki is kell jönnie onnan…
És boldogan éltek…
Az Ugly Stepsister bár sokszor horrorisztikus és gusztustalan, alapvetően vígjátékként működik, feltéve, ha valaki jól bírja az éjfekete humort. Teli van haszonleső, szánalmas figurákkal, és itt még maga Hamupipőke sem olyan ártatlan bárány, mint amilyennek más mesékből ismerjük: lefekszik az istállófiúval, és a herceghez sem azért akar hozzámenni, mert annyira tetszik neki, egyszerűen csak jó partinak tartja, aki kiszabadíthatja őt a mostohaanyja „fogságából”.
Az Ugly Stepsister Elvirája (forrás. Berlinale)
A film emellett Elvira felnövéstörténete is, aminek az egyik leghangsúlyosabb eleme a családja anyagi fenntartásáért való felelősség mellett a szexualitás. A lányt soha senki nem világosította még fel a szexről, így amikor véletlenül szemtanúja lesz, a film már-már pornográf közelikben mutat erektált állapotban lévő péniszt és nedves vaginát, hogy nézőként Elvirával együtt csodálkozzunk rá a szexualitás „gyermeki” szemmel kissé gusztustalan mivoltára.
Az Ugly Stepsister vizualitásában leginkább a hetvenes évek csehszlovák élőszereplős mesefilmjeinek egyszerűbb, természetesebb világát idézi, és bár olykor látszik rajta, hogy nem állt nagyon sok pénz az alkotók rendelkezésére, Emilie Blichfeldt, a film rendezője gondoskodott arról, hogy a kulcsjeleneteknél egyszer se érezzük azt, hogy egy minimálbüdzséből készült horrormesét nézünk. És még valamiféle bizarr, kissé kicsavart happy endre is futott az erejéből, hiszen, ahogy ilyenkor lenni szokott: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak…”
Az Ugly Stepsistert a 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. A film várhatóan kora nyáron érkezik majd a hazai mozik kínálatába az ADS forgalmazásában.
The post A lány, aki lenyelte egy bélféreg tojását, hogy lefogyjon az álompasi kedvéért first appeared on nlc.