A magyar diplomácia egyre jobban belakja Afrikát.
Ruanda a napokban megtámadta a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Gondolhatnánk, hogy erre is érvényes az orosz-ukrán háborúban képviselt magyar álláspont, vagyis elég egy tetszőleges Orbán-nyilatkozatban az orosz-ukránt ruandai-kongóira, a szlávot afrikaira cserélni:
„Ez nem a mi háborúnk, ez két afrikai nép háborúja, amit minél hamarabb tűzszünettel és béketárgyalással le kellene zárni. Tehát a magyar ember számára ez nem egy olyan háború, amiben mi is benne vagyunk. (…) Tehát mi ki akarunk maradni ebből a háborúból. Szerintem képesek is leszünk rá, és mindenhol elmondom, igyekszem kellő súllyal elmondani, hogy amíg nemzeti kormány áll Magyarország élén, addig az ruandai-kongói háborúban egyik fél oldalán se fogunk beleavatkozni ebbe a háborúba.”
Nos, tévedtünk.
Szijjártó Péter külügyminiszter úgy beleállt ebbe a háborúba, hogy Ursula von der Leyen is csak pisloghat.
„Nyugtalanító híreket kaptunk Afrika szívéből a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti határvidékről. Telefonon egyeztettem Thérèse Kayikwambaval a kongói külügyminiszter-kollégával, aki tájékoztatott az országát ért ruandai támadásról.
Mi határozottan elítéljük a Kongói Demokratikus Köztársaságot ért támadást a civilek és békefenntartók legyilkolását, felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről.”
Mije van Kongónak?
Szijjártó 2023 januárjában járt a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Magyarország akkor tízezer tonna gabona Afrikába szállítását finanszírozta 3,5 millió dollár értékben Ukrajnából a globális élelmezési válság megoldását célzó erőfeszítések keretében.
És hogy mije van Kongónak? Az elektromos autóiparban nélkülözhetetlen kobaltja, aminek kitermelése és szállítása csak békeidőben lehetséges.
Szijjártó két éve Kongóban elmondta, hogy magyar építőipari és tervezőcégek vezetik azt a 600 millió dolláros infrastruktúra-fejlesztési programot, amelynek célja a Kongói Demokratikus Köztársaság összekötése Zambiával és a tanzániai kikötőkkel. Ha megépülnek az utak és hidak, a kongói nyersanyagok több mint egy hónap helyett 10 nap alatt juthatnak el a kikötőkbe.
A kongói elnök egyébként az ősszel Budapesten járt, Orbán is fogadta.