Az egész világ, na jó, az egész fejlett világ megőrült, amikor Steve Jobs 2007-ben bemutatta az egyetlen nagy érintőképernyőből és nagy kerek gombból álló iPhone-t. Bár az Apple-kritikusok azóta is felemlegetik, hogy nem Jobs találta ki ezt a műszaki megoldást, azt nem lehet elvitatni, hogy az iPhone bemutatásával indult villámgyors terjedésnek a technológia, amely leváltotta az apró nyomógombokkal működő Blackberryket, Nokiákat. Tíz évre rá aztán a képernyő alatti fizikai gombot is kukázta az Apple.
Nem sokkal később egy másik amerikai cég egy másik ágazatban alkotta meg a gigantikus érintőképernyőből álló minimalizmust, ami ezzel a modernség utánoznivaló szimbóluma is lett. A cég a Tesla, az ágazat pedig az autóipar.
Az érintőképernyők terjedése, először legalábbis úgy tűnt, win-win helyzet. A gyártóknak jóval olcsóbb volt egyetlen képernyőt beépíteni valahova, és alátenni egy szoftvert, mint fizikai gombokat legyártatni, beépíteni, bedrótozni. A képernyős megoldás csökkentette a termék össztömegét is, emellett kevesebb helyen elfért a rengeteg funkció, a szoftverfrissítésekkel folyamatosan lehetett javítgatni-újítani, a user pedig azt érezte, hogy a termék ultramodern, és könnyen kezelhető. A technológia elterjedt a háztartási eszközöknél is. Sütők, főzőlapok, hűtőszekrények, mosógépek jöttek sorra érintőgombokkal, pontosabban kapacitív érzékelőkkel.
Aztán kiderült, hogy ez elég idegesítő tud lenni.