Nyolc alkalommal volt az ország elnöke, dísztemetést rendezett a saját lábának és segített feltalálni a rágógumit

Antonio López de Santa Anna, vagy egyszerűen csak Santa Anna mexikói tábornok és  politikus volt, a 19. századi Mexikó ellentmondásos és meghatározó alakja: olyannyira, hogy a történészek gyakran „Santa Anna korszakaként”emlegetik a Mexikó függetlenné válását követő három évtizedet.

Tumultuózus karrierje során Santa Anna összesen nyolc (más számítások szerint tizenegy) különböző alkalommal volt az ország államfője (1833 és 1855 között, általában egy-kétéves periódusokra),öt ízben élethosszig tartó száműzetésbe küldték (ezeket persze soha nem töltötte ki), kormányzása  pedig gyakran rövidebb ideig tartott, mint az alkotmány szerint meghatározott hivatali idő.

Egy nagy út kezdetei

Santa Anna a veracruzi helyőrség parancsnoka volt, amikor Mexikó 1821-ben elnyerte függetlenségét. A későbbiekben jelentős szerepet játszott az Első Mexikói Császárság, valamint az Első Mexikói Köztársaság bukásában, az 1835-ös alkotmány kihirdetésében, a Centralista Köztársaság megalapításában, a texasi forradalomban, az ún. cukrászdaháborúban, az 1843-as alkotmány kihirdetésében és a mexikói-amerikai háborúban.

Politikai pályafutása során leginkább arról volt ismert, hogy az egymással állandóan harcban álló mexikói liberális konzervatív párt között rendszeresen térfelet váltott. Kétszer házasodott: mindkét alkalommal fiatal, feltűnően szép és gazdag nőt vett el, ám egyik szertartáson sem jelent meg személyesen. Fanatikus rajongója volt a kakasviadaloknak és közvetve neki köszönhetjük a világ első rágógumigyárának megalapítását is.

Forró rágógumi

Ez utóbbira érdemes röviden kitérni. Egyik kubai száműzetése során Santa Anna súlyos likviditási problémákkal küzdött, és kétségbeesetten igyekezett visszatérni Mexikóba. Egy kolumbiai forradalmár meggyőzte, hogy jöjjön New Yorkba, ahol egy bizonyos összegért cserébe segítene rajta. Kiderült, hogy ez átverés volt, és

Egy Thomas Adams nevű helyi feltalálóval kezdett együtt dolgozni, de a páros kudarcot vallott, mivel nem tudták elérni, hogy a chicle megfelelően vulkanizálódjon (vagyis megkeményedjen), és így gumipótlóként használható legyen.

Adamsnek azonban volt egy másik ötlete is, amely a Santa Anna és más mexikóiak által előszeretettel használt chicle-re épült, és afféle kezdetleges rágógumit készített belőle: gyártott adag íztelen chicle-golyót, amelyet 1859-ben forgalomba hozott, és szinte azonnal elfogyott. Ezután megalapította az American Chicle Company-t, amely ma is működik, és a Cadbury tulajdonában van.

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy

ő volt talán az egyetlen államférfi a történelemben, aki díszes temetést rendezett a saját lábának, 

amit egyébként egy cukrászdaháború néven ismert konfliktusban veszített el. 

1828-ban egy katonai puccs során a feldühödött tömeg lerombolta Mexikóváros nagy részét. A zavargások egyik áldozata egy Remontel nevű francia cukrász volt, akinek kis kávézóját teljesen kifosztotta a csőcselék. A mexikói hatóságok nem nagyon foglalkoztak a panaszaival, ezért Remontel a francia kormányhoz fordult kártérítésért.

Elkezdődött a cukrászdaháború

Kérelme észrevétlenül maradt egészen egy évtizeddel későbbig, amikor Lajos Fülöp király tudomására jutott: a király ekkoriban meglehetősen dühös volt, mivel Mexikó nem fizette vissza az általa korábban folyósított több milliónyi kölcsönt, így már 600 000 peso kifizetését követelte, hogy kárpótolják a cukrászmestert a veszteségeiért. Amikor a mexikóiak vonakodtak átadni ezt a csillagászati összeget, Lajos Fülöp háborút indított.

1838 októberében egy francia flotta érkezett Mexikóba, és blokád alá vette Veracruz városát. Amikor a mexikóiak továbbra sem voltak hajlandók fizetni, a hajók elkezdték lőni a San Juan de Ulua fellegvárat. Ezután néhány kisebb csata következett, és decemberre már 250 katona vesztette életét. Csakhogy Veracruz Santa Anna fő támaszpontjaként szolgált, így a tábornok – a két évvel korábban, a texasi forradalmárokkal szemben elszenvedett kínos vereség után a háttérbe vonult – visszatért az eke szarva mellől, hogy a mexikói hadsereg élére álljon a franciák elleni harcban.

A háború aztán 1839 márciusában békekötéssel zárult, amit a brit kormány segített tető alá hozni. A szerződés részeként a mexikóiak végül kénytelenek voltak kifizetni a 600 000 peso sérelemdíjat – ami kétségtelenül nagy összeg volt akkoriban egy cukrászdának.

A csatározások során Santa Anna elveszítette a bal lábát (állítása szerint egy ágyúgolyó vitte le), majd fából egy pazar műlábat csináltatott magának. Ám a tábornok feltűnően ragaszkodott eredeti testrészéhez, így négy évvel a Vera Cruz-i csata után kiásatta a lábát, és teljes katonai tiszteletadással újratemettette.

A szertartáson ágyúlövések, hosszas beszédek, áhítatos imák és magasztos versek hangzottak el a tábornok lábának tiszteletére, a nevezetes, ám kissé megviselt állapotban lévő lábszárat egy kristályvázába helyezték, és egy hatalmas, költséges és már-már komikusan túldíszített emlékmű alá temették a Santa Paula temetőben.

Az út vége

És ha ez nem lenne elég: Santa Anna a temetés nyújtotta publicitást kihasználva Mexikó elnökévé választatta magát, és még ezután sem feledkezett meg róla, hogy minden honfitársát rendszeresen emlékeztessen arra, hogy az egyik lábát feláldozta szeretett hazájáért. A felvonulásokon szokása volt, hogy lecsatolta a lábprotézisét, és a levegőben lóbálta, hogy jelezze, mit meg nem tett szeretett Mexikójáért. 

1847-ben, a mexikói-amerikai háború idején aztán az amerikai csapatok megszerezték Santa Anna műlábát. A tábornok maradék része viszont megmenekült üldözői elől – felkapaszkodott egy közeli lóra, és ellovagolt a naplementébe.

A lábprotézis ma is az Egyesült Államokban van, az Illinois Állami Katonai Múzeumban látható – a Mexikó Napóleonjának valódi lába pedig még mindig ott nyugszik a Santa Paula temetőben emelt emlékmű alá eltemetve.

The post Nyolc alkalommal volt az ország elnöke, dísztemetést rendezett a saját lábának és segített feltalálni a rágógumit first appeared on nlc.