Munkakörömből adódóan az átlagosnál és az egészségesnél egyaránt jóval több hírt fogyasztok. Bármelyik hét végén le tudnám írni azt is, hogy nagyszerű bolygón élünk, hiszen egy újabb nyavalyás rákfajtára találtak célzott gyógymódot és elképesztő mennyiségű kisállat született veszélyeztetett fajokból Európa állatkertjeiben – meg azt is, hogy a világ a vesztébe rohan.
Azért ezen a héten az utóbbit egy kicsit könnyebb volna. Ha valaki most ébredt volna a kómából, megkockáztatom, a mi szalagcímeinket és másokét megpillantva visszavágyna a gondtalan álomba. Elvégre, ki számolt azzal, hogy Donald Trump először 24 vagy 48 órás, aztán 100 napos béketerve abból áll, hogy megkérdezi az oroszokat, mit szeretnének azért cserébe, hogy végre visszamehessen Moszkvába a Disney, és az ukránoktól csak annyit: mennyi titánjuk van, és milyen gyorsan tudják szó nélkül hajóra pakolni mindet?
Amikor a magyar kormány viselkedik úgy a nemzetközi kapcsolatokban, mint egy használtautó-kereskedő, az legfeljebb lábjegyzet a történelemben – az sem azért, mert Eurázsia-szerte félik a magyar diplomatákat, hanem csak mert ők voltak az elsők, és az ilyesmi érdemelhet rögzítést.
minden jóérzésű apa elkezdi a mozambiki vízumokat nézegetni a családjának arra az esetre, ha három hét múlva Vásárosnamény alatt állnának az oroszok. Mindezzel – a neurózis az enyémnél garantáltan enyhébb fokozatain – a Háromharmad is foglalkozik. Kerner Zsolt pedig azt írta meg, miért kicsi a sansz arra, hogy Trump annyira szét tudja kapni az amerikai jogállamot, mint amennyire a lendülete alapján szeretné – legalább nekik legyen valami jó hír.
Aki az eszképizmust választaná – ami simán érthető, és ezzel kellett volna kezdenem –, annak hírlevelünk cikklistáját ajánlom, de én itt, előtte kicsit még maradok közös gondjainknál. Írtunk a héten arról, mennyire para, hogy a trumpista igazságügyi vezetés átnyúlkál az ügyészek feje fölött, hogy mentsék fel a frissen átállt, eredendően demokrata és vállig korruptnak tűnő polgármestert. Aztán bemutattuk Trump sajátos utat bejárt kémfőnökét is (ez sem a klasszikus lefekvés előtti nyugtató olvasmány). És értekeztünk arról, melyik országnak milyen lapok jutnak Kelet-Európában most, hogy, khm, Trump újraosztja a paklit.
A 38 éves Böde Dánielt, a Paks csatárát elsősorban nem geopolitikai kimenetelekről szoktuk kérdezni, épp elég az életútjáról, ami a „toljuk, aztán majd kialakul” típusú stratégiai tervezés hozzám hasonló rajongóinak számos tanulságot tartogat. De ha már geopolitika, álljon itt az, ami orosz-ukrán-amerikai-globális viszonylatban is úgy tűnik, hogy irányadó gondolat tőle:
Ha a pályán mindketten 25 kilométer/órás sebességgel találkozunk, te 80 kiló vagy, én pedig 100, szerinted melyikünk fog elesni?
Szurkoljunk, hogy Európa szedjen fel némi izmot.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post 24/7: Rúgjuk tovább, mint Böde Dániel first appeared on 24.hu.