Szpojler:
Van egy jó hírem. Bár az „Immerzív dínóélmény a Biodómban” szlogen kábé annyira hangzik felvillanyozóan, mintha azt mondták volna, hogy „wellnesshétvége Németh Szilárd hónaljában” vagy „Önfeledt kutakodás Rogán Antal szemtáskájában”,
a fővárosi Állatkertben valójában messze a legjobb dínókiállítás nyílt meg, amit az elmúlt húsz évben láttam. Ráadásul ez az első alkalom az emberi nyelv történetében, hogy tényleg jogosan írták le az „immerzív” szót, mert a cucc olyan gyorsan szippantja be a nézőt, mint Tiborcz István az elédobott belvárosi ingatlant.
Részletek:
Amióta gyerekeim lettek, szerintem nem volt olyan dínós produkció Magyarországon, legyen az óriásplakátokon hirdetett puccos-interaktív vándorkiállítás vagy nyomi kis cirkuszi sátorban prezentált panoptikum purhabbal töltött Brontosaurusokkal, amit ne láttam volna. Visszanéztem: először 2004. szeptember 26-án, 3 nappal Gyurcsány Ferenc első miniszterelnöki munkanapja előtt jártam dínókiállításon, a kamaraerdei susnyásban. Ahová azért mentünk el, mert a Dinoszauruszok visszatérése című vándorprodukció plakátján olvasható szöveg szerint ez volt Európa legnagyobb dinoszaurusz-élménykiállítása, a gyerekek viszont még olyan kicsik voltak – Miri (0,9) és Borisz (2,3) – hogy még sosem láttak élményt, sőt sünt is csak autóból.
Itt megtudtam, hogy az őskor gigászai éttermi műpáfrányok, mulcs nevű kéregreszelék és naiv festmények között tengették életüket, az ily módon logikus végkifejletig, ezért egy életre eljegyeztem magam a műfajjal. Hogy a Gyurcsány-korszak kezdetétől máig több purhabbal megtöltött Triceratopsot lássak, mint papot, szakorvost vagy szimfonikus zenészt.
Az általam látottak közül az eddigi legprofibb a londoni Természettudományi Múzeum utazó tárlata volt a tollas dínókról, amit szintén 2004-ben – két, azóta kihalt nemzetség, a dinoszauruszok és az MSZP nagy évében – láttam a budapesti Természettudományi Múzeum új szárnyának megnyitóján. Itt az az élmény ért, hogy amikor belebotlottam Hiller Istvánba, az ismert kultuszminiszter egy viaszból formált, japántyúk méretű dinoszauruszszobor előtt térdelt és éppen azt mondta, hogy dínóbiznisz. De még nála is érdekesebb volt egy ritka dinoszaurusz-kövület üvegdobozban, mellette egy joystick. A kar mozgatásával egy kis fénykört irányíthattunk bármerre a megkövesedett állaton. A megvilágított részt felnagyítva láthattuk egy okosmonitoron, ami szöveges információkat írt ki az éppen mutatott részletről.
De ez a friss kiállítás a maga módján még ezen a korai augmented reality-bűvészkedésen is túltesz.