A halálos ítéletet a modern államok közül elsőként a Toszkánai Nagyhercegségben helyezték hatályon kívül 1786-ban. Toszkánában és legfontosabb városában, Firenzében az intellektuális vizsgálódás hosszú időre tekintett vissza, gondoljunk például Galileo Galileire (1564–1642), akinek fő patrónusai voltak a firenzei Medici nagyhercegek.
A Mediciek dinasztiája azonban a 18. századra kihalt, a korszakváltást a Habsburg-házból származó I. Lipót nagyherceg (1765–1790) hozta el, aki II. Lipót néven magyar királyként és német-római császárként (1790–1792) is uralkodott.
A haszonelvűség
Lipót toszkánai nagyhercegsége idején Franciaországban és Amerikában is forradalmak törtek ki. Ő azonban egyfajta „felvilágosult zsarnokként” igyekezett országát irányítani: hitt abban, hogy királyi vére trónra termett, de a racionalizmus, a szabadság és a haladás felvilágosult ideáit is magáévá tette.
Lipót magyar küldöttséget fogad 1790. augusztus 20-án.
Döntésére nagy hatást gyakorolt egy milánói gondolkodó, Cesare Beccaria (1738–1794), akinek A bűnökről és büntetésekről című könyve 1764-ben jelent meg. Beccaria jogászdoktor és az itáliai felvilágosodás egyik fő alakja volt, értekezése pedig komolyan hozzájárult a kriminológia és büntetőjog fejlődéséhez. Kimutatta, hogy számos törvény még a „barbár időkre” vezethető vissza, és érveket sorakoztatott fel a kínvallatás és halálbüntetés eltörlése mellett. Gondolatmenete a haszonelvűség (utilitarizmus) alapjain nyugodott, melyet később Jeremy Bentham (1748–1832) dolgozott ki részletesen:
Néha újra bevezették
Beccaria elméleteit sokan vitatták, így először nem is vette nevére, hanem anonim módon publikálta tanulmányát. Miután azonban sok neves személyiség – köztük az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja, a Függetlenségi nyilatkozat szövegezője, utóbb az ország harmadik elnöke (1801–1809), Thomas Jefferson, illetve II. (Nagy) Katalin cárnő (1762–1796) – pozitívan fogadta, az új kiadásokon már feltüntette a szerzőségét.
A jogtudós könyvének első megjelenését követő öt éven belül Lipót lényegében megszüntette a halálbüntetést a Toszkánai Nagyhercegségben, hivatalosan azonban csak majdnem két évtizeddel később helyezték azt hatályon kívül.
Az 1790-es évektől kezdve politikai és katonai szükséghelyzetre hivatkozva hol ismét bevezették, hol eltörölték, végül ismét megszüntették, amikor Toszkána 1759-ben csatlakozott a Szárd-Piemonti Királysághoz, illetve 1861-ben az egyesült Olasz Királysággal.
The post Magyar király törölte el először a halálbüntetést first appeared on 24.hu.