Ők voltak a történelem legnagyobb hatalmú uralkodónői

Befolyásos diktátorfeleségekkel és nemzetvezetői pozícióba került női politikusokkal, valamint a nyugati világ legismertebb és legnagyobb hatalmú királynőivel – vagyis I. Erzsébettel, Nagy Katalinnal és Mária Teréziával – már többször is foglalkoztunk itt. Azonban a történelemben még bőven akadnak olyan császárnék, királynők, fáraók és egyéb női uralkodók, akik ugyancsak komoly történelemformáló erővel bírtak, ám valamiért kevesebb reflektorfény vetül rájuk. Cikkünkben most bemutatunk néhányat, természetesen a teljesség igénye nélkül. 

Hatsepszut (Kr. e. 15. század)

Hatsepszut az ókori Egyiptom elenyészően kevés női fáraóinak talán legjelentősebbike. Uralkodása a hagyományos módon, azaz II. Thotmesz fáraó feleségeként kezdődött, majd amikor a férfi meghalt, kiskorú mostohafia, III. Thotmesz régenseként vezette a birodalmat, de magát fáraónak nyilvánította. A történészek szerint ez nem valamiféle puccs volt, hanem a szükséges lépés, hogy megakadályozza a trónra ácsingózó más uralkodói családok trónkövetelési próbálkozásait.

A fáraói szakáll ellenére, amelyet viselt, nőnek vallotta magát, és a különböző hivatalos dokumentumokat Re lánya néven írta alá. Hatsepszut uralkodása alatt jelentősebb hadjáratok nem zajlottak, csak néhány núbiai felkelést kellett levernie, a kereskedelem viszont virágzott; Egyiptom az ő idején indította az egyik legjelentősebb expedíciót Punt földjére (nagyjából a mai Szomália), ahonnan egyebek mellett arany és tömjén áramlott az országba. Bár a későbbi egyiptomi fáraók megpróbálták kitörölni az emlékét (vélhetően azért, mert a fennálló renddel ellentétesnek tartották, hogy egy nő uralkodott Egyiptomban), végül nem jártak sikerrel.

 Sammuramat (Kr. e. 8. század)

Az Asszír Birodalomban ugyancsak ritka volt a női uralkodó. A nőknek tilos volt vezetői pozíciókat betölteniük, egészen Sammuramat (vagy más írásmóddal: Szemiramisz, akinek egyébként túl sok köze nem volt az ókori világ egyik csodájaként emlegetett babiloni függőkertekhez) trónra lépéséig. Ő „szépségéről, kegyetlenségéről és csillapíthatatlan szexuális étvágyáról” vált hírhedté, de valószínű, hogy ez csak az asszírok ellen lejárató kampányt indító görög történetírók agyszüleménye volt. A valódi Sammuramat uralkodásának részletei a történelem homályába vesznek. Annyi bizonyos, hogy már férje, V. Samsi-Adad király életében is különleges jelenségnek számított: jóval nagyobb informális befolyással rendelkezett, mint a korábbi királynék, és legalább egy hadjáratban részt vett férje oldalán kísérőként, ami egyáltalán nem volt szokás. 

Miután Samsi-Adad Kr. e. 811-ben meghalt, Sammuramat uralkodott, amíg fia nagykorúvá nem vált. Bár mint említettük, erről az időszakról túl sok információ nem áll a rendelkezésünkre, a történészek úgy vélik, hogy katonai hadjáratokat vezethetett, kiterjeszthette a birodalom területét, és nagyszabású építési projektebe fogott az egész országban. Alattvalói bizonyára nagyon tisztelték, mert halála után egy obeliszket szenteltek neki Ashurban.

Sanakadakheto (Kr. e. 2. század)

Sanakadakheto núbiai kusita királynő (vagyis egy Kandake) volt a Kr. e. 2. században. Uralkodásának részleteiről nagyon kevés forrás áll rendelkezésre, de valószínű, hogy ő volt a Meroitikus Királyság első olyan uralkodónője, aki saját jogán került a trónra, nem pedig hitvesként vagy anyakirálynőként. Növelte az uralma alatt álló területet és megerősítette a gazdaságot, valamint fontos vallási vezetői szerepet töltött be. Státuszát szemléltetendő, rendszerint úgy hivatkozott magára, mint „Ré fia, a két föld ura, Ma’at szeretettje”. 

Livia Drusilla (Kr. e. 58. – Kr. u. 29.)

Róma első császárnéja, Augustus felesége és közeli tanácsadója, Livia példátlan hatalommal rendelkezett a birodalomban. Támogatta férjét, amikor Rómát köztársaságból birodalommá alakította, de mindig gondosan ügyelt arra, hogy a háttérben, a színfalak mögött maradjon. Ettől függetlenül szabadon elmondhatta véleményét a kormányzati ügyekről. Császárnőként betöltött szerepe bizonyos előnyökkel járt: az arénák és színházak első sorában ülhetett, pénzügyi függetlenséget élvezett és drága ingatlanokat birtokolt a Palatinus-dombon. Livia nő létére saját cliensekkel (azaz bizalmas pozíciókba helyezett udvaroncokkal) is büszkélkedhetett, és sok védencét emelte be a politika színpadára, így például Galbát, a későbbi császárt.

Magas pozíciója ellenére – vagy épp azért – a császárnéról folyamatosan sötét pletykák keringtek az udvarban: azzal gyanúsították, hogy ő ölte meg Augustus császárt és az unokáit, hogy trónra emelje fiát, Tiberiust (noha ez valószínűleg nem volt igaz). 

Agrippina (Kr. u. 15. – Kr. u. 59.)

Agrippina római királyi családba született: ő volt Augustus császár dédunokája, az idősebb Agrippina és Germanicus lánya, valamint Caligula császár húga. Miután első férje meghalt, feleségül ment nagybátyjához, Claudius császárhoz, és elérte, hogy fiát, Nerót nevezzék ki utódjának. Augusztává (császárnővé) nyilvánította magát, és tanácsadóként szolgált. Claudius Kr. u. 54-ben bekövetkezett halálával Nero lett a császár, a történészek pedig azt gyanítják – habár erre nincs egyértelmű bizonyíték -, hogy Agrippinának köze volt Claudius halálához.

Nero uralkodása során Augusta Agrippina több hatalmat és befolyást szerzett, mint bármely más nő a római történelem során. Idővel Nero függetlenítette magát anyja befolyása alól, Agrippina hatalma pedig elenyészett; végül még az udvarból is eltávolították. Hogy megakadályozza, hogy polgárháborút provokáljon, Nero Kr. u. 59-ben megölette.

VII. Kleopátra (Kr. e. 69. – Kr. e. 30.)

Kleopátra volt Egyiptom utolsó uralkodója a római megszállás előtt; az alakja köré szövődött fantasztikus legendákat alighanem mindenki ismeri, ám arról már jóval kevesebb szó szokott esni, hogy milyen nagy fáraó volt. Bár hivatalosan – egy ideig – társuralkodó volt az öccsei, illetve a fia mellett, valójában ő gyakorolta a tényleges hatalmat Számos nyelven beszélt és kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezett: túlélt egy államcsínyt, amelyet fivére, XIII. Ptolemaiosz és hívei szerveztek.

Szerelmi viszonyt folytatott Caius Iulius Caesarral, megragadta és megszilárdította hatalmát a trónon, és a Caesar elleni merénylet után alkalmazkodott a megváltozott erőviszonyokhoz: feleségül ment Marcus Antoniushoz. Kleopátra uralkodása virágzó időszak volt Egyiptom számára. Az Kr. e. 31-ben lezajlott actiumi csatában elszenvedett vereség és az azt követő halála (öngyilkossága) után az ókori világ egyik legnagyobb hatalma uralkodónőjeként vonult be a történelembe.

Boudica (Kr. u. 30. – Kr. u. 60.)

Róma birodalma a nyugati világ nagy részét magába foglalta, beleértve a mai Kelet-Angliát is. Boudica királyné férje a „birodalom kényszerű szövetségese” volt, és amikor meghalt, a rómaiak annektálták a területét, elkobozták vagyonát és földjét. Azonban Boudica képzett harcos volt, és visszavágott: ő vezette népet a római hódítók elleni lázadásban. Két jelentős római települést is elpusztítottak, köztük Londiniumot (a mai London). A lázadás során, ami kis híján véget vetett a római uralomnak a Brit-szigeteken, nagyjából 70 000 római és római-párti brit vesztette életet. Bár Suetonius római helytartó végül leverte a felkelést, Boudica legendája ma is él, és a viktoriánus kor óta az Egyesült Királyság egyik fontos kulturális szimbóluma.

De még Tacitus, a római történetíró elismerő szavakkal írt róla:

Theodóra bizánci császárné (500 – 548)

Theodóra bizánci császárné meglehetősen különös módon emelkedett hatalomra. Eredetileg színésznő volt, gazdag férfiak szeretője, és (a korra jellemző módon) prostituált. Miután áttért a keresztény hitre, meghódította a kelet-római politikában épp felemelkedőben lévő Iusztinianosz szívét. Amikor Iusztinianosz császár lett, Theodóra, immár császárnéként – abban a korban igencsak rendhagyó módon – a birodalmában élő nők jogainak kiterjesztésével és megerősítésével foglalkozott.

Olyan törvényeket támogatott, amelyek megvédték a lányokat a szexrabszolgaságtól, házakat hozott létre az egykori prostituáltak számára, száműzte a bordélyházak fenntartóit a nagyobb városokból, és nemi erőszak elleni törvényeket hozott. A hatalom nélküli nők érdekében tett erőfeszítései mellett azért mindig szemmel tartotta a pozícióját fenyegető felsőbb osztálybeli hölgyeket; a pletykák szerint köze volt több, a hatalmát fenyegető személy halálához vagy megkínzásához.

The post Ők voltak a történelem legnagyobb hatalmú uralkodónői first appeared on nlc.