Huszoniksz órája szélütötten hápog az amerikai sportsajtó: a Dallas Mavericks elcserélte legjobb játékosát, a szlovén Luka Dončićot a Los Angeles Lakers centerére, Anthony Davisre. Dončić minden emberi számítás szerint a világ öt legjobb kosarasának egyike (Nikola Jokić és Giannis Antetokounmpo számítható biztosan elé, aztán hogy Shai Gilgeous-Alexander vagy Joel Embiid odafér-e még, az véleményes, de többen egyelőre aligha), és még csak 25 éves – jövő hónapban lesz 26 –, tehát nincs a karrierje csúcsán. Csodagyerekként, 19 évesen került az NBA-be, 2019-ben az év újonca volt, azóta minden évben beválasztották a liga legjobb ötösébe, tavaly, ötödik profi szezonjában a döntőig juttatta a Dallast.
Ilyen képességű játékost nem szoktak szezon közben elcserélni. Soha. Ilyen játékost csak drafton lehet kifogni, szerencsével, vagy óriási anyagi áldozatok árán, új szerződéssel, dollárszázmilliókért igazolni. Ilyen mázli, ilyen őrülten jó üzlet, mint amit a Lakers kötött (ravaszul orkesztrált? ölébe esett?), nincsen is. Az ESPN adatai szerint 1975 óta nem volt példa arra, hogy ilyen magas pontátlagú (Dončić ebben a szezonban 28,6 pontot dobott meccsenként) kosarast eladjanak. Gyakorlatilag semmiért. Mert ún. elemzői konszenzus, hogy amit a Dallas ezért kap, az egész egyszerűen nevetséges Dončić értékéhez képest.
Ezért aztán szaksajtószerte a profi sportok történetének leghülyébb játékospiaci húzásának tartják a Dallas Mavericks szakvezetésének ötletét. Nico Harrison, a Mavs general managere azzal indokolt, hogy a csapat védekezését szeretnék javítani, mert bajnoki címet csakis a perfekt védőmunkával lehet nyerni, márpedig Dončić játékának talán egyetlen igazán gyenge pontja a védekezés. A Lakerstől érkező, 31 éves, 208 centis Davis viszont stabil alapot adhat a védelemnek.
Persze fölvetődött az is, hogy Dončić sűrűsödő sérülései ijesztették meg a Dallast (ebben a szezonban még csak 22 meccset játszott a lehetséges 51-ből, most éppen izomsérüléséből próbál fölépülni), illetve, hogy a nyári szünetekről rendszerint súlyproblémákkal, egy igazi profitól elvárhatónál gyengébb kondícióban előkerülő szlovén kosárzseni ezekkel a mai ultrakosárlabdában már veszélyesen lazának számító életmódbeli elhajlásokkal nem lesz képes fölérni és följuttatni csapatát a csúcsra.
Ezekre a fölvetésekre vagy találgatásokra írta a Ringer szakértője, hogy egy Dončić kaliberű tehetséget akkor is meg kell tartani, ha minden meccsen rágyújt a pályán. (Bácsi Sanyi és Váczi Zoli nagy pechje ezek szerint, hogy egyikük sem lett kosárlabdázó.)
Olyan esetekben szokott előfordulni, hogy nagy sztárt szezon közben elcserélnek, amikor valami feszültség támad a játékos és a vezetőség között. Dončić azonban nem vágyott el Dallasból, erre sosem utalt, hihetetlen népszerű volt a városban, annak sem volt jele, hogy a menedzsmenttel lett volna bármi nézeteltérése, és ugyan a sérülései miatt a vártnál döcögősebben indult a szezon, a csapategységgel és a játékosállománnyal sem volt gond.
Az üzlet nagy nyertese, mint már annyiszor, annyi nagy üzletnek, a Los Angeles Lakers, az NBA hagyományosan egyik leggazdagabb, legértékesebb, legnépszerűbb, leglegebb csapata. Az amerikai szórakoztatóipar fővárosa egyébként is vonzza a szupersztárokat, az ilyen gigaüzleteket újra és újra a Lakers hozza össze, a kosárlabdatörténet olyan héroszait vadászta már le, mint Wilt Charmberlain (1968-ban, meccsenkénti 36 pontos átlaggal!), Kareem Abdul-Jabbar (1975-ben, utána Jabbar egészen tavalyig az NBA történetének legeredményesebb játékosa volt), és ugyan nem cserével, hanem új szerződéssel került Los Angelesbe 1996-ban Shaquille O’Neal, illetve hét évvel ezelőtt LeBron James is, a liga akkori legjobb játékosaként (és tavaly óta már ő az NBA törtenetének leggólkirályabbja, nem Abdul-Jabbar).
LeBron James egyébként feltűnően hallgatott a Dončić-üzlet bejelentése után, sőt, kifejezetten úgy tett, mintha semmit sem tudott volna az egészről. Ezt, mármint a semmit sem tudást viszont sokan kétségbe vonják, mivel James eddig elég látványosan alakítgatta csapata játékospolitikáját, edzőnek is a haverját nevezték ki, a fiát sem véletlenül ide draftolták, annak ellenére, hogy komoly szakmai vélemények szerint nem NBA-szintű még. A liga szabályai egyébként kifejezetten tiltják, hogy a játékosok belefolyjanak a klubok üzleti döntéseibe, pláne érdekeltséget szerezzenek, de a sportág királyaként és szerteágazó céghálót működtető dollármilliárdosként James befolyását, érdekérvényesítő képességét, gazdasági erejét tekintve önálló kategória, gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy nélküle bármi eldőljön a Lakersnél. Most mégis mindenki úgy tesz, mintha fogalma sem lett volna arról, hogy a csapat második legjobb játékosát, Anthony Davist elcserélik.
Őt is James nézte ki annak idején, 2019-ben, amikor a New Orleanstől elhozták, viszont az utóbbi hónapokban állítólag már elégedetlen volt a center játékával. (Amikor erről, mármint az elégedetlenkedésről jelentek meg sajtóértesülések, hevesen tagadott.) A Lakers mindenesetre óriási üzletet kötött. James már negyven éves, és ahhoz képest ugyan hihetetlen formát mutat a pályán, 25 pont fölötti átlaggal, de már nincs sok szezonja hátra, Dončić viszont meghatározhatja a LA Lakers következő tíz évét.