Nemrégiben olvastam egy krimit, amiben az áldozatról megállapították, hogy szó szerint halálra rémült. Bár általában könnyen megy a hitetlenség felfüggesztése, amikor fikcióról van szó, most mégis megálltam egy pillanatra – mi az, hogy valaki belehalt az ijedtségbe?! Ilyen biztos, hogy nem létezik…!
Nos, kiderült, hogy tévedtem: a félelemnek ugyanis könnyen lehet ilyen extrém fiziológiai hatása. Ritka, de megtörténhet. Egy kifejezetten intenzív érzelem akár szívmegállást is okozhat, különösen azok esetében, akik már eleve küzdenek valamilyen szívbetegséggel. De tudod, mi a még félelmetesebb? Hogy minden előzetes fennálló szívelégtelenség nélkül is megtörténhet mindez.
Mi történik, amikor félsz?
Amikor megijesztenek, veszélyes vagy stresszes szituációba kerülsz, a szervezet rengeteg extra adrenalint termel. És ezáltal az agyban bekapcsol az úgynevezett „üss vagy fuss”-reakció.
Ez a hormonroham azonnali fizikai változást okoz a testben, felkészíti azt a fizikai aktivitásra. Ez azt jelenti, hogy az agy azt üzeni a testnek: vagy nagyon gyorsan kell rohannunk, hogy megmeneküljünk, vagy minden erőnket bevetve harcolnunk kell azért, hogy megvédjük magunkat
– magyarázta Dr. A. Marc Gillinov kardiológus az „üss vagy fuss”-reakció működését.
Ennek az adrenalinnal teli „üss vagy fuss”-szituációnak, ami bekapcsol az agyunkban egy-egy ijesztő helyzet után több tipikus fizikai tünete is észlelhető. Így például ilyen a magas vérnyomás, a megemelkedett pulzusszám és vércukorszint. És mivel a szimpatikus idegrendszer is beszáll a buliba, ezért kapod vészvillogón az üzenetet: menekülj vagy harcolj.
De akár mész, akár maradsz, mindkét opció hatással van a szív elektromos rendszerére is. Ez az állapot – nyilván egyáltalán nem minden esetben, de – vezethet a vérerek összehúzódásához (még akkor is, ha egyébként nincsen érszűkületnek semmi nyoma a szervezetben), okozhat szívritmuszavart, de akár görcsöt is. És ha így alakul, azáltal a szívműködés csökkenhet vagy teljesen megállhat. Előfordulhatnak tehát olyan esetek, hogy egy-egy ijedtség következtében a szívizom nem pumpál egyáltalán vagy olyan hatásosan vért, ahogy azt kellene.
„Szerencsére a legtöbbször ez a kondíció visszafordítható és idővel a szívműködés újra normálisan fog funkcionálni. Sajnos azonban néhány ritka esetben hirtelen halál is lehet a következménye” – mondta a szakember.
Fotó: Getty Images
A halál oka: rémület
Megállt bennem az ütő, halálra ijesztettél
– szoktuk nagy drámaian mondani, még akkor is, ha éppen csak összerezzentünk a másiktól, aki hirtelen megjelent a szobában. Csakhogy, mint az az imént kiderült, vannak emberek, akiknek ez nem költői túlzás, hanem maga a valóság.
A betegséget stressz kardiomiopátiának hívják, és az agyunk érzelmi vagy fizikai stresszre adott „üss vagy fuss”-reakciójától következik be. Másnéven egyébként összetört szív szindrómának vagy Takotsubo kardiomiopátiának is nevezik. Akárhogy is hivatkozzunk rá, a lényeg mindig ugyanaz: a stressz a szív működési zavarát vagy teljes leállását okozza.
„A tünetek nagyon hasonlítanak a szívrohamhoz – fejtette ki Dr. Gillinov. – A legtöbb ember azt gondolná ilyenkor, hogy szívinfarktusuk van, ugyanis mindkét betegség mellkasi fájdalommal és légszomjjal jár. De a stressz kardiomiopátiában szenvedőknek nincsenek elzáródott szívkoszorúerei.”
Az a jó hírünk van, hogy a stressz kardiomiopátia a legtöbb esetben még így sem halálos, hiszen mint azt a kardiológus korábban kifejtette, az emberek többsége viszonylag hamar felépül egy ilyen ijedtség okozta szívproblémából.
Azonban a betegség ennek ellenére az évek során szedte áldozatait. Az első, félelemmel összeköthető stressz kardiomiopátia okozta halálesetet 1990-ben rögzítették japán orvosok, és bár egy meglehetősen rejtélyes kondíció maradt az évek során, azért az utóbb tíz évben egyre több hasonló diagnózissal találkoztak a szakemberek.
Ne ijedj meg!
Ez mind rettenetesen parának tűnik, de nem győzzük hangsúlyozni: igen, bele lehet halni a félelembe, de ez nem egy általános jelenség. Sőt, a szakemberek szerint a félelem nem az ellenségünk, hanem sokkal inkább a szövetségesünk!
„Valójában nagyon jó dolog, hogy létezik ez a félelem-reakciónk. Nagyon jó dolog, hogy szorongunk, sőt, még az is, hogy depressziósak lehetünk. Ezek ugyanis vészjelzőkként működnek: figyelmeztetik a testünket, hogy valami nincs rendben, oda kell figyelni magunkra” – mondta Humaira Siddiqi, pszichiáter.
Ez az érzés sokkal inkább elősegíti a túlélésünket, nem pedig fenyegeti azt. „Azért fejlődött ki bennünk a félelem, hogy adaptálódni tudjunk. Ha egy ilyen dolog nagy általánosságban képes lenne megölni minket, nem így evolválódtunk volna” – tette hozzá.
Akárhogy is, részemről most már talán kétszer is meggondolom, ha netán viccből meg akarnék ijeszteni valakit. És lehet, hogy mindannyiunknak így kéne tennünk (rád is nézünk, kedves Hajdu Steve!), hiszen nem tudjuk, hogy mások szervezete hogyan reagál egy-egy ijesztő szituációra.
The post Tényleg bele lehet halni az ijedtségbe? first appeared on nlc.