„A BDSM vágyak kialakulása nem egy egyenes út. Nem arról szól, hogy valaki hirtelen kitalálja: mától azt szeretném, hogy fojtogass”

A Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat kapta Nicole Kidman a Jókislány című filmért. A film sztorija egy sikeres nagyvállalat igazgatójának története, aki bár látszólag az élet minden területén sikeres, a szexuális vágyait képtelen megélni a férje oldalán, akivel nem sikerül kommunikálnia erről. A céghez érkező fiatal gyakornok azonban azonnal ráérez a vágyaira, ő pedig kockára tesz mindent, csakhogy végre igazi szexuális örömöt érezhessen. A filmről Jámbor Eszter tabukommunikációs szakemberrel, a Testsuli alapítójával beszélgettem.

TóCsa: A Jókislányról kijelenthető, hogy a ’80-as és ’90-es évek erotikus thrillerei ihlették. Persze azon lehet vitatkozni, hogy ez a film thriller vagy sem, de az biztos, hogy Harris Dickinson karakterén, Samuelen keresztül kerültek bele thrilleres elemek. Nézőként sokáig elég nehéz eldönteni, hogy egy pszichopatával állunk szemben vagy sem.

Ami azonban legfőképpen megkülönbözteti a Jókislányt a régi idők erotikus thrillereitől, hogy itt a végkifejlet a főhősnő számára pozitív lesz, míg azokban a filmekben a szexuálisan felszabadult, a vágyaikat nyíltan kommunikáló nők vagy gonosztevők voltak vagy a végére csúnyán megjárták a vágyaik megélését. A Babygirlben Halina Reijn rendező számára fontos volt, hogy a szexuális vágyait felvállaló és megélő főhősnő sorsa a végén ne forduljon tragédiába.

Jámbor Eszter: Szerintem a Jókislány egy szexpozitív dráma. A szexpozitív gondolkodás az, amikor elfogadom, hogy a szexualitás az élet része, nem szégyellem, szeretek és akarok tanulni róla. Ez együtt jár a nyitottsággal és az empátiával. A film tulajdonképpen legszexpozitívabb szereplője a Harris Dickinson által alakított gyakornok, Samuel. Csodás az a jelenet, amikor elmondja Nicole Kidman filmbéli férjének, hogy mennyire avítt gondolat az, hogy a nőknek nem lehetnek mocskos gondolatai, nem vágyhatnak az alárendelt szerepre a szexben.

Ahogy az is egyértelműen szexpozitív, amikor kimondja, hogy közte és Romy között el kell hangoznia, hogy ami köztük történik, az konszenzusos. Mindketten akarják. Amennyiben ők mindketten akarják, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem őket? Semmi közöm hozzá. Fontos, hogy ez a film egy női szemszöget mutat be, és izgalmas az a végkicsengés is, hogy a megcsalás itt nem tragédiához vezet, hanem ahhoz, hogy a feleség és a férj közel húsz év után végre nyíltan merjenek kommunikálni egymással a vágyaikról.

TóCsa: A film egyik témája, a domináns-szubmisszív kapcsolat bemutatása miatt biztosan sokaknak eszébe jut majd A szürke ötven árnyalata. Jól tudom, hogy te azt negatív példának tartod az ilyen típusú kapcsolatok bemutatásában?

Jámbor Eszter: Leszögezném, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki szereti A szürke ötven árnyalatát. Nekem azzal a történettel az a bajom, hogy bár egy nő írta, elsősorban mégis a férfi vágy kielégítéséről szól. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor van benne egy nő, akinek az a dolga, hogy beteljesítse a szupergazdag pasi BDSM vágyait, miközben neki nincsenek hasonló vágyai egyáltalán. Ráadásul A szürke ötven árnyalatával ellentétben a Jókislányban nem kerül elő sem az ostor, sem a bilincs, és Nicole Kidmant sem túl sűrűn láthatjuk magassarkúban. Ebben a filmben nincsenek ott a mainstream médiában annyira hangsúlyos BDSM külsőségek, mint a lakkcsizma vagy a bőrcucc.

TóCsa: És senkinek nincs saját BDSM szobája a lakásában.

Jámbor Eszter: Ezt az ábrázolást én hitelesebbnek tartom, hiszen egy ilyen kapcsolat sokkal többről szól, minthogy veszünk egy rózsaszín bilincset, mert láttuk A szürke ötven árnyalatában. Hozzáteszem: azzal sincs baj, ha valaki vett magának bilincset.

TóCsa: Nekem szimpatikus volt a Jókislányban, hogy a két főszereplő egyike sem tapasztalt az ilyen jellegű kapcsolatokban, igazából egymás társaságában kezdenek ismerkedni ezzel a világgal. Próbálkoznak dolgokkal, és időnként hibákat is követnek el közben.

Jámbor Eszter: A BDSM vágyak kialakulása nem egy egyenes út. Nem arról szól, hogy valaki hirtelen kitalálja: mától azt szeretném, hogy fojtogass. Ez egy út, és törvényszerű, hogy vannak hullámvölgyei, és a filmben láthatjuk is ezeket. De a lényeg, hogy közben Romy és Samuel kommunikálnak egymással.

TóCsa: A legnagyobb hiba, amit elkövetnek, hogy a kapcsolat egy főnök-beosztott viszonyból alakul ki, ráadásul a szexuális vágyaikat azzal próbálják fokozni, hogy kockára teszik a magánéletük békéjét és a szakmai előmenetelüket is a szexuális izgalmas oltárán. Ezt egyébként maga a film rendezője nyilatkozta a Cosmopolitannek.

Jámbor Eszter: Hát, ha nagyon szexpozitívan gondolkodom, akkor azt mondom, hogy az is lehet egy elfogadható vágy, hogy komoly tétje, nagy kockázata legyen a szexnek, egészen addig, amíg ebben egyetértenek a felek.

TóCsa: Ezek szerint a rendező mégsem volt annyira szexpozitív. (nevet)

Jámbor Eszter: Ő mesélte egy interjúban, hogy a film ötlete onnan jött, hogy egyszer egy barátnőjével beszélgetett, aki már 25 éve házas, és elmondta neki, hogy ez idő alatt egyszer sem jutott el a csúcsra a férjével. Úgy reagálta le, hogy „Jézus Mária, hát ez hogy lehet?”, de miután hazament, nagyon elszégyellte magát emiatt. A barátnője egy nagyon intim dolgot osztott meg magáról, ő pedig elítélte érte. Ez emlékeztette őt arra, mennyire nehéz az ilyen témákról nyíltan beszélni, és elgondolkodtatta őt a saját szexualitásáról és a partnerével való kapcsolatáról is. Nagyon gondolatgazdag ez a film, és hát mennyi tabut érint, úristen! Idősebb nő fiatal férfival, főnök-beosztott viszony, megcsalás, BDSM…

TóCsa: Ráadásul a felszarvazott férjet Antonio Banderas alakítja. Úgy tudom, az volt a cél az ő szerepeltetésével, hogy amikor a nézők ránéznek a színészre, aki Kidman férjét játssza, ne az legyen az első gondolatuk, hogy „Áh, már értem! Még szép, hogy megcsalja őt”. Banderas egy kimondottan sármos pasi, még most, őszülő hajjal is.

Jámbor Eszter: Nekem az jött le a nyilatkozatokból, hogy több ismert színésznél is bepróbálkozhatott, és nagyon hálás volt Banderasnak azért, hogy végül bevállalta. Végül is egy olyan férfi szerepébe bújt, akiről kiderül, hogy 19 év alatt egyszer sem tudta kielégíteni a feleségét. Ez nehezen fér össze a kialakult alfahím image-ével, ezért is számít bátor szerepválasztásnak.

TóCsa: Nicole Kidman esetében a Jókislány már egy kevésbé meglepő film. A szexualitásnak, a szex és az erőszak kapcsolatának és a vágyaknak már a karrierje kezdete óta fontos szerepe van a filmjeiben. A téma ott van a Majd megdöglik értében, a Dogvilleben, a Tágra zárt szemekben és Az újságos fiúban is, vagy akár a sorozatos munkái közül a Hatalmas kis hazugságokban. Nála az újdonságot inkább az jelenti, hogy ezt a szerepet most 57 évesen játszotta el. Nagyon tökös húzás volt tőle, hogy a Jókislány egy pontján még azt is bemutatják, hogy a karaktere botox injekciókat kap a szeme alá. És pont ő vállalta be ezt, a színésznő, akit talán a legtöbbször támadtak a plasztikai beavatkozásai miatt.

Jámbor Eszter: Ahogy nemrég A szer című filmben, úgy a Jókislányban is fontos téma az ageism. Fájdalmas pillanat, amikor Romy karaktere épp szomorkodik, bejön a lánya és azt mondja neki, hogy úgy nézel ki, mint a nagyi. Látszik Kidman karakterének arcán, mennyire fáj neki ez a megjegyzés.

TóCsa: Szerinted mennyire érződik a Jókislányon, hogy egy nő alkotása? Más lett volna a film, ha férfi rendezi a sztorit?

Jámbor Eszter: Nem biztos, hogy így történt volna, de van egy olyan érzésem, hogy a férfi változatban valaki biztosan megölt volna valakit. Ott az egész helyzet tragédiába torkollt volna. A női rendezői kéz azonban nemcsak a gyilkosság és a tragédia hiányán, hanem például a szexjeleneteken is érződik. Tetszett, hogy elsősorban az arcokra, nem pedig a testekre fókuszál. Sokszor látjuk szex közben Nicole Kidman arcát, méghozzá közelről. A Jókislány érzékeny szexuális vágyakról és fantáziákról szól, még sincsenek benne kőkemény szexjelenetek. És ettől még képes átadni a lényeget.

TóCsa: A film ráadásul megmutatja azt is, milyen nehéz még egy párkapcsolaton belül is nyíltan és őszintén kommunikálni a szexuális vágyainkat. Megmaradt bennem az a jelenet, amikor Kidman csak úgy képes elmondani Banderasnak, hogy szex közben szeretne vele pornófilmet nézni, hogy közben az arcára húz egy lepedőt. Nem akar a férje szemébe nézni, amikor ezt kimondja. Szerinted rosszul kommunikálja a vágyait?

Jámbor Eszter: Ez egy nagyon szépen felépített jelenet, és szerintem Kidman karaktere semmit nem csinál rosszul. Végül is elmondja a férjének a vágyait, és a férje az, aki mindettől zavarba jön.

Annyira durva, hogy hosszú évek vagy akár évtizedek is eltelhetnek egy kapcsolatban anélkül, hogy a párok kommunikálnának egymással a vágyaikról. Minél később kezdi ezt el egy pár, annál nehezebb lesz, de ettől még sosem késő elkezdeni. Kidman karaktere is falakba ütközik Banderasnál, aki el sem tudja képzelni, hogy az ő porcelánbaba szépségű feleségének ilyen vágyai lehetnek, és itt a megcsalás vezeti rá végül a karaktert arra, hogy rájöjjön: jobban oda kell figyelnie a felesége vágyaira, és neki is alkalmazkodnia kell.

TóCsa: A film éppen csak érinti a kérdést, és tudom, hogy nem vagy pszichológus, de szerinted mi kell ahhoz, hogy valakiben olyan BDSM vágyak alakuljanak ki, mint Nicole Kidman karakterében?

Jámbor Eszter: A filmből egy odavetett félmondatból kiderül, hogy Kidman karaktere, Romy gyerekként egy szektában nevelkedett. Kicsit aggódtam, hogy ezzel próbálják azt magyarázni, miért szeret a szexben alárendelt pozícióban lenni, de később feloldják azzal, amikor kiderül, hogy sokat járt terapeutához, és ott kiderült számára, hogy a múltja ezen részének semmi köze a vágyaihoz.

Egyébként a témában az évek során meglepően sok kutatás készült. Ezekből kiderül, hogy tényleg előfordulnak esetek, amikor valakiben gyerekkori bántalmazás nyomaként alakulnak ki hasonló vágyak, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Simán benne van a pakliban, hogy semmi igazán rossz dolog nem történt veled, mégis születnek ilyen gondolataid. És ha találsz valakit, aki mellett ezeket meg tudod élni, akkor ezzel az égadta világon semmi baj nincsen.

A fenti beszélgetés a Jókislány premier előtti vetítése után zajlott le nézők jelenlétében. Ez egy szerkesztett és rövidített verziója az eseményen elhangzottaknak. A Jókislány január 30-tól látható a magyar mozik műsorán.

The post „A BDSM vágyak kialakulása nem egy egyenes út. Nem arról szól, hogy valaki hirtelen kitalálja: mától azt szeretném, hogy fojtogass” first appeared on nlc.