Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, a miniszterelnök a Kossuth téren beszélt az október 23-i állami ünnepségen, amit főként a Békemenet résztvevőivel töltöttek fel.
Ha valaki csak a lényeget olvasnál el, ajánlom percről percre tudósításunkat, hamarosan pedig elemzéssel is készülünk.
A számok szerelmeseinek viszont itt van néhány, sokunkat érdeklő adat: mi hányszor hangzott el a Beszédben?
Háború, háborúpárti, háborús infláció és társai: 30Brüsszel, brüsszeli, kígyófészek, brüsszeli elnyomók, stb.: 21Béke, békemisszió, békemenet: 19Ukrajna: 11Forradalom, forradalmi: 5Hős: 4Donald Trump: 1Ukrán-orosz háború: 1Orosz-ukrán háború: 1Szovjetek: 1Oroszország: 0Vlagyimir Putyin: 0
Hát így.
A teljes beszéd
Jó napot kívánok! No, ez már az űrből is látszik.
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ünneplő magyarok a Kárpát-medence minden tájáról, üdvözöllek benneteket, Isten hozta a szabadság vándorait.
Vagyunk itt olyanok, akik már 23 éve is itt voltunk, őket külön is köszöntöm. Ma újra elfoglaltátok, megtöltöttétek és méltóságteljes ünnepi menet díszébe vontátok nemzetünk fővárosát, Budapest utcáit. Zászlót, hitet és reményt hoztatok magatokkal éppúgy, mint 1956. október 23-án. Ma nem fegyver dördül, hanem ének szól. Nem vér hullik, hanem zászlók lobognak, szívek dobognak együtt, magyar szívek és emlékezünk. Pesti srácok, lányok, munkások, édesanyák, akik nem vártak dicsőséget, nem vágytak hősökké lenni, csak védték a sebzett hazát. Látjuk a zászlók tengerét, a nemzeti színek hullámát és újra 56 moraját halljuk. Ma megmutatjuk a világnak, hogy Magyarország nem felejt, nem engedi el hősei kezét, és bármikor kész ujjakat teremni és csatasorba állítani. Isten hozta a Békemenetet, Magyarország legnagyobb politikai erejét.
Közép-Európa, sőt talán egész Európa legnagyobb nemzeti, hazafias mozgalmát. Nagyok vagytok, hatalmasak vagytok, ti vagytok egész Európa legfontosabb politikai mozgalma, amely a liberális korszellem és a brüsszeli elnyomók ellenében képes volt megvédeni a hazáját.
Képesek voltatok 16 évig, s ki tudja még meddig kormányon tartani Európa egyetlen keresztény, konzervatív és nemzeti kormányát.
Képesek voltatok megalkotni Európa egyetlen keresztény és hazafias alkotmányát. Képesek voltatok megvédeni Magyarország határait, és megtartani hazánkat Európa egyetlen migránsmentes országaként.
És képesek voltatok egyetlenként az egész brüsszeli kígyófészekkel szemben megvédeni a családjaitokat, kizavarni az iskolákból az LMBTQ aktivistákat, képesek voltatok megvédeni a gyermekeiteket a természet és a teremtés rendjével ellentétes eszméktől és tanításoktól.
Köszönet érte.
Ma európaiak milliói, Portugáliától Németországon át fel Litvániáig ilyen politikai erőt és mozgalmat szeretnének a maguk számára.
A fél karjukat odaadnák, ha migránsmentes hazájuk lehetne. Éveket adnának az életükből, ha elzavarhatnák a gyerekek közeléből és kitilthatnák az iskolákból az eszement genderaktivistákat, és mindenüket odaadnák, csak újra szabad, keresztény és hazafias országuk lehetne. Nekünk nem kellett odaadnunk a fél karunkat, se éneket az életünkből, és nem kell mindenünket felajánlani cserébe egy normális hazáért, mert ti igen, ti időben ébredtetek, észnél voltatok, bátrak voltatok, kiálltatok és kitartottatok. Köszönet, bravó és megemelt kalap!
Ezért méltó és igazságos, hogy ma ti, éppen ti, a békemenet ünnepli a Kossuth téren a forradalom hőseit, mert ’56 az, amit az elmúlt 16 év is jelent a magyarok számára. A forradalom barátaim nem csupán néhány nap a múltban, hanem az a pillanat, amikor egy nemzet újra hinni mert önmagában a világ szeme láttára született meg a bizonyosság akkor, éppúgy, mint az elmúlt 16 évben, nincs lehetetlen, csak kishitű és cselekvőképtelen kormányok vannak. Ezért ma valójában nem is emlékezünk, hanem folytatjuk azt, amit ők elkezdtek. 1956 nem múlt el. Ott él minden magyar szívdobbanásában, minden igaz szóban, mindenben, ami bennünk még tiszta, bátor és szabad. Barátaim!
Mi magyarok mindig több történelmet csináltunk, mint amire nekünk volt szükségünk.
Jutott belőle másnak is bőven. Amikor a magyar szív megdobban, azt meghallja az egész világ. 1956-ban is meghallotta, sőt nem csak meghallotta, de bele is remegett. Az egész világkommunizmus megrendült, mert Budapest példát adott a rab nemzeteknek. Reményt adott azoknak, akik elnyomásban éltek. Leoldotta a félelem láncait, amelyek fogva tartották a lelkeket, és megtanította az egész világnak, hogy a szabadság nem ajándék, nem kegy, hanem kivívott jog. A magyarok nélkül sohasem bukott volna meg a kommunizmus, a magyar ’56 nélkül nem lett volna prágai 68, nem lett volna lengyel szolidaritás, nem omlott volna le a berlini fal, és 1990-ben nem szakadt volna le a szocialista világrend mennyezete sem.
Barátaim, ma az egész világon tudják, ma az egész világon tudják, a magyar az a nép, amely soha nem adja fel önmagát.
A világ sokat változott ’56 óta, 69 év nagy idő, de egy dolog nem változott, és nem is változhat a tartás. A tartás nem változhat, mert a forradalom szelleme nem a harcban, hanem a magyarok önbecsülésében él tovább. ’56 az emberi méltóság ünnepe. Egyetemes, emberi üzenet, minden népnek joga van szabadságban, méltóságban és békében élni. Büszkék vagyunk, hogy ’56-ban az egész szabad világért harcoltunk, mégis magunkra maradtunk. Cserben hagytak bennünket, ahogy mindig, ha komolyra fordultak a dolgok. ’56 a bizonyíték, mi magyarok mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk tőle. Barátaim!
1956 óta mindenki tudja, hogy él egy nemzet a Földön, amelynek a szabadsága lelkébe van írva Ez a nép mi vagyunk.
Aki ezt ’56-ból elmulasztotta megtanulni, az elmúlt 16 évből megtanulhatta. És ma itt vannak velünk ’56 még élő hősei, a szabadság legkitartóbb vándorai. Ők az utolsó nemzedék, amely vérét hullatta a magyar szabadságért. Köszöntjük őket, köszönjük, köszönjük!
69 évvel ezelőtt a magyarok végveszélybe jutottak.
Olyan elnyomás fenyegetett, mint soha korábban. Sok csapást át és túléltünk, fűztek már rabláncra bennünket tízezerszám, kiirtottak egész országrészeket. Bujdostunk már járhatatlan és lakhatatlan vidékeken, és menekültünk már ezerszám a nagy vízen túlra is, de ami akkor készült, annak nem volt párja. Országunk nagy részét elvették tőlünk, ami megmaradt, idegen megszállástól nyögött. Az idegen hatalom a lelkünket is meg akarta szállni, fel akarta számolni nemzeti öntudatunkat, el akarta hazudni a múltunkat, és torz eszményének gúnyáit akarta ránk erőltetni. Ezért kellett fegyvert fogni, ezért kellett fellázadni, és ezért kell fellázadni újra és újra, amikor idegenek akarják ránk kényszeríteni, hogyan éljünk. Barátaim, a magyarok nem kérnek sokat az élettől.
A magyarok nem kérnek sokat az élettől, beérjük a szabadsággal. Ha szabadság van, minden van és minden lehet. A többit majd intézzük. Nem vagyunk követelőző fajta sem, nem várunk sokat az idegenektől, hidegen hagy minket a dicséret, nem érdekelnek a jutalomfalatok, se díj, se oklevél, se plecsni. Nem akarunk sem hódítani, sem birodalmakat építeni. Mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljenek, és nem oktatunk ki senkit arról, mi a helyes élet. Nem ugrunk el a ránk mért feladat elől, sőt, az igaz ügy érdekében küldetést is vállalunk, de nem hajszoljuk a világi dicsőséget. Felőlünk bárki csinálhat fából vaskarikát, vagy kutyából szalonnát, az ő dolga nincs hozzá közünk. Mi csak egy dolgot kérünk, de ahhoz ragaszkodunk, hagyjanak minket békén. A hagymázos álmaikat ne akarják ránk tukmálni, hagyjanak szabadon élni.
Tisztelt ünneplők, mi egyetlen szabadságot ismerünk, a magyarok szabadságát. Ez a miénk, és ehhez ragaszkodunk. És meg is vannak hozzá az eszközeink. Hiába fenyegetnek bennünket hatalmak, vagy a magát szánalmasan világhatalomnak képzelő Brüsszel. Nem térdelünk le, és mindig van néhány mesterfogás a tarsolyunkban. Innen már elkotródott a helytartótanács, kimentek a szovjetek, hazahurcolkodott az IMF, eloldalogtak a migrációpárti brüsszeliek. Egyik sem bírt lenyelni bennünket, megakadtunk a torkukon, és még nekik kellett örülniük, hogy nagyobb baj nélkül megúszták.
Barátaim, tisztelt ünneplők, Brüsszel úgy döntött, háborúba megy. A háborúpárti országok már létrehozták a háború szövetséget utánozhatatlan eleganciával a hajlandók koalíciójának nevezik. Hajlandóak elküldeni másokat meghalni. Készen állnak, hogy még több fegyvert, még több pénzt küldjenek Ukrajnába. Az ukrán-orosz háborút saját háborújukká nyilvánították, és ezzel bele is léptek, benne vannak nyakig. Ha Brüsszel nem akadályozná az amerikai elnök békemisszióját, már vége lenne a háborúnak. Mindenki tudja, ha Donald Trump lett volna az elnök, a háború ki sem tört volna, és ha most nem gáncsolnák, már béke lenne.
Most pedig Magyarország a béke oldalára állt. Az orosz-ukrán háború nem a mi háborúnk. A kárpátaljai magyarok pedig úgy keveredtek bele, mint Pilátus a krédóba. Innen is üzenjük, nem feledkeztünk meg rólatok, veletek vagyunk, számon tartunk benneteket és segítjük családjaitokat. Csak az országnak van határa, a nemzetnek nincs. És egyetlen magyar sincs egyedül.
A fronton tízezrével esnek el a katonák. Az özvegyek, az árvák, a gyermeküket vesztett szülők száma már a csillagos égben. Ez a háború bár nem a miénk, de a mi életünket is meggyötri. A háború blokkolja az európai és a magyar gazdaság növekedését, 185 milliárd eurót öltek bele ebbe a reménytelen háborúba. S most újabb 10 milliárdokat akarnak kihúzni az európaiak, köztük a mi zsebeinkből. Az európai emberek pénze számolatlanul ömlik Ukrajnába, és amit cserébe kapunk magas energiaár, háborús infláció tönk szélén egyensúlyozó nemzetgazdaságok és lakat egykor világhírű európai gyárak kapuján. Amíg a háború tart, nem lesz gazdasági fejlődés Európában. Kész csoda, hogy mi képesek vagyunk egyszerre futtatni Európa legnagyobb otthonteremtési programját és Európa legnagyobb adócsökkentő forradalmát.
Barátaim, Brüsszel kifogyott a pénzéből, pénzük nincs, de háborúzni akarnak. Ezért akarnak adót emelni, ezért akarják megadóztatni a nyugdíjakat, ezért akarják felszámolni a rezsicsökkentést, hadisarcot akarnak fizettetni velünk, és ezért akarják bármi áron begyömöszölni Ukrajnát az Európai Unióba. A háborút behozni Európába, a pénzt kivinni Ukrajnába. Régi, gyarmattartó logika ez, felosztani a legyengült országokat. Ukrajna támogatásáról beszélnek, de már Ukrajna felosztása van napirenden. Így ment el századokon át. Az Ukrajnának adott milliárdok nekik nem kidobott pénz, hanem befektetés. A háború nekik nem szörnyűség, hanem lehetőség országot venni, országot felosztani háborúban a legolcsóbb. Ukrajna már rég nem szuverén, nem független és végképp nem önálló. Sorsa már mások kezében van. Tisztelt ünneplők! Az ukránok csúnyán bánnak a magyarokkal, a kárpátaljaiakkal és velünk is. Ennek ellenére Magyarország segít nekik a békekötésben. Ezt követeli a keresztény erkölcs és a józan ész. Mi vagyunk az egyetlen ország Európában, ahol a békét nyélbe lehet ütni, tető alá lehet hozni, és mi készen állunk rá.
Akarjuk, hogy Ukrajna kapcsolódjon az Unióhoz és legyen stratégiai partnerségünk. De nem akarunk és nem is fogunk egy szövetségi rendszerbe tartozni Ukrajnával, sem katonai, sem gazdasági szövetségünkben nem lehetnek tagok. Behoznák a háborút, kivinnék a pénzünket és tönkretennék a gazdaságunkat. Partnerség igen, tagság nem. Ezt kívánja a magyar nemzet.
Tisztelt Emlékezők, ma Európában egyedül Magyarország áll ki a béke mellett. Vannak, akik békét szeretnének, de nem mernek kiállni érte, inkább együtt masíroznak a háború szövetséggel. Lelkük rajta. Talán nem elég erősek? Márpedig a békéhez erő kell, és nekünk van. De nekünk sem volt mindig. Emlékezzetek, amikor a második ukrán front jött, Magyarország megszállt, gyenge és kiszolgáltatott volt. Ma nem vagyunk német megszállás alatt. Brüsszel eddig nem tudta elfoglalni Budapestet. Most nem vagyunk egy birodalomtöltelék népe, akit golyófogóként használnak az első vonalban. Urai vagyunk a saját helyzetünknek. Emlékezzetek, az első világháborúban elvesztettünk 660 ezer, a másodikban 850 ezer életet. Ez másfél millió ember. Ha ők nem vesztek volna oda, és megszülethettek volna a gyerekeik és az unokáik, ma nem kellene aggódnunk a népességfogyás miatt. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Az első és a második nagy háborúból nem tudtunk, de ebből a mostaniból kimaradunk.
Tisztelt ünneplők, most erős és szuverén nemzet vagyunk, amelynek méltósága van, amely megőrzi magát és a jövőjét, hiába rikoltozzák az árulók, hogy Szláva Ukrajini, mi csak annyit válaszolunk Dicsőség Magyarországnak!
Aki nemet mond a háborúra, az velünk van. Aki magyar, az békét akar, aki magyar, az élni akar. Nem adjuk a pénzünket, nem adjuk át a fegyvereinket, nem megyünk a háborúba, és nem fogunk meghalni Ukrajnáért, de élni fogunk Magyarországért.
Barátaim, öt hónap múlva a hazánknak döntenie kell a saját sorsáról. Akik itt vagyunk, tudjuk, mit tehetünk, tudjuk, mit kell tennünk, s amit kell, azt meg is teszünk.
Mi rendben vagyunk.
Láthatjátok, ha mozdulni kell, együtt mozdulunk, ha stratégiai nyugalom kell, kivárjuk a megfelelő ütemet. És ha eljön a pillanat és suhintani kell, suhintani is fogunk. A golyóstollainkkal csak ki ne szakadjon a szavazólap.
De a következő öt hónapban beszélnünk kell a megtévesztett magyarokkal is.
Egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért. Nem a vezetőikről beszélek, nekik megvannak a gazdáik, ők pontosan tudják, mit tesznek és miért. De van sok magyar, aki azt hiszi, hogy jó ügy mellett áll, amikor Brüsszelt és a Brüsszelből ide küldött bábkormány jelölteket támogatja. El kell mondanunk nekik, Brüsszel ma nem a segítség, hanem a veszedelem. Az Európai Néppárt nem a barátunk, hanem a rosszakarónk. Brüsszel és magyar megbízottjai nem fejlődést, hanem háborút hoznak Magyarországra, akik azt hiszik, hogy a kormányváltást támogatják, valójában a háborút támogatják, ha tudnak róla, ha nem. Nem a kormányváltást támogatják, hanem a brüsszeli bürokratákat, akik ránk akarják kényszeríteni a migrációs paktumot, és bevándorló országot akarnak csinálni Magyarországból, akik a kormányváltást akarják, nem a jobb életet, hanem éppen ellenkezőleg, az adóemelést, a nyugdíjadót, a rezsicsökkentés eltörlését és a családtámogatás megcsonkítását támogatják. És ez így van akkor is, ha ők ezt nem tudják, nem hiszik, vagy nem akarják hinni. Beszélni kell hát velük. És beszélnünk kell a fiatalokkal is. Barátaim, ez nem könnyű feladat. Lehet, hogy bennünk van a hiba, de akkor is meg kell próbálnunk.
Nos, hát tisztelt magyar fiatalok! A forradalmat fiatalok szokták kirobbantani. Ez így volt ’56-ban is, s még korábban. Petőfi 25 éves volt. Rákóczi 27. Mindig a fiatalok vannak az első sorban, ők emelik a szabadság zászlaját. Amikor kellett, a nemzet mindig számíthatott rájuk. De vajon ma, amikor ismét szükség lenne rátok, számíthat-e rátok a hazátok? Más világ lett. A valóság helyét digitális és virtuális terek foglalják el. Nehéz tudni, mi a manipuláció és mi a valóság. Van-e még valóság egyáltalán? Mi hisszük, hogy vannak valóságos dolgok. Valóságos Magyarország a hazátok. Valóság a szabadság is, amiért harcoltak és meghaltak a nagyszüleitek. Valóság a támadás is. A békénk, a szabadságunk és a biztonságunk veszélyben forog. Ez a való világ. És valóság az is, hogy mindenkire rátok is szükség van, hogy megvédjük Magyarországot. A hazát védeni igaz ügy. Nem manipuláció, nem kamu, nem átverés. Ha arra vágytok, hogy súlya, komolysága legyen annak, amit csináltok, álljatok az igaz ügy mellé és kezdjetek hozzá. Merjél és tegyél, kockáztasd, védd meg azt, ami a legnemesebb. De jó, ha tudjátok, a brüsszeli birodalom nem akarja, hogy ti hazafiak legyetek. A brüsszeli birodalom azt akarja, hogy hazátlan európaiak legyetek. Azt akarja, hogy maradjatok a virtuális világban, azt akarja, hogy gépre kötve szunnyadjatok. Ideje fellázadni. Tisztelt magyar fiatalok, ti is lehettek hazafiak. Lehettek szabad és büszke magyarok. De először le kell jönnötök a gépről, és ki kell hajítani a brüsszeli infúziót. Ébredjetek, lázadjatok, vár a hazátok!
Kedves barátaim, tisztelt ünneplők, így állunk hát, megint két választásunk maradt. ’56-ban szabadság vagy szolgasors ma háború vagy béke. Nincs hová bújni és nincs hová hátrálni. Háború elvenni a jövőnket, ez van, ha tetszik, ha nem. Magyarország a brüsszeli háborús uszítók útjában áll. ’56-ban tankokkal jöttek, ma pénzügyi szankciókkal. Ahogy akkor megtalálták a maguk pufajkásait, ma is megvannak a brüsszeli mesterterv slim fit szekértolói. Jó hír, hogy van választásunk. A béke hívei gyülekeznek. Olaszország és Szlovákia után Csehországban is fordult a szél. Fordul Lengyelországban is. Velünk van az Egyesült Államok elnöke, és mozog a Föld az európai liberális elit lába alatt. És mi is itt vagyunk.
És mi is itt vagyunk. ’56-ban Budapest volt az európai szabadság fővárosa, 2025-ben Budapest az európai béke fővárosa.
Barátaim, az európai népek együttműködése századok óta a legnagyszerűbb gondolat, mégis brüsszeli elnyomás lett belőle.
Nem lehet velük megegyezni. Ezek már csak a behódolást ismerik. Aki Brüsszellel egyezkedik, az behódolt. Behódolt a migrációnak és behódolt a háborús terveknek. Nincs arany középút. Európai Unió igen, Brüsszel nem.
Barátaim, jövőre meg kell mutatnunk a világnak, hogy van egy nemzet Európa szívében, amely nem fél a saját útján járni.
Van egy nemzet, amely nem enged a zsarolásnak. Egy nemzet, amely nem hátrál meg a történelem viharában. Ezek vagyunk mi magyarok, a szabadság vándorai, és amíg itt vagyunk, ezen a téren. És amíg lesz akár egyetlen magyar is a Földön, addig lesz, aki kimondja, itt béke lesz, mert mi békét akarunk, és szabadság lesz, mert mi szabadságra születtünk. A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!