Ha a nevét nem írnánk ki sehova, csak kiakasztanánk egy portréfotót a jellegzetes tradicionális tehuana ruhában, magenta rebozoban, vagyis vállkendőben, mindenki tudná, hogy Frida Kahlo az. Ennyire felismerhető az arca.
„Tudtam, hogy a szenvedés csatamezeje tükröződik a szemeimben. Egyenesen a lencsébe néztem, nem pislogtam, nem mosolyogtam, elhatároztam, hogy a végsőkig kitartó harcos leszek” – így ír Frida arról a bensőséges és szoros kapcsolatról, ami az objektív és közte működött. Pablo Ortiz Monasterio, mexikói fotográfus, a mexikói fotográfia történetének szakértője, a tizenöt éve 20 országban bemutatott Frida Kahlo fotográfiai kiállítás kurátora erről így gondolkodik: „…megtanulta, hogyan nézzen bele a lencsébe, hogy átadja azt, amit akar. A fotózások alkalmával megalkotta, újradefiniálta saját imázsát. Úgy gondolom, hogy azok a fotóportrék, amelyek Frida életét rögzítik, mesterművek”.
Ilyen jelentőséggel bírt a fotográfia Frida életében. De akkor halála után miért volt 50 évig a fürdőszobájába zárva a több ezer darabos fotógyűjtemény, amely Frida és Diego életének legapróbb részleteit örökítette meg, miközben egész otthona látogatható múzeummá vált? A lezárt helyiségben Frida műlába, mankója, ortopéd cipője, pár ruhája, piros rúzsa, Sztálin- és Lenin-plakát, valamint egy mumifikálódott óriásteknős társaságában olyan világhírű fotográfusok képei voltak bedobozolva, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo – akik mind közeli barátságban voltak Fridával.
A házaspár több mint 6000 fényképet gyűjtött össze, melyeket részben festészeti tanulmányokként, részben személyes emlékekként őriztek. A mindennapjaikat is láthatjuk a fotókon, de az általuk nagyra becsült barátok, családtagok és politikai vezetők portréit is.
Frida 1954-ben, 47 évesen bekövetkezett halálakor a Casa Azulból múzeum lett. A fotókat pedig a levelekkel és politikai iratokkal együtt Frida férje elrejtette és arról rendelkezett, hogy halála után az archívumot még 15 évig zárolják, majd Dolores Olmedo lett a felelős az archívumért. A mexikói üzletasszony Frida kortársa volt, sőt pikáns részlet, hogy férjének szeretője is. Frida halála után 27 művét vásárolta meg Riverától. Így ma a legnagyobb Frida Kahlo-magángyűjtemény a világon az Olmedo Múzeum, benne 25 Kahlo-festménnyel és -rajzzal.
Biró Dávid / Mai Manó Ház
Dolores Olmedo több tucat Frida-művel a tulajdonában úgy döntött, mikor Diego Rivera halála után lejárt a 15 év, hogy továbbra sem nyitja meg azt a titkos fürdőszobát és vele együtt a fotókat és a személyes tárgyakat. Így az archívum 50 évig zárva maradt, egészen Olmedo 2002-es haláláig. Egy spanyol fotográfus, Graciela Iturbide dokumentálta a fürdőszoba kinyitását, fekete-fehér fotói költői látomásokkal. Monasterio kurátor szerint az archívumban három biztosan Kahlónak tulajdonítható fotót is találtak, amelyeket aláírt a hátulján, de tudható még sok másról is, hogy ő fotózta.
Monasterio szerkesztésében jelent meg a Frida Kahlo: Her Photos című könyv, amely a Casa Azul titkos archívumának legérdekesebb darabjait tárta a nagyközönség elé. 2009-től pedig világkörüli útjára bocsátotta az archívum 6000 fotográfiájából készült 241 képből álló fotóválogatását, mely a Mai Manó Házban tekinthető meg 2025. január 12-ig.
Szerző: Rieger Johanna
The post Mit rejtett Frida Kahlo fürdőszobája? first appeared on 24.hu.