A Girls Just Want to Have fun búcsúturné tavaly októberben kezdődött a kanadai Montreálban és 45 koncert után április végén zárul majd Tokióban. Cyndi Lauper az nlc.hu-nak a minap arról mesélt, hogyan fonódik össze koncertjein a zene és a vizualitás, milyen gyakorlatokkal készül a fellépéseire és miért fontos, hogy a jóga szőnyeget használat előtt mindig stabilan rögzítsük. A szerdai Budapesti koncert lesz az első alkalom, hogy a poplegenda Magyarországon jár és játszik.
Több mint két tucat koncerttel a hátad mögött, mit érzel, eddig hogyan halad a turné?
Minden koncert más, de összességében csodálatos élmény. A szervezők igyekeznek biztonságos teret létrehozni mindenhol. Olyat, ahol sok az öröm, az emberek nevetnek, énekelnek, táncolnak és boldogok. Többnyire azt látom, hogy a koncerteken az emberek valóban felszabadultak és boldogok.
Fotó: by Taylor Hill/Getty Images for Live Nation
Korábban azt nyilatkoztad, hogy pont ezt szeretnéd elérni. Akkor olyan ez a turné, amilyet szerettél volna?
Igen. Nagyjából. Bolond időket élünk, úgyhogy úgy gondolom, tényleg nagyon fontos, hogy legyen egy hely, ahová az emberek mehetnek, hogy másokkal együtt egyszerűen jól érezzék magukat. Ez a turné egy ünnepség. Annak a megünneplése, aki most vagyok és annak, akik mindannyian vagyunk.
A zenédnek, művészetednek mindig is szerves része volt a látványvilág. Ebből a szempontból mire lehet számíthatani a koncerteken?
Az egész egy fajta művészeti együttműködés eredménye, de mindig így van. Ott van az együttesed, a zenészek, aztán vannak különböző művészek, akik a vizuális elemeken dolgoznak velünk együtt. A mostani turné kapcsán együtt dolgozunk például Daniel Wurtzel brooklyni művésszel, aki leginkább kinetikus szobrairól és installációiról ismert, amelyek levegőből és könnyű anyagokból készültek, de Yayoi Kusama japán kortárs művésszel is, akinek a művészetét szintén élő művészetnek nevezném, hiszen viseli, benne él, megéli azt.
A zene és a vizuális művészet mindig is összekapcsolódott. Párizsban egy egész mozgalom épült erre 1910 és 1930 között, melynek meghatározó alakja volt Sonia Delaunay (ukrán származású francia festő, textiltervező- a szerk.). A férjemmel ellátogattunk a Morgan Library-be és láttunk egy csodálatos tárlatot. Ki volt állítva Blaise Cendrars verseskötete, amelyben a versekhez olyan művészek készítettek illusztrációkat mint Sonia Delaunay, Mattis, vagy Picasso. Amikor láttam ezeket azt mondtam, “Te jó ég! Olyanok mint a lemezborítóink! Mi is ezt csináljuk!”. A mostani turnéhoz az ihletet mindenképpen Sonia Delauney adta, illetve az egész, általa fémjelzett korszak és Kusama is.
Fotó: Roy Rochlin/Getty Images for MTV
Hogyan lehet a különböző ötleteket, inspirációkat egy egységes egésszé összefűzni a gyakorlatban?
Van egy Brian Burke nevű művészeti vezető, akivel együtt dolgoztam. Elmentünk különböző múzeumokba és elmondtam, neki, szerintem miket csináljunk, vagy ne csináljunk. Kölcsönösen elvittük egymást a kedvenc helyeinkre és megbeszéltük, hogy mit láttunk. Azt is elmondtuk egymásnak, ha valami nem tetszett. Sok időt töltöttünk együtt és mindent megtettünk azért, hogy a lehető legjobban építsünk fel ezt a turnét, hiszen ez a búcsú turném, amit egész életemben szerettem volna megcsinálni. Ez az én búcsú ajándékom mindenkinek.
De ez a búcsú ez csak a turnéázásnak szól, nem magának a zenének?
Nem, persze. De én 1986 óta nem vettem részt nagyszínpados koncertekből álló turnén. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt most össze tudtam állítani, hiszen az embernek ilyesmire egyszer az életben van lehetősége.
71 éves vagyok. Erős vagyok most, de nem tudom, milyen állapotban leszek mondjuk négy év múlva.
Túl stresszes volna azon aggódni, később vajon leszek-e elég jó állapotba ilyesmihez. Most meg tudom csinálni, úgyhogy most csinálom meg. És szerintem tényleg olyasmi ez a turné, amire most szüksége van a világnak. Olyasmi, ami egyenként hozza össze a közösségeket és teremt lehetőséget arra, hogy az emberek önfeledtek, boldogok lehessenek.
Fotó: Jo Hale/Redferns
Hogyan kell elképzelni egy olyan napot, amikor este fellépsz?
Elég sűrű. Ma este Birminghamben lépek fel. Reggel nyolckor keltem és aztán sietve csináltam végig a reggeli rutinomat, úgyhogy lehet, hogy kicsit meg is sérültem. Nem vettem figyelembe, hogy nem jó ötlet egy takarót tenni a fa padlóra, majd arra rátenni a jóga matracot, mert el tud csúszni. A koncert napján a személyi edzőmmel készülök. Előbb könnyű súlyokat használunk, aztán jön a jóga, aztán jöhetnek a nehezebb súlyok, majd a hanggyakorlatok. Ez utóbbi általában nekem egy-másfél óra. Aztán elmegyek a fellépés helyszínére, ahol szintén vannak hanggyakorlatok. Utána jön a mikrofonpróba.
Ha van rá idő, utána biciklizek, aztán jön a nyújtás, az evés, aztán elkészítik a sminkemet és hajamat. És utána megint van egy kis beéneklés és kezdődik a fellépés. Szóval, ilyenkor az egész nap erről szól.
És koncert után mi a rutinod?
Ez változó, de nagyon szeretek gőzölni, még, ha csak tíz percet is. Koncert után lemosom a sminkemet, aztán veszek a forró vizes zuhanyt, hogy az imaim ne merevedjenek le. Megszárítom a hajam, felköltözök és lelazítom a hangszálaimat. És aztán alszom. Nagyon fontos ilyenkor, hogy eleget igyon az ember. Én esténként melegvizet szeretek inni.
Mi volt az eddigi a turné csúcspontja?
Minden város más. Néha vannak egészen rendkívüli helyek. Az Egyesült Államokban volt néhány ilyen. Néhány olyan helyszín, ami elég hangos és összességben meglepő volt élmény volt. De, nagyon szeretem például Glasgowt. Mindenhol rengeteg szeretet kapok, úgyhogy sokat is kell adni a közönségnek. Viszont, én a zenében vagyok, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen akárhol is vagyok, nem vagyok valójában ott. Egyszerűen így működik az éneklés. Egy utazásra visz. Fiatal fellépőként azt gondoltam, rendkívüli megtiszteltetés, hogy át tudok lépni ebbe a másik világba a zene által. De, az igazán rendkívüli élmény az, ha nem egyedül utazom, hanem, magammal tudom vinni a közönséget is.
Fotó: Joseph Okpako/WireImage
Nehéz volt leszűkíteni, mely dalokat adod elő a koncertek során?
Úristen, nagyon nehéz volt! Nincsen igazán variálási lehetőség, hiszen a vizuális elemek miatt nagyon nehéz lenne estéről-estére alakítani a műsoron. A próbákon voltak bizonyos dalok, amiket elhagytunk, mert túl hosszú lett volna a músor és bajba kerültünk volna. A másik opció arra, hogy beférjen több szám, ha kevesebbet beszélek a számok között, de ez sem jó. Nem tudom. Magyarul mondjuk nem beszélek, úgyhogy majd meglátjuk, mennyire lesz érthető a közönségnek, amiket mondok, de azért fogok beszélni.
Jártál már korábban Magyarországon?
Nem, de mindig is szerettem volna megnézni Budapestet. Jóban vagyok a Duran Duran együttes tagjaival és ők nagyon sokszor léptek fel Budapesten. Úgyhogy izgatottan várom. Úgy képzelem, elbűvölő lesz.
The post „Ez az én ajándékom mindenkinek” – Cyndi Lauper az nlc.hu-nak a mesélt búcsúturnéjáról, és annak budapesti állomásáról first appeared on nlc.