Joanne Kathleen Rowling 1965. július 31-én született az angliai Yate városában. Már gyerekként is könyvmoly volt, sőt, tizenévesen már kisregényeket írt testvérének, és szívesen merült el a képzelet világában, ahol ő alkotta a szabályokat. Családjával szerény körülmények között éltek. Anyja, aki laboratóriumi asszisztensként dolgozott, sclerosis multiplex-szel küzdött – ez a személyes élmény később érezhetően hatott Rowling írásaira is. A halál, a veszteség és a gyász gyakran visszatérő motívumok a Harry Potter-univerzumban, nem véletlenül, hiszen ezek saját életében is meghatározó élmények voltak.
A kisvárosi lány, aki megalkotta a varázsvilágot
Rowling az Exeteri Egyetemen végzett francia szakon, majd később Londonban különböző irodai munkákból élt – többek között az Amnesty Internationalnél is dolgozott. Bár mindig író szeretett volna lenni, első próbálkozásait a kiadók sorra elutasították. A kilencvenes évek elején Portugáliába költözött, ahol angolt tanított, férjhez ment, és megszületett lánya, Jessica. A házasság azonban hamar zátonyra futott, így Rowling egyedülálló anyaként, szinte teljes anyagi csődben tért vissza az Egyesült Királyságba.
Joanne K. Rowling a Harry Potter és a titkok kamrája című könyvével a Frankfurti Irodalmi Házban, 2000. március 20-án. (Fotó: Oliver Stratmann/picture alliance via Getty Images)
A legenda szerint ekkor, egy Manchester–London vonatúton született meg az ötlet: egy kisfiú, aki nem tudja, hogy varázslók voltak a szülei. Rowling úgy érezte, mintha a történet készen érkezett volna a fejébe. Nem volt pénze számítógépre, így egy kávézóban ülve, írógépen pötyögte be a Harry Potter és a bölcsek köve első változatát, míg kislánya a babakocsiban aludt.
Hatéves korom óta szinte folyamatosan írtam, de soha nem lelkesedtem még ennyire egyetlen ötletért sem. Csak ezen járt az eszem, miközben a vonaton ültem, és a részletek lassan kirajzolódtak a fejemben: ez a vézna, fekete hajú, szemüveges fiú, aki mit sem sejtett arról, hogy valójában varázsló, egyre élőbbé és valóságosabbá vált előttem.
– emlékezett vissza az írónő egy interjúban.
Harry, Ron és Hermione
J.K. Rowling a varázsló világ megalkotásához főként személyes élményeiből merített ihletet. Roxfort ötlete részben abból a rajongásából fakadt, amit gyermekként a könyvtárak iránt érzett, valamint abból a bentlakásos iskolai közegből, amit maga is megtapasztalt. A négy ház – Griffendél, Hollóhát, Hugrabug és Mardekár – közvetlenül a brit kollégiumok hagyományos házrendszeréből eredt. Az iskola megjelenését és hangulatát olyan történelmi épületek ihlették, amelyeket Rowling utazásai során látott, különösen a skóciai Edinburgh-ban.
A főszereplőket is valóságos emberekről mintázta. Harry Potter alakját egy fiú alapján formálta meg, akit Rowling egy vasútállomáson látott, Ron Weasley és Hermione Granger karakterében a főiskolai barátait látta meg, míg Albus Dumbledore figurájához a saját iskolai igazgatója adott ihletet. Hagrid, a félig óriás vadőr, egy motoros férfi alapján született, akivel Anglia nyugati részén találkozott. A szörnyek és mágikus lények megalkotásához Rowling számos mítoszból és mondából merített: a baziliszkusz, az óriáskígyó, aki a tekintetével is ölni képes, középkori európai legendákból származik, míg olyan lények, mint a hipogriff vagy a dementor az ő képzeletének szüleményei.
Rupert Grint, J.K. Rowling, Emma Watson és Daniel Radcliffe a Harry Potter és a félvér herceg film premierjén az Odeon Leicester Square mozinál, Londonban, 2009. július 7-én. (Fotó: Jon Furniss/WireImage)
Rowling célja az volt, hogy Harry Potter története egyszerre legyen lebilincselő és tanulságos. Szerette volna, ha a gyerekek és a felnőttek egyaránt eltudnak merülni egy részletekben gazdag világban, ami saját történelemmel és hagyományokkal rendelkezik. Emellett fontosnak tartotta olyan alapvető témák bemutatását, mint a szeretet ereje, a jó és a rossz örök küzdelme, a döntéseink súlya, valamint az elfogadás és az empátia. Rowling kifejezetten azt szerette volna, hogy történetei segítsenek a fiataloknak megérteni a felnőtté válás nehézségeit, és inspirálják őket arra, hogy változtassanak a világon.
A varázslat, ami megszerettette egy generációval az olvasást
1997-ben, hosszas próbálkozás után, a Bloomsbury vállalta a kézirat kiadását, de csak 500 példányban, és hozzátették: ne számítson nagy sikerre, mert a fiú főszereplők amúgy nem túl népszerűek. Mint azt már tudjuk, nem így lett. A könyv futótűzként terjedt, sorra jöttek a folytatások, a rajongók, a díjak, a filmszerződés és vele együtt a népszerűség.
A Harry Potter hét kötete több mint 600 millió példányban kelt el világszerte és 80-nál is több nyelvre fordították le. Korábban egyetlen gyerekkönyv sem kapott olyan nemzetközi figyelmet, mint Rowling sorozata, ami azóta is a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb olvasmánya. A könyvek alapján készült mozifilmek szintén hatalmas sikert arattak, így még szélesebb körben vált ismertté a varázsvilág. Rowling konzultánsként vett részt a forgatásban. Ellenőrizte a forgatókönyveket és segített megőrizni a történet és a karakterek hitelességét.
Harry Potter-rajongók az utolsó kötet, a Harry Potter és a Halál ereklyéi első sorait olvassák a The Carriage Works-ben rendezett rajongói napon Sydneyben, 2007. július 21-én. (Fotó: Lisa Maree Williams/Getty Images)
Bár a Harry Potter mozifilmeknek nincs és nem is lesz folytatása, a Warner Brothers már dolgozik egy új, hétrészes sorozaton az HBO Max számára, amely a könyveket hűen, epizodikus formában dolgozza fel, jóval részletesebben, mint a filmek tették. A szereposztás teljesen új lesz, és a produkció hosszú távra tervez: a stúdió évtizedes projektként tekint az adaptációra. Rowling executive producerként segíti a munkát, így kreatív kontrollja most is megmarad a történet felett.
Robert Galbraith: új név, új irányok
A Harry Potter írónője az elmúlt években Robert Galbraith álnéven írt detektívregényeket, amelyek egy háborús veteránból lett londoni magánnyomozó történeteit meséli el. A Cormoran Strike sorozat immár nyolc kötetnél jár, és már most nagy a rajongó tábora.
A Strike-regények egy sötétebb, és valóságosabb világot mutatnak be, mint a Harry Potter, és komoly társadalmi problémákat is érintenek, a kultuszoktól kezdve a munkahelyi abúzuson át, az identitással kapcsolatos kérdésekig.
Tom Burke (Cormoran Strike) és Holliday Grainger (Robin Ellacott) a Strike megfilmesített sorozat egyik epizódjában (Fotó: BBC)
Rowling közben visszatért a gyerekirodalomhoz is: 2020-ban a klasszikus mesék hangulatát idéző Az Ickabog című regényét a covid idején először online tette közzé, méghozzá ingyenesen. A bezártságban otthon maradt gyerekeknek és szüleiknek szeretett volna kedveskedni ezzel a gesztussal. Ezt követte 2021-ben A karácsonyi malac, ami egy kisfiúról és elveszett plüssállatáról szól, és érzékenyen mesél a szeretetről, az elengedésről és a veszteség feldolgozásáról.
A könyveken túl
A Harry Potter írója évtizedek óta aktív jótékonysági munkát is végez. 2005-ben megalapította a Lumos nevű nemzetközi szervezetet, amely azért dolgozik, hogy a gyermekek intézményi ellátását családi alapú gondoskodással váltsák fel. Emellett rendszeresen támogat egészségügyi, oktatási és szociális projekteket is, elsősorban az Egyesült Királyságban.
Noha ma már ritkábban szerepel a nyilvánosság előtt, Rowling folyamatosan ír és alkot. Hatvanévesen már nem kell bizonyítania semmit, mégis újra és újra kihívások elé állítja magát, és úgy tűnik esze ágában sincs visszavonulni.
The post Mit csinál ma a 60 éves J.K. Rowling? Így él a lány, aki az egész világot elvarázsolta first appeared on nlc.