Úgy tűnik perpill, uszkvekvázi nyolc egész kettőtized milliárd (meg egy pici, and counting) enber találgatja a Föld nevű glóbuszkonzervben, hogy mégis, mi a zúriste folyik – nem, nem Gyöngyösön – az Amerikai Egyesült USA-ban.
Ez az egycsilliárd dolláros (plusz áfa) kérdés nem csak és – szorrika vagyok, nakcókáim, ez a helyzet, bármennyire is ámerikaförsztölnétök – mégcsak nem is elsősorban az ámerikaiaknak maguknak, hanem gázai palesztinoktól, ukrán frontkatonákon át magyar újságírókig (a keményen dolgozó kínai kisemberről, grönlandi fókavadászról, panamai kalapárusról nem beszélve) szinte mindenkinek.
Ennyit akkor a deglobalizációról, tisztelettel.
A deglobalizációt globálisan kellene levezényelni, de akkor az már globalizáció. (Ad notam: Besenyő Pista bácsi: A nem semmi az meg má’ valami!) Mekkora logikai bukfenc vagy micsoda, mi? Rébusz! Kurt Gödel vagy Grätzer József (óh, hát basszameg, nem is erről a lényegtelen marhaságról, hogy Tranp meg a többi ütődött, hanem a Siccről, minden idők egyik legnagyobb hatású magyar nyelvű irodalmi művéről kellene írnom!) legyen a talpán, aki elmagyarázza.
Tehát azt látjuk, hogy miközben Tranpelnökúr, a hajlott korát meghazudtolóan dinamikus veterán illuzionista és néptáncos követhetetlen tempóban rángatja elő arany cilinderéből az újabb és újabb vámokat, grönlandokat, panamákat, ingatlanfejlesztési ötleteket, hogy kapkodja a fejét, ki merre lát, addig a lengőkaros robotzsaru (robotrablóból lesz a legjobb robotpandúr) Maszkúr egy erős középiskolai Call of Duty-hadtesttel megtámogatva próbálja éppen kihekkelni valakinek (önmagának?) a világ leghatalmasabb kormányzatát.
Maszkúr aktuális tevékenységét Horváth kolléga igyekezett követni valamelyest, de még a legtűzközelibb, legspecializáltabb, legértesültebb újságírók/elemzők/aktivisták/infulenszerek sem képesek tartani a tempót, olyan lélekszakadva dolgozik a brigád. Múv faszt és brék szingz – tartja szilícium-völgyi bölcsesség, és itt fasztságban meg brékolásban – add nótám: Jelentem én: jön a break, jön a break! – nincsen hiány. Az más kérdés, hogy az még nem világos, az államigazgatás lebrékolásából miként áll majd elő a közjó.
A cél, hivatalosan, valami korrupcióellenes hogyishívják, amit igen hitelesen képvisel a világ kábé leggazdagabb embere, aki vagyonának jelentős részét állami pénzekből, megrendelésekből, támogatásokból szerezte, viszont nagyon ügyesen és meglehetősen pofátlanul kelti magáról azt a látszatott, mintha tőről metszett ultraszabadpiaci grállovag volna, már amennyire a szabadpiaci grállovag jelzős szerkezetnek bármi értelme lehet. (Szpoiler: nincs.)
És hogy a további korrupciós kilátások is milyen biztatók, azt jól mutatja, ahogy a Wall Street árazza a Tranpelnökúr körül éjjel-nappal forgolódó broligarchák vállalatait. A Tesla árfolyama fél év alatt duplájára emelkedett, miközben a cég pénzügyi eredményei és piaci kilátásai egyébként romlottak. A Peter Thiel hiperinvesztor köreihez köthető – Peter Thiel körei pedig a kormányzathoz olyan számos poszton kötődnek, hogy tulajdonképpen maga a kormány majdhogynem Peter Thiel köre, vagy legalább félköre, Thiel-találmány maga az alelnök, JD Vance is – Palantir (a Gyűrűk ura mindent látó kristálygömbjéről elnevezett adatgyűjtő- és elemző cég, óriási titkoszolgálati, hadiipari és más kormányzati megrendelésekkel) viszont hat hónap alatt több mint négyszeresére erősödött, most a tőzsde egyik legtúlértékeltebb részvénye, P/E-je – a részvényár és az egy részvényre jutó pénzügyi eredmény hányadosa – 585, miközben a 30 fölötti érték még technológiai cégeknél is kiugrónak számít. (2024 legnagyobb tőzsdei sztárpapírjának, az Nvidiának 50 a P/E-je.)
És itt még tucatszámra lehetne sorolni mindenféle, Magyarországon tökismeretlen cégeket.
De vissza még egy pillanatra a Maszkúr rohamcsapataihoz.
A 2010 óta sok karón sok varjút látott, permanens hatalomtechnikai hatásbemutatókon edződött magyar polgár azért sok ismerős motívumot fedezhetett föl az elmúlt napok amerikai híreiben. Rohammal bevenni próbált, jogilag egyébként független, elnöki hatáskörön kívüli intézmények, előkészítő rágalomkampány, a legvadabb összeesküvéselméletekkel, akár direkt hazugságokkal, vagy nagyon vékony valóságmagra fölhúzott célzatos lejáratással; nem is cél, hogy mindenkinek hihető legyen, elég, ha a saját tábor veszi, az ellenfél úgyis meg van szeppenve, és a kellőképpen hangos, agresszív rajongók meg a propaganda még jobban megijeszti, a megtámadottak sem tudnak igazán ellenállni, majd hónapok múlva indítgatnak pereket talán, évek múlva meg is nyerik talán, de addigra már semmi sehol, régen broken minden things.
Annyiszor láttuk ezt a sémát itthon, de annyiszor! (És még látjuk most is, és még látni is fogjuk, sajnos.) A százmilliók ellopásával vádolt filozófusokra emlékszik még valaki? Végül talán egy könyvtári könyv eltűnését sikerült bizonyítani, de a tábor máig tudja, hogy szarrá lopták magukat a rohadt kommunisták. (Nem úgy, mint Lánczi Tamás.) A NAV-val, rendőrökkel lerohant Ökotárs (végül valami használt zoknik szabálytalan fölhasználásán rugóztak már), az akadémiai kutatóintézetek, a CEU meg a többi. Vagy a legutóbbi esetek közül említhetném Kocsi Máté Fikusz Kukisz-pillanatát, amikor a röhögést alig elfojtva képes volt előadni, hogy a Direkt36 ukrán megbízásból készített filmet az Orbán család irdatlan vagyonáról.
Az amerikai jogállam ugyan némileg szilárdabb konstrukciónak tűnik, mint a mi kis kelet-európai sufnituningunk volt, kiderül majd, hogy bírja a kiképzést. De a kiképzés elkezdődött, az zicher. Kiderül, hogy muzsikál az a nevezetes csekszendbalansziz, a nagyon legendary alapító atyák évszázadokon át bombabiztosnak vélt önkényuralomellenes konstrukciója.