Tavaly, még otthon, még a rendes iskolában, amikor ebédidőben átmegy Beckyhez, és azzal a büdös vastag ragacsos óvszerrel vacakol, megpróbálja felhúzni, a használhatatlan ajtógombra, arra a gombócra, béna, Becky meg halálkedves, túlsegítőkész, finoman simogatja, jobbra-balra hajlítgatja és nyomkodja, még valami suta szopásszerűséggel is próbálkozik, szánakozó mosollyal néz, mintha Shy szegény, szomorú farka egy sebesült lenne, és ettől még kínosabb az egész, inkább felöltözik, nem szól semmit, nem kedves, elvörösödve elviharzik, a pólóját sem tűri be, hiába könyörög Becky, hogy maradjon még, nyugodjon meg, szívjanak el egy jointot, lazítson, ne csináljon belőle nagy ügyet, de ő zavartan, a sírás határán dübörög le a lépcsőn, égés, el akar tűnni a házból, és visszarohan a suliba, és arra gondol, ha az élet ennyire stresszes, ha ekkora a nyomás, akkor ez neki túl sok, kurvára túl sok, csak nyűg az egész, hogy bírja ki ezt bárki is,
Becky kedves hozzá, szégyenből düh, még egy utolsó esély, és mindenki a következő balhéját várja, sosem ültetik rendes, tiszta szobába, egy jólelkű emberrel, aki meghallgatja őt, azon gondolkodik, mit akarnak hallani tőle, a jóság rövid időszakai, az idő szűkös medrében ülni, csak úgy ellenni, elbaszni az időt, néha bulizni, aztán vissza a lyukba, a sok kár, aztán a kötelező érzés, hogy elbaszta, és megint visszakerül a startmezőre, kiherélve, Becky szomorú arca, ahogy Shy töppedt, bézs színű farkát nézi, ahogy zsugorodik, a fitymája ráncosodik, mint a földikutya pofája, az áruló, persze máskor mindig úgy állt, mint a cövek, a végtelen smárolások közben, amikor megtanulta, hogyan nyalja ki, a sok merevedés, a ragacsos boxeralsók és a cserepes ajkak, erre most legszívesebben kurvára összegömbölyödne és zokogna, azután, hogy annyiszor kiverte neki,
az iskola kigúnyolja, végtelen lépcsők, hosszú folyosók, nem ért be becsöngetésre, sütött róla, hogy még mindig szűz, berontott az épületbe, a természetismeret-szárnyba, a táskáját a kémialabor padlójára dobta, és elkezdett faszságokról dumálni Noddyval, és Mrs. Fryn azt mondta, hogy nem tetszik a viselkedésed, Shy meg azt mondta, hogy Nekem meg nem tetszik a pofád, és a nő azt mondta, hogy azonnal induljon az igazgatóhoz, ő meg azt mondta, hogy Te meg baszd meg,
és a laborköpenyes osztálytársainak elakadt a lélegzete, vagy vihogtak, ő pedig nyílegyenesen kisétált a suliból, menetközben rágyújtott, elszívta a játszótéren, tudta, hogy ez valószínűleg az utolsó csepp volt a pohárban, ami az iskolát illeti, és tudta, hogy egész este az anyja hüppögős faggatózását kell hallgatnia, Miért csináltad, mi ütött beléd, a füleden ülsz, mi van veled, miért csinálod ezt velem, mondj már valamit, ne zárkózz el, a mostohaapja az ajtóban állt és ítélkező pillantásokat vetett rá, kibaszott önelégült faszfej, úgyhogy elindult Gill és Michael háza felé, a kulcsot a lábtörlő alatt hagyták, megengedték neki, hogy ha nagyon elege van, leüljön a dizájnos konyhájukban, és lazítson, az anyja meg a mostohaapja barátai, nem volt saját gyerekük, mintha Gill lenne a keresztanyja, de nem emlékszik rá, bemegy a házba, egy darabig dünnyögve mászkál a konyhában, megeszik egy csomó szendvicskekszet, megnézi a cuccaikat, Gill és Michael Párizsban, Gill és Michael Korfun, egy bekeretezett poszter, amire az van írva, BOROS IDŐ VÁRHATÓ, egy naptár kerti madarakkal,
és lefekszik a kanapéra a télikertben, benyom még egy sört, és rágyújt, aztán hallja, hogy nyílik a bejárati ajtó, gyorsan bezárkózik, azon pörög, hogy mi a faszt csináljon, és hallja Gill rémült kis ó-ját, és felkap egy széket, betöri a vitrint, amiben a szép borospoharak pihennek, és hallja, hogy Gill felsikolt, hallja, hogy becsapódik a bejárati ajtó, és nekiáll szétverni a fényképeket, ököllel üti az üveget, Gill és Michael Aveburyben egy sziklát ölelgetnek, a fiatal Gill vörösre égve egy erkélyen, gyorsan és durván bezúzza az összes képet a falon, mint a vásári játékban, amikor a felbukkanó fejeket kell leütni, vérzik az ökle, az egyik mély vágásban apró üvegszilánk, letépi a boros posztert, kirángatja a polcról a mikrót és ledobja a földre, falhoz csapja a vodkásüveget, nekiront a székkel a télikert ajtajának, de az biztonsági üveg, úgyhogy a szék lába törik el, felüvölt, hangos, reccsenő jajkiáltás, eldobja a törött széket, leül a kanapéra, és elsírja magát, csuklik, picsába, grrrrr, baszki, kicsit jobban lesz, és mire megszólalnak a szirénák, már megnyugszik, és kicsit már sajnálja is az egészet.
Megáll a pázsit szélén, ott, ahol Jamie az előző félévben fejbe rúgta Nick Fulshaw-t, és aztán a rendőrség faggatta őket, ugyan hogy lehet az, hogy senki sem látta, hogy a srác ott fekszik vérző fejjel, mire mindenki újra meg újra azt felelte, A ha-ha miatt.
Shy anyja hívta, és azt mondta, aggódnak érte, és hogy vigyáznia kéne, és hogy túl sokat dohányzik, ami visszavetheti a fejlődéseben, és az sem oké, hogy egész nap nem mozdul ki a házból, csak heverészik és hallgatja a drumsbasst vagy mit, és Shy azt mondta neki, hogy sokkal jobban szereti a drum & bass-t, mint őt valaha is szerette, és azzal letette a telefont.
Ezt az emléket vastag emlékszarréteg borítja be.
Visszahívta az anyját.
Jót dumáltunk, te kibaszott nyafogó vén szatyor. Legközelebb ne fáradj. Csak hagyj békén. Mondd meg Iainnek, hogy kurvára szálljon le rólam.
Visszanéz, és a ház most olyan, mint egy elmosódott régi fénykép, teljesen kifakult minden szín. Kicsit arra számít, hogy majd egy sápadt arc néz vissza rá az ablakból.
Végre megszabadultatok tőlem, srácok.
Béke veletek, kísértetek.
Bm-pss – bm-pss
bm-pss – bm-pss
a szörcsögő belső beatboxa,
séta az időben,
lép és gép és bicc és lép,
a darkstep ritmusa
egy, két, bamm, katt,
csettintés a szájpadláson,
koppanás a torokban, ahogy osonva távolodik az Utolsó Esélytől.
***
Sokat beszélgetnek. Többet, mint eddig bármelyikük. Néha a tanárokkal is, elmesélik, hogy mi mindenen mentek keresztül, hogy miket csináltak, beszélgetnek az órákon, vagy kisebb csoportokban, az őszinteség váratlan pillanatai.
Mindenki egyetértett, ez megbocsáthatatlan. Amíg élek, nem bocsátom meg, mondta Jamie. Benny arról beszélt, hogy az apja a sitten haldoklik. Majdnem elsírta magát, és mindenki elhallgatott, megvárták, amíg összeszedi magát, mert Benny a legkeményebb, és soha senki sem látta őt sírni. Paul elmesélte, hogy miket csinált, mesélt a javítóintézetben töltött időről, meg hogy tizenegy évesen vesztette el a szüzességét, és azután nem szívesen meséltek malac vicceket Paul társaságában, de ő többnyire ki sem mozdult a szobájából, és egész nap a Nintendójával játszott. Történeteket mesélnek. Dicsekszenek, sajnálkoznak, zavartan vigyorogva vonogatják a vállukat, vagy gúnyosan nevetnek. Arról beszélnek, hogy mennyire rossz volt nekik az iskola. Próbálják kiismerni egymást, mert kurvára nincs semmi más dolguk. Mindannyian saját belső nyilvántartást vezetnek arról, hogy ki az, aki tényleg gáz, ki hajlamos bekattanni, ki kemény, ki beszari, ki van nagyon rendben, és sosem lehet tudni, milyen módon szivárog be ezeknek a hamis nyilvántartásoknak a résein a barátság, vagy a gyűlölet, vagy a rettentő magány.
Az anyja írta le: Mint egy ember, akit felfalnak / egy állat van benne / a bőr ? rajta / csapdába ejti őt / Shy van benne, de a bőre is ő maga, olyan dühös, olyan igazi. Szinte irigylem. Jenny pedig azt mondja: Istenem. Ez annyira érdekes.
Köszönöm.
És Jenny azt mondja, Shy? Szeretnél valamit elmesélni?
Ma csak firkálgatunk?
És Jenny azt mondja, Bocsánat, azt hittem, hasznos lesz.
És Jenny azt mondja, Semmi baj, néha nem kell semmit sem mondani.
És Jenny azt mondja, Shy?
Ha most valaki kinézne az ablakon, ő csak egy fej lenne. A ha-ha miatt.
A sövény mellett várakozik, és egy percig az ujjait és a hüvelykujjait rágcsálja, perzselő emlékeit rágja át, bőr- és körömdarabokat köpködve a sötétbe.
Max Porter: Shy
Fordította: Totth Benedek
Jelenkor Kiadó, 2024
The post Kudarcos szex miatt tört-zúzott egy kamasz first appeared on 24.hu.