Néhány hete vendégségbe mentünk az egyik szomszédunkhoz. Míg a felnőttek kint forralt boroztak és grilleztek az udvaron, a gyerekek bent játszottak a házban. Egyszer csak az 5 éves fiam sírva szaladt ki hozzánk, hogy adjam oda neki a telefonomat, mert bent mindenki telefonozik, és nincs kivel játszania. Bementem vele a házba, és azt láttam, hogy a nappaliban tényleg minden gyerek – a 10 évestől a 3 évesig (!) bezárólag – valamilyen okoseszközbe mélyedve ül. Arról szó sem lehetett, hogy odaadjam neki a mobilomat, mert amennyire csak lehet, igyekszünk távol tartani a gyerekeinktől az okostelefonokat, de közben meg a szívem szakadt meg érte, és hirtelen én sem tudtam, mit javasoljak neki. Kezdjen el egyedül játszani? Vagy maradjak bent vele én játszani? Vagy jöjjön ki hozzánk, a felnőttekhez? Mindegyik csak félmegoldás lett volna. Egy olyan csapdában éreztem magam, amelyben nem lehet jó döntést hozni: ha a gyerekem kezébe mobiltelefont adok, kiteszem az internet és a közösségi média veszélyeinek, ha viszont nem engedem, hogy használja, szociálisan szigetelem el. Mi akkor a megoldás?
Mozgalom az okostelefon-mentes gyerekkorért
Egy évvel ezelőtt az Egyesült Királyságban, a délkelet-angliai St Albans iskoláiban mozgalom indult annak érdekében, hogy a szülők megpróbálják távol tartani az okostelefonokat a gyerekeiktől egészen 14 éves korukig.
Az akció kezdeményezői, két anyuka, Clare Fernyhouse és Daisy Greenwell egy este úgy döntöttek, hogy nem mennek együtt a tömeggel, és nem fognak okostelefont adni a gyerekeik kezébe. Erre ígéretet tettek egymásnak egy, akkor még csak kettejükből álló WhatsApp csoportban, és a paktumot kiposztolták az Instagramra. Másnap reggelre több százan csatlakoztak a WhatsApp csoporthoz, és kezdetét vette a Smartphone Free Childhood (Okostelefon-mentes Gyermekkor) mozgalom, amelynek azóta már több mint 150 ezer tagja van.
Az egyik csatlakozó szülő, Jessica Pyne például azt nyilatkozta, hogy ez egy olyan kollektív akció, amelyre már kétségbeesetten vártak. „Senki sem akarja, hogy a gyereke kívülálló legyen, és szeretné megkönnyíteni számára a beilleszkedést, főleg ebben az érzékeny korban, úgyhogy ha 14 éves korukig mindannyian kitartunk, akkor a gyerekek telefonhoz való hozzáállása is megváltozhat.”
Fotó: Smartphone Free Childhood Kingsbridge
Azóta Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában és sok más országban már nem lehet okostelefon az iskolában tartozkodó gyerekeknél, és számos ország kormánya fontolgatja, hogy iskoláiban betiltja az okostelefonokat. Mindeközben Ausztrália és egyes amerikai államok a közösségi média gyermekekre vonatkozó tilalmait vizsgálja, mert egyre többen és hangosabban állítják, hogy használata összefügg a gyerekek mentális egészségének romlásával, az alvászavarokkal és a képernyő-függőséggel is. Dr. Jonathan Haidt pszichológus, az Smartphone Free Childhood kampány hivatalos nagykövete, Szorongó generáció című bestseller könyve is sok szülőt megérintett, mert a fiatalok depressziójának és önbántalmazásának növekedését az okostelefonok és a közösségi média 2010 óta tartó robbanásszerű terjedésével kapcsolja össze.
A TikTok-agy
Hiába tiltjuk be azonban az iskolákban, az okostelefonokhoz az iskolán kívüli fokozott hozzáférés továbbra is hatással van a gyerekek iskolai teljesítményére. Az elmúlt néhány évben a gyerekek figyelme egyre csökkent, a jelenséget „TikTok-agynak” hívják.
Ha ugyanis a gyerek agya hozzászokik az állandó váltásokhoz, nehezen alkalmazkodik a nem digitális tevékenységekhez, ahol a dolgok nem mozognak olyan gyorsan. Ilyen hely az iskola is, ahol nem tudják „tovább lapozni” a tanárokat, vagy „elcsúsztatni” az osztálytermet, hanem koncentrálniuk kell, de a „TikTok-agy” miatt nem tudnak.
További aggodalomra ad okot, hogy azzal, hogy a gyerek kezébe mobiltelefont adunk, olyan tartalmakat is a zsebükbe teszünk, amit máskülönben sosem tennénk. Szélsőséges példa, mégis sok gyereknek ma az első tapasztalata a szexualitással az extrém pornográfia, és gondoljunk csak bele, milyen elképzelései lesznek így gyerekünknek egy párkapcsolatról?! Vagy ott van az egyre súlyosabb mentális problémákat okozó online zaklatás, amely attól a pillanattól kezdve kockázatot jelent, hogy a gyereknek okostelefont adunk. Az internetes zaklatást átélő fiatalok kétszer nagyobb valószínűséggel kísérelnek meg öngyilkosságot, és a WHO szerint ma már minden hatodik tinédzser számol be arról, hogy az elmúlt hónapban (!) internetes zaklatás érte.
Azonban a legnagyobb kár mind közül az, hogy az emberiség történetében először fordul elő, hogy a gyerekek több időt töltenek okoseszközökön, mint amennyit játszanak – ez pedig egészséges fejlődésük szempontjából kulcsfontosságú tevékenység. Az okostelefonok blokkolják az élményeket, elvonják a gyerekek figyelmét a való világban való részvételtől. Egy átlagos brit 12 éves fiatal heti 29 órát tölt okostelefonjával – ez egy részmunkaidős munkának felel meg. Így kevés idő marad a való világbeli tevékenységekre és kapcsolatokra, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megtanulják azokat az alapvető életkészségeket, amelyekre szükségük van a felnőtté váláshoz.
De hogyan oldjuk fel az okostelefon-dilemmát?
Egy dologban mindenki egyetért, a technológiai cégeknek és a közösségi média óriásoknak sokkal szigorúbban kellene szabályozniuk saját működésüket. Bár a legtöbb közösségi oldalra 13 éves kor felett lehet regisztrálni, ezt nem ellenőrzi senki, és a brit telekommunikációs hatóság, az Ofcom kutatása szerint a 8-12 éves gyerekek 60 százalékának már van saját profilja valamelyik platformon, 10-ből 9 gyerek pedig 11 éves korában saját okoseszközzel rendelkezik.
Úgyhogy addig is, amíg a cégek nem lépnek, a szülőknek kell kézbe venniük a dolgokat.
Kezdetnek az is jó, ha a gyerek kezébe nem okostelefont, hanem csak egy egyszerűbb készüléket („buta telefont” vagy „féltéglát”, ahogy a régi Nokiákat hívjuk ma) adnak, amivel internetezni nem tudnak, de el tudják érni a szüleiket, ha lekésik a buszt vagy bármi egyéb miatt kapcsolatba akarnak lépni velük.
Fotó: Getty images
Fontos nekik azt is elmagyarázni, hogy az okostelefon nem gyerekek kezébe való. A felnőttek azért használják, mert kell a munkájukhoz, vagy azért, hogy vásároljanak rajta, befizessék a számlákat stb. Persze, a gyerekek nem hülyék, és ha apuka vagy anyuka egész nap a telefonját nyomogatja, akkor nem fognak bedőlni ennek. Tehát ha valaki tényleg szeretné megkímélni a gyerekeit a közösségi média káros hatásaitól, akkor először saját magát kímélje meg tőle, és mutasson példát azzal, hogy tényleg csak a legszükségesebb esetben veszi elő a telefonját.
A gyerek fejlettségéhez mérten beszélgessünk arról is, hogy a valós interakciók, találkozások mennyivel egészségesebbek, mint az, amivel a közösségi médiában találkozunk, és mennyire nehéz ellenállni az internet kísértéseinek. Magyarázzuk el azt is, hogy a nagy tech cégek és a hirdetők folyamatosan célba vesznek minket, és függővé akarnak tenni minket a telefonjainktól. Idősebb gyerekekkel például meg lehet nézni a Netflix saját gyártású dokumentumfilmjét Társadalmi dilemma (The Social Dilemma) címmel, amely kiválóan rávilágít a közösségi média veszélyeire.
Megfontolandó az is, hogy a szülő korlátozza vagy teljesen megtiltsa a közösségi média appokhoz való hozzáférést. Ennek nyilván egyik gyerek sem örül, és akármekkora ellenállásba is ütközik, érdemes kitartani, mert később meg fogják köszönni.
Végül pedig minden szülő készüljön fel arra is, hogy az okostelefonokról vagy közösségi médiáról való beszélgetés nem egy egyszeri alkalom lesz, hanem egy folyamat. Időről időre érdemes visszatérni a témához, és átbeszélni, hogyan érzi magát a gyerek a szabályokkal, és ha szükséges, lehet finomítani rajtuk.
The post Az okostelefon-dilemma: engedd a gyereknek, ahogyan a többi szülő, vagy tiltsd, és kockáztasd meg, hogy elszigetelődik? first appeared on nlc.