Tuvalu, egy kilenc szigetből – pontosabban négy szigetből és öt valódi atollból – álló aprócska szigetország, amely a Csendes-óceán közepén, valahol Hawaii és Ausztrália között bújik meg.
Teljes szárazföldi területe mindössze 26 négyzetkilométer, és összesen körülbelül 10 ezren élnek itt. A többségük a Funafuti atollon: ez egy keskeny kis földív a végtelen óceánon, amely egy lagúnát fog közre. Vatikán és Nauru után a legkisebb népességgel rendelkező ország a Földön, fizikai kiterjedését tekintve pedig a negyedik.
Tuvalu először a polinéz – azon belül is valószínűleg szamoai – tengerészek fedezték fel maguknak több ezer évvel ezelőtt. Nagyjából Kr. e. 900 körül telepedtek meg a Fidzsi-szigeteken, Szamoán és Tongán, majd innen folytatták folytatták a szigetről szigetre való vándorlást, hogy végül Tuvaluban kössenek ki, amely fontos ugródeszka lett Mikronézia felé vezető úton.
A 16. századtól kezdve időnként különböző európai hajósok hajóztak el egy-egy sziget mellett, de azon kívül, hogy akkurátusan feljegyezték térképeikre a látottakat, mást nem nagyon csináltak. A szigetlakókkal először csak a 19. században vették fel a kapcsolatot a bálnavadászok, akik néha kikötöttek itt, hogy kókuszdióval üzleteljenek.
Tuvalu központja, Funafuti (fotó: Mario Tama/Getty Images)
1862-ben aztán aztán rabszolgaszállító hajók is felfedezték maguknak a szigeteket: körülbelül négyszáz embert vittek el innen erőszakkal, és Peruba szállították őket, hogy hogy az ottani ültetvényeken dolgozzanak. Nagyjából ekkoriban érkezett ide az első keresztény misszionárius is, alig egy évtizeden belül pedig az őslakosok többsége már protestáns volt. Az 1880-as években Németország rövid időre úgy döntött, hogy birtokolni akarja a szigeteket, de nem sokat tett az ügy érdekében, így az 1890-es években a Királyi Haditengerészet minden szigetre küldött egy hajót, és Tuvalut brit protektorátussá tette, majd 1916-ban teljes jogú gyarmattá.
Elhelyezkedése miatt Tuvalu a második világháború alatt a szövetséges csendes-óceáni műveletek kiindulópontja volt.
Ez a kétes megtiszteltetés egy amerikaiak által épített repülőteret hozott a szigetnek, valamint azt, hogy a japán légierő időnként lebombázta. 1974-ben az Ellice-szigeteken szavazást írtak ki, hogy elszakadjanak-e Nagy-Britanniától, s Tuvalu néven új államot hozzanak-e létre. Ennek eredményeként váltak el a Gilbert-szigetektől, mely a függetlenség elnyerése után Kiribati területe lett. Tuvalu a Nemzetközösségen belül 1978-ban lett teljesen független ország.
Tuvalui nők hagyományos viseletben (fotó: Mario Tama/Getty Images)
Tuvalu egészen speciális hely: bár lakossága igen vendégszerető és bűnözés gyakorlatilag nem létezik a szigeteken, trópusi klímájának, érintetlen, homokos strandjainak, paradicsomi szépségű lagúnáinak és színpompás korallzátonyainak köszönhetően pedig ideális turistacélpont lehetne, a valóságban alig fordulnak elő itt külföldiek. Bizonyos források szerint 2021-ben (nyilván részben a Covid-járvány által okozott utazási korlátozások miatt is)
mindössze 40 nemzetközi vendég érkezett az országba; ez kevesebb ember, mint amennyit sok luxusüdülőhelyen egyetlen este alatt látnak. Ez a szám pedig még a jobb időkben sem lépi túl az évi pár ezret – ezzel Tuvalu a világ legkevésbé látogatott országa.
Ami nem is csoda, hiszen elég körülményes odajutni: leginkább csak a bő ezer kilométerre fekvő Fidzsi-szigetek felől érkeznek ide repülőjáratok heti pár alkalommal. Ennek megfelelően a turisztikai infrastruktúra sem igazán jelentős: Tuvaluban mindössze négy kis szálloda és néhány vendégház található.
Csak készpénzzel lehet fizetni, és még bankautomaták sincsenek, ezért ajánlatos felszerelkezni ausztrál dollárral, ha valaki idelátogatna. Hagyományos értelemben vett turistalátványosságokat sem találhatunk itt – bár ezek hiányáért bőséggel kárpótol a szigeteken burjánzó, páratlan flóra és fauna. Na meg az óceán és a lagúnák.
Tuvalui halászok a parton (fotó: Ashley Cooper/Corbis via Getty Images)
Tuvalu az elmúlt pár évben viszonylag nagy nyilvánosságot kapott, habár ennek az itt lakók vélhetően kevéssé örülnek. A szigetek többsége mindössze egy méterrel a tengerszint felett van. Az egész ország legmagasabb pontja 4,5 méter. Ahogy a tengerszint emelkedik, az amúgy is apró ország drámaian zsugorodik.
Bár a Csendes-óceán déli részén élő több millió ember csak apró töredékét járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, sokkal jobban érzik a klímaváltozás hatásait, mint mi, akik a globális északon élünk.
A jelenlegi becslések szerint 2100-ra Tuvalu 90%-a víz alatt lesz, azaz megszűnik létezni.
2023-ban a kormány alkotmánymódosítást fogadott el, amely kimondta Tuvalu örökös államiságát, „az éghajlatváltozás vagy más, a fizikai terület elvesztését okozó okok” ellenére. Más szóval, a nemzet fennmarad, még akkor is, ha a föld víz alá kerül. Egy nemrégiben létrejött megállapodás értelmében Új-Zéland és Ausztrália kormánya összesen 355 vízumot kínál évente a tuvalui állampolgároknak: az iskolában a tuvalui gyerekek már javában a kivándorlásról tanulnak, hogy felkészítsék őket a várható költözésre.
The post Ez az ország olyan, mint egy földi paradicsom, mégis ide jár a legkevesebb turista a világon first appeared on nlc.