A magyar nyelv ma egy modern, minden igényt kielégítő nyelv, amely folyamatosan új szavakkal bővül, ahogy fejlődik a világ. Ám nem mindig volt ez így, hiszen a magyar nyelv modernizálásáért komoly küzdelem ment a híres írók és költők között, akik nagyon sok új szóval és kifejezéssel járultak hozzá rövid időn belül a magyar nyelvhez. A nyelvújítás korszaka nagyon sok szélsőséges kifejezést is megalkotott, amelyek végül nem kerültek be a magyar nyelv szókincstárába.
Sok szélsőséges szó mellett Barczafalvi Szabó Dávidot tartják a legerőszakosabb nyelvújítónak, aki nemcsak arról híres, hogy 100 szava meg is gyökeresedett a nyelvben, hanem arról is, hogy elképesztő szavakat alkotott. Mondhatni, igazi szószörnyetegeket hozott napvilágra.
Nagyon sok kritikát kapott, a szóalkotásai egyáltalán nem nyerték el a tiszteletet magasabb körökben. Van egy olyan műve is (a Szigvárt klastromi története című), amelyet szinte lehetetlenség elolvasni teljesen a mai szavaink tudatában – írja a Promotions.hu.
Részlet a műből:
“Egygy estve sétálni vívé az Atyja egygy Kaputzínos Klastrom felé, hol egygy régi jó barátja vólt. Szép gyönyörüséges estvéli idö vala! ki érének egygy híves erdöböl, mellyben a’ Poszáták, Rigók és Filemilék az éneklésben egygymás köztt vetélkedtek, és a’ vad galambok a’ magok’ nyögéseket [p 0010] azoknak énekléseik közzé egyelítgették. Az erdönek setétsége, és a’ Rigóknak szomorún zengö éneklések, az ifjú Szigvárt’ szívét, mint egygy innepi buzgósággal elegyes szomorúságú állapatba helyheztették, mellybe ötet az ö Atyjának, a’ Tremészet’ szépségéröl ‘s a’ Teremtö szeretetéröl, kész akartva úgy intézett véle való beszélgetése, még jobban bé merítette vala. A’ Klastromra méne osztán beszédek: majd látsz ott, Fijam! tiszteletre méltó Férjfiakat, kik átal látván a’ Világ bolondságait ‘s tsalárdságait, magokat attól jó eleve el szakaszták, hogy Istennek minden meg háboríttatás nélkül szolgáljanak, ‘s magokat az örökké valóságra készítgessék. Illyen már nevezetesen az én’ barátom az öreg Páter Antón, ki töled egész fö tiszteletet érdemel: de nem mindenik Páter illyen: némellyek kevésbbé fognak néked tetszeni. Ezt tsak azért említem, hogy osztán abban meg ne ütközz, ‘s ne véld öket tsupa Angyalnak. Valy mi különös és meg gondolásra méltó terhes dolog a’ Baráti élet! De ez, nem tartozik mi’ reánk!”
A Szigvárt klastromi története című regényfordításba annyi maga csinálta szóújdonságot zsúfolt, hogy az gyakorlatilag teljesen olvashatatlanná tette a végeredményt. Barczafalvi munkásságát nagyjából egyforma mértékben támadták az ortológusok és a neológusok.
Barczafalvi Szabó Dávid amúgy közutálatnak örvendett. Az első magyar nyelvújító látszólag minden önkritika és stílusérzék nélkül ontotta magából az új szavakat. Nem elég, hogy olyan remeklésekkel állt elő, mint a gondolyag (fogalom), hömp (kugligolyó), fintorma (szarkazmus), popont (kettőspont), lakkormány (politikus), nagy igyekezetében még a hónapokat sem kímélte. Így lett nála a január zúzoros, a február enyheges, a március olvanos, és ebben a szellemben tovább: nyilonos, zöldönös, termenes, halászonos, hévenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes és fagyláros.
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
The post Hiába van magyarul, senki sem tudja elolvasni ezt a szöveget first appeared on nlc.