George Clooney lerobbant, Jude Law Putyinná változott, Dwayne Johnson karrierje pedig újraéledt – Sztármustránk Velencéből

A Velencei Filmfesztivál egyik legkellemesebb része, hogy egy viszonylag kicsiny, nagyjából tíz perc alatt körbejárható területen helyezkedik el Lidó szigetén. Annyira pici és annyira kicsik a távolságok, hogy sokszor még a sztárok is gyalog teszik meg az utat az egyik helyszínről a másikra, lehetővé téve, hogy időnként csak úgy beléjük fussunk valahol.

Persze egy Julia Roberts vagy egy George Clooney azért nem sétál szembe az emberrel, de előttem beszélgetett az utcán az év elején Oscar-díjra jelölt Fernandra Torres, mellettem szállt be az autójába Amanda Seyfried, rám mosolygott – miután látta, hogy felismertem – Benny Safdie, és bár ez már a hivatalos fesztivál területén kívül történt, de kora reggel mellettem cigarettázott a velencei kilátásban gyönyörködve az Előző életek sztárja, Greta Lee, aki pár nappal később a House of Dynamite premierjén a fesztivál egyik legszebb ruháját viselte.

Összegázásított sztárok

Idén Alberto Barbera fesztiváligazgató azzal dicsekedett, hogy szinte az összes sztár elfogadta a meghívást, és csak nagyon kevesen hiányoztak. Nagy hiányzó volt Al Pacino, aki két filmben (Dead Man’s Wire és In the Hand of Dante) is feltűnt, és bár csak epizódszerepeket játszott, mindkét alakításával emlékezeteset nyújtott. És hiányzott Adam Driver is, aki Jim Jarmusch új filmjében, a Father, Mother, Sister, Brotherben szerepelt. Ő nem politikai okokból hiányzott, ellentétben Gal Gadot-tal és Gerard Butlerrel.

A fesztivál előtt egy szabad Palesztinát támogató szervezet felszólította a résztvevő filmeseket, hogy álljanak ki a gázai szörnyűségek megállításáért, és arra kérte a szervezőket, hogy bojkottálják azokat a filmeseket, akik a konfliktusban Izrael mellett álltak ki. Ilyen volt például Gal Gadot és Gerard Butler, akik végül nem jöttek el Velencébe, pedig a fesztiváligazgató szerint egyáltalán nem volt bojkott érvényben ellenük. Valószínűleg inkább arról van szó, hogy magukat szerették volna megkímélni a kellemetlen kérdésektől.

A fesztivál közepére esett egy nagyobb tüntetés a Lidón, ahol kiálltak a szabad Palesztináért, de ez inkább a fesztivál területén kívül történt, a filmfesztivál szokásos programját nem zavarta meg. Annál inkább zavarta az eső, legalábbis az első napokban. Velencében ebben az időszakban kevésbé megszokott záporos-zivataros idő uralta a fesztivál elejét, a vihar bármikor kitörhetett, sőt ki is tört, nemcsak a vörös szőnyeg környékén lévők életét keserítve meg.

Az egyik ilyen pillanatot pont a legrosszabb helyen, nyitott terepen, a beengedésre várva tölthettem el: hiába volt felettem esernyő, húsz perc után bőrig ázva ülhettem csak be a Julia Roberts és Andrew Garfield nevével eladott Vadászat utánra, a teremben ráadásul csutkán járatták a légkondit a sok csuromvizes emberre. Kész csoda, hogy nem lett tömeges megfázás a vége.

Apró és kevésbé apró kellemetlenségek

Másnap a sajtó „bosszúja” utolérte Julia Robertséket. Az előre #metoo filmnek kikiáltott Vadászat után alkotói a sajtótájékoztatón voltak kénytelenek azzal szembesülni, hogy sokan azt gondolják a filmjükről, hogy antifeminista mozi, ami megkérdőjelezi a #metoo mostanáig elért eredményeit. A Velencei Filmfesztiválon első alkalommal megforduló Julia Roberts foggal-körömmel védte a filmjét, amellett téve le a voksát, hogy az a jó, ha egy film vitákat vált ki, mert akkor az emberek legalább beszélnek a témáról. Bár valószínűsíthetően ő sem azt szerette volna, hogy az emberek ilyen kontextusban beszélgessenek róla.

Ezzel szemben Emma Stone-nak egy egészen másképp érzékeny témában kellett véleményt nyilvánítania: a Bugonia című munkája kapcsán mondta el, hogy hisz a földönkívüli életformák létezésében, ugyanis túl nagy az univerzum ahhoz, hogy csak mi, emberek éljünk rajta.

Ha pedig már In the Hand of Dante… Julian Schnabel filmje egyértelműen a fesztivál nagy fiaskója volt, pedig a rendezőjét még ki is tüntették a filmművészetért folytatott tevékenységéért. Ami Cannes-nak tavaly a Megalopolis volt, az idén Velencének az In the Hand of Dante. Egy random sztárokkal (Martin Scorsese, Gal Gadot, Jason Momoa, John Malkovich és Gerard Butler egy filmben!) telipakolt, időnként színes, máskor fekete-fehér, két idősík között ugráló, monumentálisnak szánt, bár inkább csak röhejes elképesztő katyvasz.

„A világsztárok is lehetnek betegek”

Fájó pillanat volt a fesztiválon George Clooney hiányzása. A sztár karrierjének koronaékszere lehet a Jay Kelly című mozi, amiben – meglepetés! – egy idősödő filmsztárt alakít, ám pont a premier napján gyengélkedett: a sajtótájékoztatón nem vett részt és interjúkat sem adott, de az esti vörös szőnyeges premierre valószínűleg begyógyszerezték annyira, hogy meg tudjon jelenni: vírusos megbetegedéssel küzdött, és ahogy a fesztiváligazgató megjegyezte: „A világsztárok is lehetnek betegek”.

Jude Law is érdekes helyzetbe került, ugyanis A Kremlin varázslójában magát Vlagyimir Putyint játssza el. A sztár a kényes téma miatt interjúkat nem vállalt, de a nagy átalakulása (a filmben tényleg kiköpött Putyin…) kapcsán azért a sajtótájékoztatón mondott néhány mondatot: elmondása szerint nem fél attól, hogy bántódása eshet, mert nem hiszi, hogy bármi olyat mutatott az orosz diktátorról, ami sértő lehet.

A fesztivál egyik legjobban várt filmje a Zúzógép volt, amit sokan előre kikiáltottak az új A pankrátornak, és nem is tévedtek nagyot. A Velencébe jelentősen lefogyva érkező Dwayne Johnson színt vallott, és elmondta, hogy mostanáig főképp kasszasiker-várományos mozikban szerepelt, de Emily Blunt rábeszélte, hogy váljon igazi színésszé: a Zúzógépben pedig meg is mutatta, hogy annak sem rossz, sőt, kimondottan jó.

Idén a magyar képviselet is erős volt. Nemes Jeles Lászlóék és Enyedi Ildikóék is vonultak a vörös szőnyegen, bár utóbbi esetében fájó ok, hogy a Csendes barát legnagyobb sztárja, Tony Leung Chiu-wai személyes okokból nem jöhetett el a fesztiválra.

A tavalyi A brutalista-pillanat pedig a The Testament of Ann Lee-vel ismétlődött meg: a Magyarországon forgatott film láttán ismét dagadhat a mellünk, ugyanis elképesztően profi kosztümös musicalről van szó olyan egyedi musicalbetétekkel és koreográfiákkal, hogy leesett a közönség álla. Amanda Seyfried pedig leénekelte a csillagokat is az égről a Lidón, ami idén a lehető legjobb formáját mutatta.

The post George Clooney lerobbant, Jude Law Putyinná változott, Dwayne Johnson karrierje pedig újraéledt – Sztármustránk Velencéből first appeared on nlc.