Elérkeztünk január végéhez, bő három hét múlva már a néhány naposra tervezett „különleges katonai művelet” megindításának harmadik évfordulója következik. Donald Trump beiktatása nem hozta el a 24 órán belüli békét. A harctéri tendenciák megértéséhez fontos áttekinteni, hogy a Trump elnökségére rákészülő ukrán és orosz csapatok meddig jutottak egymás kegyetlen felőrlésével 2025 első hónapjában.
A még mindig létező kurszki kiszögellés
A kezdeti orosz vagy akár ukrán nyilatkozatokkal ellentétben a kurszki ukrán kiszögellés még 2025-ben is megvan, igaz, a kitartó orosz támadások a legnagyobb kiterjedéséhez képest már több, mint a felére szorították össze. Az oroszok célja továbbra is a kiszögellés felszámolása, ennek érdekében folyamatosan nyomás alatt tartják az ukrán védelmet a kiszögellés teljes területén, ehhez pedig bátran használják az észak-koreai katonákat is. Itt – a korábbi anyagokban említett – rohamcsoportos harceljárást alkalmaznak, amellyel jelentős veszteségek árán ugyan, de valóban sikeresen tudják lekötni az ukrán védelmet.
A gyalogsági rohamcsoportokkal végrehajtott lekötő támadásokat jellemzően FPV-drónok és tüzérség együttműködésével már azelőtt sikerül megállítani, hogy elérnék az ukrán állásokat. Ez alól kivételt jelentenek azok az esetek, amikor a rossz időjárás miatt a drónok nem, vagy csak korlátozottan alkalmazhatók, ilyenkor az oroszok általában sikeresen támadnak és a rohamcsoport elfoglalja a célját.Ez a cél általában a következő fasorban lévő ukrán lövészárok, gyors orosz előretörés tehát nem tapasztalható.Az ukrán védelem lekötöttségét kihasználva az oroszok a kiszögellés délnyugati vállánál igyekeznek a kulcsfontosságú terepszakaszokat elfoglalni, hogy így ketté tudják vágni az ukránok ellenőrizte területet. Ez utóbbihoz általában gépesített lövészszázad erejű kötelékeket vetnek be egyre jobban megszervezett tüzérségi- és légi tűzelőkészítést követően. Itt az ukránok nagyon jól szervezett mozgó védelmi módszer szerint igyekeznek harcolni.
A főcsapás irányban végrehajtott orosz támadások már kevésbé sikeresek. Mivel a terepet mindkét fél mesterien, az utolsó fűszálig elemezte, a döntő támadások helye egyértelmű, az idejük pedig a harcászati felderítési adatok segítségével viszonylag nagy magabiztossággal megjósolható. Az ukránok a tüzérségi- és légi tűzelőkészítés elől igyekeznek hátrébb vonni az erőiket, mégis vannak olyan alkalmak, amikor az oroszok a vezetékes irányítású FPV-drónjaikkal sikeresen tudnak fontos célokat (jellemzően páncélozott járművek vagy tüzérségi eszközök) elpusztítani.
Az ukránok a nagyjából század erejű gépesített orosz alegységeket az előrevonásuk során drónokkal támadják, valamint drónjaikkal az orosz csapatok elé és mögé is próbálnak aknákat telepíteni. Eközben az orosz támadó kötelékek elől az ukrán védelem első lépcsője igyekszik kitérni, majd miután a legyengített támadó orosz kötelék megállt, azt drónok, tüzérség és gyalogsági harcjárművek (ritkábban harckocsik) kombinált alkalmazásával elpusztítják.
Január elején az ukránok egy katonai értelemben teljesen felesleges támadást hajtottak végre. Január 5-én ugyanis nagyjából két gépesített lövész szakasszal támadást indítottak egy Bergyin nevű kis falu irányába, amely ugyan némi területi nyereséget elért, de semmilyen lényegi változást nem eredményezett.Ez a csak abban a politikai kontextusban értelmezhető, hogy közvetlenül a soros ramsteini találkozó előtt hajtották végre. Véleményem szerint az, hogy a politikai szempontok ilyen erősen felülírták a katonaiakat, súlyos hiba, az elszenvedett veszteségek ismeretében pedig egyenesen bűn.