Bájos Guinness-rekordnak indult, katasztrófa lett belőle: egy lufifesztivál története

1986. szeptember 27-én a clevelandi United Way jótékonysági szervezet megtalálta a módját, hogy felhívja magára a figyelmet és közben egy valóban látványos közösségi rendezvényt szervezzen. Az ötlet egyszerűnek tűnt: rekordmennyiségű léggömböt szerettek volna egyszerre felengedni a város fölé. A Balloonfest ’86-ként elhíresült akció végül tényleg bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, de a történelem inkább katasztrófaként emlékszik rá.

A város egy emberként dolgozott a sikerért

Az előkészületek hónapokig tartottak. A Public Square délnyugati sarkán egy teljes városrészt fedtek le egy óriási hálóval, ami alatt 2500 önkéntes, nagyrészt helyi középiskolások fáradhatatlanul töltögették a léggömböket. A tervek szerint kétmilliót engedtek volna fel, de végül valamivel több mint 1,4 milliónál megálltak. Egy dollárért bárki örökbe fogadhatott két lufit, így támogatva a szervezetet, ami segítséget nyújtott hátrányos helyzetű családoknak, időseknek, valamint egészségügyi és oktatási projekteket finanszírozott.

A varázslat csak pillanatokig tartott

Azon az emlékezetes szombati napon, több mint százezer ember gyűlt össze a belvárosban, hogy szemtanúja legyen a rekordkísérletnek. A közelgő eső miatt a szervezők előbbre hozták az indítást, így délután kettőkor a közel másfél millió léggömb egyszerre szabadult ki a háló alól. A látvány valóban lélegzetelállító volt: a Terminal Tower körül gomolygó színes felhő túlszárnyalta Disneyland korábbi világrekordját is.

Ám a varázslat csak rövid ideig tartott. A hirtelen érkező hidegfront és az eső miatt a lufik nem emelkedtek a magasba, ahogyan azt a szervezők remélték, hanem lassan visszahullottak a város utcáira, a folyókra és a közeli Erie-tóra, sokszor még teljesen felfújva. A szivárványos lufieső hamar káoszhoz vezetett: a repülőtér egyik kifutópályáját le kellett zárni, megbénult a közlekedés, több baleset történt, és még napokkal később is sodródtak léggömbök Kanada partjaira.

Geauga megyében egy lótenyésztő, Louise Nowakowski arab telivérjei szenvedtek el sérüléseket, amikor megrémültek a rájuk hulló lufiktól, ezért Nowakowski 100 000 dolláros kártérítést követelt a United Way-től, amit végül meg is kapott.

Történt azonban egy még szőrnyűbb eset. Két horgász életét vesztette egy balesetben. Raymond Broderick és Bernard Sulzer csónakját ugyan megtalálta a parti őrség, de a vízfelszínt ellepő ezernyi színes lufi miatt lehetetlen volt észrevenni, hova sodródhatott el a két férfi. A keresést két nappal később feladták, a holttesteket pedig csak később vetette partra a víz. Bár a hivatalos álláspont szerint nem a Balloonfest okozta közvetlenül a halálukat, a körülmények tragikus árnyékot vetettek az eseményre.

Az egész vállalkozás végül nemcsak emberi és környezeti katasztrófát hagyott maga után, hanem pénzügyileg is kudarc lett. A United Way számára a rendezvény nem hozott hasznot, sőt, inkább veszteséget okozott.

Ez így is, úgy is Guinness-rekord

A tragédia ellenére a Guinness Rekordok Könyve 1988-ban hivatalosan is bejegyezte a clevelandi ballonfelhőt, mint minden idők legnagyobb lufieregetését, több mint 1,4 millió ballonnal. Azóta persze az ilyen rekordkísérleteket már nem ismerik el, hiszen világossá vált, milyen környezeti károkat okozhatnak.

A Balloonfest ’86 eseményéről azóta több dokumentumfilm is készült, ám az emberek megítélése máig megoszlik, nem mindenki tekinti egyértelmű kudarcnak a történteket. Sokan úgy vélik, hogy a történetet szándékosan eltorzították, és igazságtalanul negatív színben tüntetik fel az eseményt, ahelyett, hogy az összefogásról és az emberi teljesítményről szólna.

Akár közösségi összefogásként, akár katasztrofális PR-akcióként tekintünk rá, egy biztos: a Balloonfest ’86 képei a mai napig kísértenek a világhálón.

Forrás: via, via, via

The post Bájos Guinness-rekordnak indult, katasztrófa lett belőle: egy lufifesztivál története first appeared on nlc.