Szigorúbb migrációs politikát folytatna az Európai Unió, amelynek részeként úgynevezett „visszatérési központokat” alakítana ki az Unió határaink kívül a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező számára. Az EU nem működött eddig túlzottan hatékonyan is a kitoloncolásokat illetően, hiszen a kiutasítottaknak mintegy ötöde hagyja el tényleges az EU-t.
Ursula von der Leyen az EU-csúcs után azt mondta, az uniós vezetők megvitatták ezeknek a központoknak a fejlesztését, ám sok nyitott kérdés maradt még. Például: meddig maradhatnának ott az emberek, és mi történne olyan esetben, amikor a kitoloncolás nem lehetséges. Arra nem tért ki, mely országokban lehetnének ezek a központok.
2018-ban már volt egy hasonló kísérlet, akkor az észak-afrikai országok nem egyeztek bele, hogy menekültközpontokat alakítson ki a területükön az EU. Most von der Leyen Giorgia Melonit és Olaszországot nevezte meg példaként, amely Albániával kötött hasonló deportálási megállapodást. Az EU-tagjelölt ország két menekültközpontnak adott helyet, ahol a nemzetközi vizeken elfogott, Olaszországba tartó menekültek kérelmeit és ügyeit intézik. Meloni bevallása szerint is sok ország figyeli az Albániával kötött megállapodások alakulását.
A közel-keleti helyzet miatt az olasz kormányfő egyébként sürgette az EU-t, hogy mielőbb vizsgálja felül a Szíriával kapcsolatos politikáját annak érdekében, hogy az onnan érkező menekültek mielőbb biztonságban visszatérhessenek hazájukba.
Hasonló megállapodásban gondolkozik a holland kormány is, amely szerdán közölte, hogy fontolóra veszik az elutasított afrikai menedékkérők Ugandába küldését. A görög kormányfő pedig üdvözölte a legújabb terveket, szerinte a visszatérés a migrációs politika hiányzó láncszeme. Örül annak is, hogy végre új irányokban és lehetőségekben is gondolkodnak. Azt illetően azonban szkeptikus, hogy megvalósítható lenne-e még egy olasz-albán megállapodás az EU-n belül. (The Guardian)