A puliszka előkelőbb neve polenta, de így is filléres finomság

A polenta kapcsán beugrott egy emlékezetes mondat. Az úrinőnek migrénje van, a parasztnak meg fáj a feje – foglalta egyszer össze az élet egyik nagy bölcsességét egy idős és valóban bölcs asszony. Ami az úrinőnek a polenta, az a parasztnak puliszka, és itt természetesen a paraszt szót az eredeti, földműves jelentésében használom.

A puliszka egy paraszti étel, de hívhatjuk nyugodtan kukoricakásának vagy polentának is, ugyanarról beszélünk. Puliszkát Gyimesközéplokon ettem életemben először, még a múlt évezredben. A derék csángó asszony, Teri néni adta nekünk reggelire. Volt hozzá sok vaj, túró meg ecetes hagyma is, és elképesztően finomnak találtam, habár én minden háziasszony álma vagyok, olyan lelkesedéssel tudok enni. Kérdeztem is Terka nénit, hogyan készül, ő pedig nagy, kerek szemekkel rám nézett és kibökte a tutit: 

Á. Megfőzik. Sejtettem. De hogy főzik meg?

Na, erre Terka néni kézen fogott, és mint egy gyengeelméjűt, odahúzott a kukoricadarás zsákhoz, és megmutatta, hogy ez itt a puliszka, ebből főzik a puliszkát. Valószínűleg még mindig nagyon hülyén nézhettem, mert hozzátette, hogy vízzel. De lehet tejjel is, lényeg, hogy négyszer annyiban, és só is kell bele.

– Jó, de mitől lett olyan finom?

– Hát a vajtól.

– Belefőzik?

– Na, azt nem, hanem felvágjuk cérnával és rétegezzük, meg túróval is.

De nem muszáj, csak mivel minket nagyon szeret, így csinálta. Na, ebben már megnyugodtam, azóta végül is mondhatom, hogy tudok puliszkát főzni.

Pár évvel később divatba jött, és elindult Magyarországon a polentázás, de már fel se kaptam rá a fejem, egyrészt, mert ismertem a bölcsességet a migrénről és a fejfájásról, másrészt meg addigra már beütött a globalizáció, és ma már az a furcsa, ha valaminek magyar neve van a smoothie-k, brownie-k meg pancetták világában.

Minden esetre, a puliszka, akárhogy is hívjuk, egy rendkívül sokoldalú étel. Főzhetjük vízben, tejben, vagy a kettő keverékében, készíthetjük sűrűbbre vagy hígabbra, édesen vagy sósan, ízesíthetjük sokféleképpen, lehet főétel vagy köret, sőt, akár meg is süthetjük. Nálunk például évekig bevált vacsora volt tejbegríz helyett a tejbepuliszka gyümölccsel, lekvárral vagy Nutellával, egyszerűen nem kértek mást a gyerekek, csak azt.

Mostanában már inkább köretként szerepel a menüben, de így is sokoldalú: az első nap, frissen lágy, mint egy krumplipüré, a maradék pedig megdermed (lásd még: betonfőzelék), összeáll egy tömbbé, és akkor már lehet szeletelni és grillezni. Úgy is nagyon finom.

Puliszka, avagy a polenta alaprecept

Viszonylag nehéz lesz elhitetni, hogy valódi receptről van szó, nagyjából annyira bonyolult, mint a tejbegríz, de azért tessék, itt vannak az arányok és az eljárás. Egyszer kell megtanulni, soha többé nem lesz vele gond.

Hozzávalók:

30 dkg kukoricadara
1,2 l folyadék, víz és (növényi) tej, tetszőleges arányban
1 teáskanál só

Elkészítése:

A folyadékot elkezdjük melegíteni, beletesszük a kukoricadarát és a sót, és gyakori kevergetés mellett (én habverővel szoktam, úgy biztosan nem lesz csomós) addig főzzük, amíg magába nem szívja a dara az összes folyadékot. Ez legfeljebb  10 percet vesz igénybe, nem többet, vagyis a legegyszerűbben elkészíthető köret.

Tippek polenta készítéséhez:

Ha édesen szeretnénk enni, akkor a végén tehetünk bele mézet vagy más édesítőt, megszórhatjuk bogyós gyümölcsökkel.
Ha sós reggelit szeretnénk készíteni, rétegezhetjük túróval, juhtúróval, tejföllel, akár úgy, hogy kanállal galuskákat szaggatunk belőle.
Tehetünk rá szalonnapörcöt, meglocsolhatjuk a zsírjával.
Ha a növényi táplálkozásban hiszünk, adhatunk hozzá ecetes hagymát, rukkolát vagy bármilyen salátát, avokádót, de padlizsánkrémmel is nagyon finom.
Köretként is szuper, mivel remekül felszívja a szaftot. Én legutóbb szarvasragu mellé készítettem, de grillezve a gombás ételeknek is kiváló kísérője.
The post A puliszka előkelőbb neve polenta, de így is filléres finomság first appeared on nlc.