Régen minden jobb volt: jó gyermeknevelési elv?

A mai szülők sok esetben érthetően nosztalgiával gondolnak vissza gyermekkorukra. Akkor a szabadban töltött idő, a baráti kapcsolatok, a szabad játék és az egyszerű élet adta a boldogság alapjait. A mai gyerekek világában sokkal inkább a digitális eszközök, az internet és a képernyők uralják a mindennapokat. Ez a gyökeres változás megköveteli a szülőktől, hogy lépést tartsanak a modern technológia vívmányaival, képben legyenek annak előnyeivel és veszélyeivel egyaránt, emellett ők maguk kell, hogy határt szabjanak a digitális függőségnek gyermekeik életében, miközben saját határaikat is meg kell ismerniük az egyre megújuló környezetben. Vajon hogy lehet mindezt összeegyeztetni?

Fontos, hogy felismerjük: a múltból és a jelenből egyaránt tanulhatunk

Lilla egy hét és egy tízéves gyermek édesanyja. Véleménye szerint gyakran esünk abba a hibába, hogy idealizáljuk a múltat, különösen saját gyermekkorunkat. Ő éppen ezért próbál arra is koncentrálni, hogy kihasználja a ma adódó értékeket és lehetőségeket. Hiszen ha sikerül a múltat inspirációként használni, nem pedig összehasonlításként, akkor könnyebb hátrahagyni a keserűséget és megteremteni azt, ami most a legjobb a gyerekem számára.

„Nagyon tudatosan kell elvonatkoztatnom a saját gyermekkoromtól, mert a gyermekeim már teljesen más világban nőnek fel. Bár a nevelési elveimben próbálok következetes maradni, elfogadom, hogy a környezet, a technológia, a biztonság, sőt, a társadalmi normák is megváltoztak. Én falun nőttem fel, most Budapest agglomerációjában élünk. Az, hogy a gyerekek kint játszanak az utcán vagy gyalog, egyedül menjenek iskolába, számomra utópisztikusnak tűnik. Ezt a részét nagyon sajnálom. Az állattartás szeretetét és a természetközeli életmódot azonban nagyon fontosnak tartom itt is megőrizni.

Gyerekkoromban a családi állatok gondozása nemcsak felelősségre tanított, hanem érzelmi biztonságot és különleges kapcsolatokat is adott. Ezt igyekszem átadni a gyermekeimnek is: például bevonom őket az állatok gondozásába a terápiás központunkban, mesélek nekik az állatok viselkedéséről és szükségleteiről, valamint közösen figyeljük meg őket játék közben. Ez az élmény nemcsak értéket közvetít, hanem olyan emlékeket is ad, amelyek összekapcsolják az én gyerekkoromat az övékkel. A digitális eszközöket is bevonjuk például videókészítés formájában, amiben a gyerekek sokat segítenek, így gyakorlat közben sajátítják el a digitális élet biztonsági kérdéseit. Mivel ők digitális bennszülöttek, sokkal gyorsabban el tudják sajátítani azokat az applikációkat, programokat, amelyekkel dolgozunk és tudok tőlük segítséget kérni ezek alkalmazásában. Az ilyen jellegű közös tevékenységek segítenek csökkenteni a szakadékot és lehetőséget biztosítanak arra, hogy tanuljunk egymástól, erősítve a szülő-gyermek kapcsolatot.”

Új környezet, új elvárások

A digitális világ folyamatosan változik, és a gyermekeinknek olyan készségekre lesz szükségük, amelyekkel alkalmazkodni tudnak a gyors ütemű technológiai fejlődéshez. Az egyik legfontosabb feladatunk szülőként az, hogy segítsünk nekik megtanulni, hogyan kezeljék a változásokat. Ehhez hozzátartozik a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás és az érzelmi intelligencia fejlesztése. A jövő munkahelyei is olyan képességeket fognak megkövetelni, mint a kreatív gondolkodás, az együttműködési készség és a folyamatos tanulás iránti nyitottság. Ezeket a tulajdonságokat már gyerekkorban érdemes támogatni. Az, hogy szülőként hogyan állunk a technológiához, nagyban befolyásolja, hogy a gyermekeink hogyan fogják azt használni.

Anita 15 éves volt, mikor megvette magának az első telefonját. Három másodperces hívások, sms-ek, iwiw és myvip-es üzenetváltásokkal kezdte, aztán következtek az okostelefonok, amik mindent leegyszerűsítettek, de meg is bonyolítottak. Nyolc és hatéves gyermekei nevelésében kompromisszumos megoldást alkalmaz: úgy gondolja, mindenben meg kell látni a jót, hiszen a digitális világot visszafordítani nem lehet.

„Nem érzek szakadékot közöttünk. Mivel mi belenőttünk ebbe a világba, ők pedig ezzel nőnek fel, szerencsésnek tartom magunkat, hogy taníthatóak még a gyerekek a digitális világ használatára. Később ahogy nőnek és egyre több platformon lesznek jelen, nyilván ez a szakadék egyre nőni fog, de hogy a bizalom megmaradjon, mindig érdeklően fogom hallgatni őket, hogy tanuljak velük a digitális világról. A digitális világ ráadásul sokkal egyszerűbbé tette a család ügyeinek intézését, időt spórolva ezzel. Én a bevételünk egy részét online munkával szerzem, ami a mi szüleinknek még elképzelhetetlen volt. Nagyon sok hasznos információhoz juthatunk hozzá pillanatok alatt. A fentiekkel nagyon sok időt spórolunk meg, így több időt tudunk együtt tölteni. Viszont a digitális világ, social media, tartalom megosztó oldalak, játékok nagyon hamar be tudnak szippantani kicsit-nagyot egyaránt, amit a család jólléte miatt korlátozni szükséges, különben a kommunikációt veszítjük el egymással. 

A gyerekek részéről nagyon fontosnak tartom, hogy mindent megbeszéljünk. Online játékkal játszanak a barátaikkal, de ha olyan jelöli be őket, akit nem ismernek, és nincs megbeszélve, hogy be fogják jelölni egymást, akkor hozzánk fordulnak, megbeszéljük, és töröljük a jelölést. Mindig megbeszéljük velük, hogy ismeretlenekkel ne játszanak. Szoktunk melléjük is ülni, mikor játszanak, hogy tudjuk, mit játszanak. Még nem kellett közbe avatkoznunk. A társas kapcsolatokat sem engedjük el: sokszor jönnek át a barátaik, és ők is szívesen mennek hozzájuk. Szerencsésnek tartom magunkat, hogy velünk szemben van a játszótér, a srácok oda már egyedül ki tudnak menni, így mindig látjuk őket, de élvezik az együtt töltött időt.”

Vissza a természethez: megoldás lehet?

A mai digitális eszközök számos lehetőséget biztosítanak. A távmunka lehetővé teszi, hogy több időt tölthessünk a gyerekeinkkel, miközben ők rátalálhatnak olyan közösségekre és hobbikra, amelyeket máshol nem fedezhetnének fel. Az oktatásban az online tartalmak és alkalmazások segítik a tanulást, még a fogyatékkal élő gyerekek is egyenlő esélyekkel vehetnek részt a közösségi életben. Persze a veszélyek sem elhanyagolhatóak. A képernyőidő helyes szabályozása, a digitális tartalmak megfelelő szűrése és az online biztonság kulcskérdések, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A szülők feladata, hogy egyensúlyba hozzák a gyerekek offline és online életét.

Peti, két kislány édesapja egyelőre szívesebben mozdulna el az egyik irányba: véleménye szerint ugyan nem kell kizárni a digitális előnyöket, azonban ő sokkal szívesebben választja azt az utat, hogy újra erősebben kapcsolódjon családjával, lányaival a természethez.

„A változást nem tudom megállítani, ami a világot ebbe az irányba sodorja. Szerintem vannak olyan dolgok, amiket érdemes megőrizni és vannak olyan dolgok, amik újítást kívánnak. Adni kell magunknak időt, míg felismerjük, hogy melyik terel minket abba az irányba, ami felé mi haladni szeretnénk, mint egy család. Egy életen át folyamatosan változunk és folyamatosan alkalmazkodunk saját egyéni fejlődésünkhöz is. Nem könnyű feladat szülőként a felvett mintákat felismerni, újragondolni valamint szelektálni, hogy mit és hogyan nevelek „bele” a gyermekembe, hisz nekünk se tudatos minden. Sok mindenre szülőként jövünk rá, akár még arra is, hogy valójában milyen emberek is vagyunk. Én magam próbálok alkalmazkodni a környezetemhez, egészen addig a pontig, amíg megtartom önmagamat. A feltételek hasonlóak, mint a régi korokban, csak nagyobb részben kapunk olyan dolgokat az arcunkba, aminek semmi köze a természetes léthez. Nem könnyű feladat azt az információt kiszűrni a mindennapokban, ami minket valójában tanít, elmozdít valamerre. Magamon észreveszem, hogy abból az információból, ami ellep minket manapság, nehéz tudatosan szelektálni. Az én saját életem során már fiatalon felismertem, hogy a digitális világ nem az én érzékelésem a világ felé, amit én valójában keresek. Ebből kifolyólag az én, vagyis most már a mi családi életünkben minimális szinten vannak jelen a szórakoztató elektronikai eszközök.

Amit teszünk családként, az az, hogy kiköltözünk egy hatalmas területre, ahol próbálunk majd együtt élni a természettel és az ottani emberekkel egy kisebb közösséget alkotva. Viszont nem elfelejtve, hogy éljünk azzal a fajta digitalizációval, ami a mi közösségünket, családunkat szolgálja a megfelelő irányba. Így akár a természetben a digitalizációval karöltve azokat a szerepeket tölthessük be, amit az élet éppen kíván tőlünk, hogy adjunk magunkból.”

Hogyan találjuk meg a középutat?

A gyermeknevelés sosem volt egyszerű feladat, és a digitális világ csak még komplexebbé tette. Azonban nem kell, hogy ez feltétlenül rossz dolgot jelentsen. Ha képesek vagyunk nyitottan állni a modern technológia előnyeihez, ugyanakkor megőrizni a múlt értékeit, akkor egy olyan harmonikus világot teremthetünk gyermekeink számára, amely egyszerre merít a hagyományból és alkalmazkodik a jövő kihívásaihoz. A kulcs az egyensúly: legyünk részesei gyermekeink digitális világának, de ne feledjük, hogy a valódi, személyes kapcsolatok és a közös élmények azok, amelyek igazán értékessé teszik az életet – mind a miénket, mind az övékét.

Legyen közös idő a digitális világban: érdeklődj a gyermekeid kedvenc alkalmazásai, játékai iránt, és időnként csatlakozz hozzájuk. Ez nemcsak kapcsolatot épít, hanem segít, hogy tisztában legyél az általuk használt eszközökkel.
Hozzatok létre “offline szigeteket”: határozzatok meg olyan időszakokat és helyeket, ahol mindenki leteszi az online felületet. A szülők is!
Tanítsd meg gyermekeidnek az online élet szabályait: beszélgess velük az online tér veszélyeiről, mint a zaklatás, a csalások, az adatvédelem és a tartalomszűrés fontossága.
Tartsd életben a családi hagyományokat: olyan programokat válassz, amelyekben a digitális világnak nincs szerepe, mint a kirándulás, társasjáték vagy közös főzés.
Légy példa: a gyerekek a szülőktől tanulják az eszközhasználatot. Ha te is tudatosan használod a technológiát, az nekik is példát mutat.
The post Régen minden jobb volt: jó gyermeknevelési elv? first appeared on nlc.