Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletében, közveszélyokozásban és kapcsolati erőszakban talált nem jogerősen bűnösnek a Fővárosi Törvényszék kedden egy férfit, akiről bizonyítottnak látta, hogy rágyújtotta a feleségére ferencvárosi otthonukat 2022 decemberében.
Arra tért magához, hogy ég az ágy
A törvényszék a tényállást az ügyészi vádiratban foglaltakkal teljesen egyezően állapította meg. Eszerint a következő történt: JJ., aki rendszeresen ivott, folyamatos ellenőrzése alatt tartotta a nőt, aki 2020-tól élettársa, 2022 májusától a felesége volt. Féltékenységgel terrorizálta, szidalmazta és fizikailag is bántalmazta. Többször bement a munkahelyére is, ahol kiabált, fenyegetőzött, veszekedett az ott dolgozókkal. Ezek miatt a nőt elbocsátották a munkahelyéről.
2022. december 10-én este a nő rosszul érezte magát. Bement a hálóba, ott oxigénhiányos állapotban, elaléltan az ágyra támaszkodott, mikor a vádlott utánament, meggyújtott egy ruhadarabot, és az ágyra dobta. A nő arra tért magához, hogy mellette már ég az ágy. Megpróbálta a tüzet párnákkal eloltani, de azok is lángra kaptak. A tűz gyorsan átterjedt a lakás többi részére is. Mikor a nő látta, hogy nem tudja eloltani, kimenekült a lakásból. A tűzoltókat végül a szomszédok hívták ki.
A lakás teljesen kiégett. Mivel a ház tetőszerkezete is lángra kapott, fennállt a lehetősége annak, hogy a tűz a többi lakásra is átterjedjen, és veszélyeztesse az ott lakók testi épségét. A tető mellett megsérült az épület elektromos hálózata is, az anyagi kár összesen 8 millió forint volt.
Nagy hiba
J. J. legelőször, amikor kihallgatták, elismerte, hogy ő gyújtotta fel a lakást. Nagyon szerette a feleségét, együtt akart vele meghalni, de már nagyon megbánta, hogy felgyújtotta a házat, mondta akkor a nyomozóknak. Később azonban a teljes beismerés átváltott nála tagadásba. Az ítélethirdetés napján is ragaszkodott ahhoz, hogy ártatlan, és hogy nem is bántalmazta a nőt.
A hatvanas éveiben járó férfi kézzel írott levelet hozott a bíróságra, azt olvasta fel akadozva, és az utolsó szó jogával is élt. Ekkor is a – mostanra már csak volt – feleségét hibáztatta mindenért. Azt állította, hogy nem ő, hanem a nő ivott, és ilyenkor “kötekedett” vele, “kikészítette”. A kezdeti beismerést pedig azzal próbálta megmagyarázni, hogy a feleségét akarta szerelemből megkímélni a börtönből, ezért vállalta magára a gyújtogatást, amit mostanra megbánt. “Nagy hibát követtem el” – mondta.
„Ha én olyan rossz ember lennék, mint ahogy állítják, akkor miért jött hozzám feleségül?” – kérdezte. A védekezése szerint a nő azért hazudott a bántalmazásról, mert anyagi érdeke fűződött hozzá, „börtönbe akarta záratni”, hogy félreállítva őt megszerezze a lakását.
Ugyanakkor a bántalmazó viselkedés egyes elemeit nem tagadta, például elismerte, hogy számonkérte a feleségén az öltözködését. „Persze, hogy féltékeny voltam, amikor olyan kihívóan öltözött és viselkedett” – mondta.
A tárgyalásra eljött a bántalmazott nőt képviselő ügyvéd is. Ő mindenben egyetértett a váddal, csak annyit tett hozzá, hogy ügyfele nagyon rossz állapotban van, „nagyon megviselték a történtek”.
A férfi mindenkire féltékeny volt, még a felesége halott, első férjére és egy 18 éves gyerekre is. A vád és az ítéleti tényállás szerint fizikai bántalmazásra is volt példa: a férfi kizárta a nőt a lakásból a lépcsőházba, arcon ütötte, fojtogatta, csuklóját kicsavarta, a földre dobta. A nő nem tett feljelentést és nem fordult sérüléseivel orvoshoz, az ügyész megfogalmazása szerint a vádlott iránti ragaszkodása miatt.
Először kedves, idős bácsinak tűnt
A védelem ezt a körülményt próbálta is kihasználni. Ahogy J. J. ügyvédje alapos védőbeszédében mondta: kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani, hogy a férfi bántalmazta-e a feleségét, mert van egy állítás, egy tagadás, egyéb érdemi bizonyíték szerinte nincs. „Életszerűtlennek tűnik, hogy amennyiben védencem bántalmazta volna a feleségét, az többször visszament volna hozzá” – jegyezte meg ezután az ügyvéd. A szakirodalom szerint ugyanakkor ez egyáltalán nem ritka, sőt: a bántalmazott nők átlagosan négy-hétszer térnek vissza a párkapcsolatba, mielőtt végleg sikerül kilépniük belőle.
A kapcsolati erőszakot annak ellenére megállapította a bíróság, hogy a fizikai bántalmazásnak nem volt szemtanúja, és orvosi látlelet sem készült. A büntetőperben meghallgattak kollégákat, szomszédokat, családtagokat, az ő elmondásuk alátámasztotta a bántalmazott nő következetes állításait. Ezek igazságát elfogadta a bíróság, még ha nem is mindet tudta tanú megtámogatni. „Anyu szerintem már nem is mesélt el nekünk mindent” – mondta korábban a nő lánya.
Kedden tanúskodott a nő egy volt munkatársa, akinél néhány napra meghúzta magát egy különösen ijesztő, a munkahelyükön rendezett jelenet után. A tanú látta azt, hogyan próbál uralkodni J. J. a feleségén, hogyan hívogatta állandóan telefonon, hogyan kísérte el a munkába és hogyan jött eléje, veszekedést kezdve már a legkisebb késésért is. A kísérgetésről eleinte azt gondolta, hogy kedves gesztus, J. J. kezdetben „kedves, idős bácsinak tűnt, aki elkíséri a szerelmét”. A bántalmazott nő azonban beavatta a tanút a bizalmába, panaszkodott neki arról, hogy férje megfélemlíti, féltékenységgel kínozza, csavargatja a kezét.