„Ezek a kitüntetett pillanatok mutatják meg a legvilágosabban, hogy milyen is az, amikor a jobboldal játszik” – írta 2019-ben G. Fodor Gábor, amikor a néhai 888-on Publik Ligája címmel a cikkeik megszavaztatásával publicisztikai bajnokságot rendeztek. GFG-nek igaza is volt, sőt tovább is lehet menni: amikor a kormányközeli pártkatonák megmutatják, hogy igazából mi foglalkoztatja őket, illetve hogy Orbán Viktor hatalomkoncentrálásának elősegítése mellett mire is képesek, akkor ismerhetjük meg őket leginkább, és szórakozhatunk a legjobban.
Aki figyelmesen követi az állampárti médiát – és hát miért ne kockáztatná a súlyos agykárosodást is, ha már a befizetett adójából úgyis neki gyártják a világraszóló tartalmat –, az tudja, hogy a keményvonalas propagandával szemben mennyire üdítő olyan, leginkább a játék öröméért megszületett alkotásokat látni, mint amilyen:
a Mandiner 2018-as novellája a bácsiról, aki a Békemenet után hazafelé azon szomorkodik a vonaton, hogy nem tudta megvédeni a hazáját a külföldi újságírók előtt;a Figyelő 2019-es, ízesen sablonos riportja a tündérországi Tusványosról;Szentesi Zöldi László antiliberális manifesztója;a Magyar Nemzet idei, álnéven írt cikke, amiben egy néni megnyugszik, hogy Magyar Péter nem fog nyerni, hiszen Totó, a drótszőrű foxi lepisált egy Magyar Hangot, aminek Magyar Péter volt a címlapján, és két éve ugyanezt tette egy Márki-Zay Péter-fotóval is;Kohán Mátyás programadó írásai;vagy a néhai Pesti Tv-ben a Ki ölte meg Kennedyt?.
Ennek a műfajnak az egyik erős alkotása Böszörményi-Nagy Gergely nemrég megjelent könyve, a Mindenség algoritmus – Feljegyzések a jövőnek.
Az állami entrepreneur
Böszörményi-Nagy Gergely (vagy ahogy a Facebookon van fent: BNG) a Nézőpont Intézetnél kezdett dolgozni 2007 körül, amikor a Fidesz már tarolt az önkormányzati választásokon, de még nem volt kormányon. 2010-ben már Navracsics Tibor alá ülhetett be főosztályvezetőnek az akkori közigazgatási minisztériumba. (Ekkor még a Jobbklikk-körüli értelmesfideszes-csoport tagja volt, később egy ízben liberális gondolkodó.)
Miután Orbán parkolópályára tette Navracsicsot, BNG átejtőernyőzött Novák Katalin, Gulyás Gergely, majd később Csák János környékére: a Miniszterelnökség, a családügyi minisztérium és a fejlesztési tárca pénzelte a Design Terminalt és később a Brain Bar nevű „jövőfesztivált”.
BNG 2012-ben került a Design Terminalhoz, ami állami nonprofit innovációs ügynökség volt, aztán kiszervezték neki magáncégbe, de utána pont ugyanúgy pénzelték tovább. A Brain Bar 2015-ben már eleve így jött létre: széttámogatja az állam, így az sem baj, ha nagyon kevés jegy fogy. Amióta a rendezvényt szervező cég egyik társtulajdonosa Csányi Sándor lánya lett, szépen sorakoznak mellette a túlnyomórészt állami vagy Fidesz-közeli szponzorok.
Végül Böszörményi-Nagyot helyezték az alapítványba kiszervezett MOME élére, de visszatérő vendég volt a Stipendium Peregrinum ösztöndíjprogram kiválasztótáborában is. A MOL és az állam közös alapítványa az elmúlt 2 évben összesen 64 millióval támogatta a Brain Bart, ami a Nemzeti Tehetség Program támogatásaiból is kapott tavaly és tavalyelőtt 30 milliót. A Brain Baron egyfajta árukapcsolásként olyanok is felléptek, akiket eredetileg a MOME hívott Magyarországra közpénzmilliókból.
Tehát bár Böszörményi-Nagy Gergely üzletember-vállalkozó, akinek az a narratívája, hogy már kamaszként cégeket alapított, rendszeresen entrepreneurként szerepel a médiában – a cégvezetői, vállalkozó, értékteremtői erényeit azok sem győzik hangsúlyozni a Reddit BNG-ről szóló topicjában, akik a védelmükbe veszik –, valójában az Orbán-kormány támogatásaiból alkot másfél évtizede.
Az olvasás tudománya
A Mindenség algoritmus nem az első könyve BNG-nek. Két éve jelent meg a Nonkonform, ezzel a fülszöveggel: „Ez itt a konformizmus kora. A sokszínűség zászlaja alatt globális monokultúra épül, amelyben minden iskolázott embernek ugyanazt kell gondolnia tudományról és vallásról, ökológiáról és technológiáról, nemzetről és nemzetközi kapcsolatokról, a helyes és üdvös életmód mibenlétéről. Az önálló vélemény az ifjú városlakó számára ma stratégiai kockázattal jár.” Abban a könyvben a Mandiner Könyvek a jövőről című rovatában megjelent, tudományos és közéleti könyvekről írt rövid recenziói szerepeltek.
Böszörményi-Nagy Gergely a PS TV-ben elmondta, ezek az írások úgy születnek, hogy el sem olvassa a könyveket: „Én úgy olvasok, hogy elsajátítom az első egy-két fejezetben a szókészletét az adott szerzőnek, és utána már egy-két másodperc elég ahhoz, hogy átlássam, hogy egy oldalon akad-e új információ, így aztán két óránál nem igényel többet egy könyv.” Ezután megnézegeti a szerző életrajzát, hogy feltérképezze a fiatalkori motivációit, és hogy megtudja, honnan jön és mit szeret, aztán elolvas néhány kritikát, így tud írni egy kiváló recenziót, egy tömör, sűrű szöveget.
Az írás művészete
A Mindenség algoritmus – amit ismét az MCC adott ki, és ami az MCC-s Libriben a megjelenése után nem sokkal a sikerlista 17. helyén tűnt fel – nem a kötelező Orbán-rendszer-rendszerező, tudományoskodóan orbanocentrikus papírnehezék, hanem (4950 forintért) mindössze 140 oldalas füveskönyv. Jó szellősen van megírva, a fontosabbnak vélt állítások kiemelt idézetekkel gyakran duplázódnak is, és sokszor két oldalból az egyiken egy fotó vagy egy kézírásos, frappánsnak szánt szöveg látható. De hát itt nem a méret a lényeg, hiszen ahogy a hátlapon lévő fenyegetés is utal rá: „Mindegy, mit tettél a bőség idején. Az számít, mit fogsz tenni most. A probléma vagy a megoldás része leszel-e?”
Böszörményi-Nagy ontológiája három fejezetből áll: 1. Hitről, szépségről, ökológiáról; 2. Tudásról, önrendelkezésről, hazaszeretetről; 3. Tekintélyről, újításról, gondoskodásról. BNG azzal kezdi, hogy a természet állapota a Rend, hiszen akárhova nézünk a természetben, rendezett struktúrákat látunk, és bár Isten létezését a közhiedelemmel ellentétben nem kell bizonyítani, ha mégis kellene, a mélytengeri élővilág lenne rá a legjobb példa. Hiszen még ott is színes élőlények élnek, ahová a természetes fény el sem jut. (Mentségére legyen mondva, hogy 20 oldal után közli, hogy aki szerint nem a rend, hanem a töredezettség a világ alapértelmezett beállítása, annak nem kell tovább olvasnia.)
A Mindenség algoritmus – ami alatt BNG azt érti, hogy (spoiler!) „az istenfélő, természettudatos, a szépséget szenvedélyesen kereső, tudását és otthonát állhatatosan építő és védelmező, megfontoltan újító élet” – valamiféle konzervatív, tradicionalista, retrográd hitvallás, ami többek között a hátukat a jövőnek vetve a múltba révedő maorikat is példaként állítja elénk. Böszörményi-Nagy Gergely szerint „amire szükségünk lesz, hogy átverekedjük magunkat a 21. század szellemi és lelki viszontagságain, jórészt a középkor emberétől kell elsajátítanunk”, és többek között a vallásháborúk fölött is jótékonyan elsuhanva azt írja, „a társadalom ateista verziója fundamentalistább, mint a vallásos valaha volt”.
A szépséget objektív valóságként tételező BNG a festészettől az építészetig elveti a modern alkotásokat, mint szemetet, ami direkt ronda. A Brain Bar, a MOME és a Design Terminal innovációs ügynökség ura az innovációkkal szemben is szkeptikus: szerinte ma önmagában számít értéknek, ha valami új, pedig az újítások többsége szükségtelen, és jól tették a régi kínaiak, hogy bölcsen fiókba tudták zárni a gyanús új technológiákat. Arról BNG már nem ír, hogy az újítási kényszert esetleg a piacgazdaság szülheti, a szöveg alapján a változás iránti igény inkább valamiféle léhaságból eredő gondolattalan elfajzás eredménye lehet.
Nem ritkák az olyan, frappánsnak szánt, de inkább zavarba ejtő kinyilatkoztatások sem, mint hogy „az erdőben sétálni azért jó, mert ott nem találkozunk lépten-nyomon a középszerűséggel”. Emellett olyan okfejtések is elférnek, mint hogy a farkasok is védik a területeiket, tehát az országhatárokat is meg kell erősíteni. (Böszörményi-Nagy Gergely nem mulasztja el többször emlékeztetni az olvasót, hogy ő vezetőként szokott utazni, tárgyalni, az viszont rejtély, ki az az Anna, akiről az 51. oldalon egyszer megemlíti, hogy a bécsi Albertinában járt vele.)
Miközben Kurt Gödelre, Charles Darwinra, Francis Baconre, Ludwig Wittgensteinre és más nagy gondolkodókra hivatkozik, ellensúlyként vannak habkönnyű hivatkozások is a Nintendótól egy Kevin Costner-sorozaton át Czopf Áronig, illetve a Jóbarátoktól a John Travolta-mémen keresztül a NATO- és EU-ellenes Békés Mártonig. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójáról Böszörményi-Nagy a hippikultúra álságosságát érzékeltetve azt írja: „Békés Márton, nemzedékének talán legeredetibb magyar történésze egy háztáji mulatság alkalmával találó megfejtést hagyott az erkélyem korlátjába vésve: 56>68.” Olyan híresebb embereknél, mint Peter Thiel vagy Martin Gurri, rendre lábjegyzetek emlékeztetnek, hogy felléptek a Brain Barban (magyarul kb. Agykocsma), bár Orbán Balázs legendás poénja sajnos nem kerül elő.
Leginkább a hadsereg ajnározása tűnik nettó propagandának: „A jó társadalomban a hadsereg kultúra. A modern társadalomban szubkultúra. A jó társadalomban centrum. A modern társadalomban periféria.” BNG kifejti azt is, milyen jellemformáló erővel bírt az is, hogy a hadseregben egyszerű katonaként vállalt önkéntes tartalékos szolgálatot, ami azért annyira nem lehetett átlagos, ha még imázsvideó is készülhetett róla.
A játék értelme
Igazából már a könyv borítója – amin két idősödő faszi ül egy vaskarikában a sárban – árulkodó, de a könyv legkellemesebb meglepetése, hogy a 117. oldalon váratlanul maga BNG vall őszintén a választásról, egyben rávilágítva az egész projekt értelmére: „A fedlap? Szemfényvesztés. A képen J. A. Purves angol villamosmérnök teszteli Dynasphere nevű, Leonardo Da Vinci ihlette járművét a somerseti Brean Sandsen, 1932. február 2-án. Ez a teljességgel haszontalan innováció soha egy pillanatig sem volt összefüggésben a Homo sapiens valós kihívásaival – cserébe nem is okozott kárt senkinek, miközben a benne ülő két barátnak szerzett legalább egy felhőtlen délutánt.”
Hát ilyen, amikor a jobboldal játszik. De lehet, hogy azért nem ártott volna tényleg el is olvasni azokat a könyveket. (Illusztráció: Botos Tamás)