Agathe, úgy tudom, reality-függőnek tartod magad, miközben gyűlölöd is a műfajt. Hogy lehet olyan sokat foglalkozni valamivel, amit gyűlölsz?
Riedinger: Ennél azért összetettebb a viszonyom ezekkel a műsorokkal. Rendszeresen kritizálom azokat az embereket, akik csinálják őket, de nagyon együtt tudok érezni a műsorok szereplőivel, főképp a nőkkel. Manapság ebben a műfajban az igazán feltűnő, a nőiességüket túlhangsúlyozó nők tudnak leginkább érvényesülni, és úgy érzem, komoly bátorságot igényel részükről, hogy ezt bevállalják, tudva, hogy rengetegen fogják őket gyűlölni ezért.
A realityk lényegéhez szerintem hozzátartozik, hogy egyszerre vonzzák és taszítsák a nézőt, ezért is nézik őket annyian.
Fontos, hogy felhívjuk a nézők figyelmét arra, mennyire torz és erőszakos világképet közvetítenek ezek a műsorok, ugyanis az ott mutatott viselkedésfajták és karaktertípusok a közösségi médiába is átszivárognak, így mindannyiunk életére hatással lesznek. Ahhoz, hogy érvényes kritikát tudj megfogalmazni valamiről, nézned is kell azt. Szerintem fontos, hogy megértsük a reality szereplők hátterét és motivációit, és pont erre tettem kísérletet a Csiszolatlan gyémánt című filmemmel.
A hősöm, Liane figyelemre vágyik, arra, hogy az emberek nézzék és vágyakozzanak utána, mivel az életben sosem kapta meg azt a szeretetet, amire szüksége lett volna. A realitykben látható magamutogató személyiségek nagy része egyszerűen a szeretet hiánya következtében születik meg. Ez olyasvalami, amihez tudok kapcsolódni, ezért is követem figyelemmel az ilyen műsorokat.
Malou Khebizi és Agathe Riedinger a 77. Cannes-i Filmfesztiválon (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images)
A munkáidban közös pont, hogy a nők küzdenek bennük azokkal a szépségelvárásokkal, amiket a társadalom feléjük támaszt. Miért érdekel ennyire a téma?
Riedinger: Nehéz ilyen szinten elemezni magam, de én is látom a munkáim közti összefüggéseket. Régóta érdekel a szépséghez való viszonyunk, és az, ahogy a szépség képes méltóságot vagy társadalmi rangot adni az embernek. A téma iránti vonzódásom talán gyerekkoromból ered, de nem tudom egy konkrét élményhez kötni.
Az biztos, hogy régóta érdekelnek az olyan lányok, mint Liane. Foglalkoztat, hogy a szépséget vajon önmaguk emancipálására használják egyfajta fegyverként, vagy a szépség az egyetlen eszköz, amivel a nők érvényesülni tudnak a még ma is erősen patriarchális társadalomban. Ez egy furcsa paradoxon számomra, és azért is érdekelnek a realityk, mert általuk sokat tanulhatunk arról, hogy az ott szereplő nők valójában büszkék és függetlenek vagy csak a rendszer áldozatai.
Malou, itt ülsz velem szemben pár perce és már ennyi idő alatt is drasztikusan másnak tűnsz, mint a karaktered, Liane. Nem vagy képzett színésznő, márpedig amikor a rendezők egy amatőrnek adnak főszerepet, azt általában azért teszik, mert eléggé olyan, mint a karakter, akit elképzeltek. Mennyi van meg belőled Lianeből? Te is exhibicionista vagy?
Khebizi: Agathe számára fontos volt, hogy úgy válasszon magának főszereplőt, hogy később majd átváltoztassa. Szándékosan nem olyan embert keresett, mint Liane, mert szerette volna megvédeni a színésznőjét, mondván, hogy amit a filmen látunk, az csak egy színészi alakítás. És Liane tényleg nem én vagyok. Ezért is volt ez a forgatás számomra kemény munka és nagy kihívás, ugyanis sosem színészkedtem korábban. Ugyanakkor nem mondanám, hogy Liane világa annyira távol állna tőlem. Eléggé közel áll hozzám ahhoz, hogy megértsem őt és együtt tudjak érezni vele, ahhoz viszont elég távol, hogy legyen kívülről is rálátásom.
Jelenet a Csiszolatlan gyémánt c. filmből (Fotó: Silex Films / Collection ChristopheL via AFP)
Fontos számomra a szépség, de messze nem vagyok annyira excentrikus ember, mint Liane. Viszont hozzá hasonlóan én is a közösségi média hatása alatt nőttem fel, a mai napig nagyon fontos számomra, valamint én is rengeteg időt fordítok a sminkelésre, kiskorom óta figyelem a beauty videókat, és azzal is régóta tisztában vagyok, hogy a szépség segíthet a céljaim elérésében. És a céltudatosságom is hasonló Liane-éhez: ha a fejembe veszek valamit, mindent megteszek azért, hogy sikerüljön.
Hogy tudtál ennyire látványosan átalakulni színészi tapasztalat nélkül?
Khebizi: Ebben a rendkívül hosszúra – 8 hónaposra – nyúlt casting is segített. Agathe és a casting director rengeteg lányt hallgatott meg, ez egy sok – emlékeim szerint nyolc – körös folyamat volt. Gyakran csoportokban próbáltunk, ahol tesztelték az improvizációs készségünket, és már e folyamat során is fejlődtek a színészi képességeim. Megtanultam bízni magamban és a partneremben, akivel a kamera előtt állok, és időt adott Liane megértéséhez.
Malou, elképesztő tűsarkú cipőkben parádézod végig a filmet, olykor még fűben, terepen is mész velük, amit már nézni is fájdalmas volt. Hogy tanultál meg így járni bennük, és nem érezted kicsit veszélyesnek?
Khebizi: Régebben egy night clubban dolgoztam, és a night clubokban dolgozó lányok számára kötelező viselet a tűsarkú. Vagyis a munkám egyik velejárója volt, hogy képes vagyok álló nap ilyen lehetetlen cipőkben járni, és erre büszke vagyok. Még futni is tudok bennük. A forgatás során is hasznomra vált ez a tapasztalat.
Jelenet a Csiszolatlan gyémánt c. filmből (Fotó: Silex Films / Collection ChristopheL via AFP)
Gyakran hangoztatott közhely, hogy azt mondjuk, „Csak légy önmagad!”. A film azonban azt mutatja meg, hogy az emberek úgy próbálnak meg kitörni és fejlődni, hogy nem annak mutatják magukat, mint akik valójában.
Riedinger: A „Csak légy önmagad!” mondás nemcsak egy közhely, hanem egyenesen bullshit, amit csak önmagunk és mások vigasztalására használunk.
Szerintem nagyon privilegizált életet él az, aki minden helyzetben és mindenkivel szemben megengedheti magának, hogy folyton önmaga legyen.
Az előrelépés érdekében folyton szerepeket játszunk.
Khebizi: És ez a szerepjátszás sokszor nem is tudatos. Azt gondolhatod, hogy épp önmagadat adod, de a társadalom és más emberek elvárásai idővel annyira beléd ivódnak, hogy tudat alatt még ilyenkor is megjátszod magad.
Riedinger: A közösségi média pedig még inkább abba az irányba visz, hogy folyton megjátszd magad. Általa egyfolytában kiteszed magad egy nagy közösség véleményének és ítéletének, emiatt pedig már önmagában azzal is „megjátszod magad”, hogy eldöntöd: mi az, amit megmutatsz magadból, és mi az, amit már nem. Mindannyian jó pozíciót próbálunk szerezni magunknak a társadalomban, és a cél érdekében szerepeket játszunk.
Liane karakterének nagy álma, hogy bekerüljön szereplőként a kedvenc valóságshowjába, és mindent ennek rendel alá. SPOILER! A végén sikerül is neki, de nem gondolom, hogy ez valódi boldogságot hozhat számára, mert ettől még ugyanolyan magányos lesz, mint előtte volt. Szerintetek happy end, amit a film végén látunk vagy sem?
Riedinger: Nem teljesen értek veled egyet. Lehet, hogy külső szemmel ez nem egy helyes cél, de attól még ez az ő álma, és tényleg régóta erről álmodozik. Márpedig, ha teljesül egy álmunk, az hoz magával boldogságot. A film végén tényleg boldog. Hogy azt gondolom-e, hogy emiatt majd boldog lesz egész életében? Dehogy gondolom.
Liane az a fajta lány, aki a külsejével leginkább bizonyos – gyakran erőszakos – típusú férfiaknak jön be, és az ilyen férfiak oldalán a nők ritkán találják meg a boldogságot.
De ettől még a film végén tényleg boldog, hiszen kiderült: mindenki állításával szemben tényleg képes volt beteljesíteni az álmát. Azt érzi, hogy neki volt igaza, és ettől boldog. Lehet, hogy egy hónappal később már nem lesz ennyire naiv, és rájön, hogy a valóságshow nem hozza meg számára a kívánt boldogságot, de ott és akkor Liane épp boldog és jól érzi magát.
Khebizi: De az is benne van a pakliban, hogy képes lesz a reality által kapott hírnevet kihasználni, és hosszú távon tud belőle profitálni. Tudom, hogy sokaknak nehéz elhinni, hogy egy realitybe való bejutás lehet egy ember életének legfőbb álma, de ettől még így van, és Liane nemcsak ölbe tett kézzel várja, hogy ez teljesüljön, hanem sokat tesz is érte.
A közösségi média azt sugallja, hogy akkor vagy sikeres az életben, ha gazdag vagy és gyönyörű.
A valóságshowba való bejutás számára azt jelenti, hogy bizonyítottan gyönyörű, a műsor pedig lehetőséget ad neki a meggazdagodásra, vagyis sikeressé válhat.
Fotó: VALERIE MACON/AFP
Riedinger: Liane pontosan tudja, hogy mit akar elérni, és szerintem jogos az öröme, amikor ezt sikerül megvalósítania. A szépség pedig az eszköze és a fegyvere a céljai eléréséhez.
Khebizi: Ugyanakkor Liane-ről azt is el kell mondani, hogy bár nagyon céltudatos és törekvő, az érzelmek szintjén nagyon naiv, éretlen, szinte gyerekes, és ugyanez igaz a szexualitására is. A szépségét arra használja, hogy előre léphessen az életben, de a férfiak vonzalmával már nem tud mit kezdeni, az élete ezen pontján még nincs tisztában a saját szexualitásával.
Riedinger: A film végének értelmezése attól függ, honnan nézzük. Liane szempontjából ez egy happy end, társadalmi szempontból azonban ő is csak egy újabb lány, aki a kapitalista/materialista önkizsákmányolás útjára lép. Belép a reality műsorok kizsákmányoló világába, és ezzel maga is a probléma részévé válik. Bár a saját szexualitásának felfedezése még tényleg előtte áll, ettől még egy okos lány, és tisztában van azzal, hogyan tekintenek rá a férfiak, és épp ezért meg is húz maga előtt bizonyos határokat.
Tudja, hogy vágynak rá a pasik, és ez hatalmat ad a kezébe.
Számára a szex csak hatalmi játék, de annak intimitását és szeretetnyelvét egyszerűen nem érti, mert még nem volt vele dolga.
Ezért is fogja menekülőre, amikor a filmben egy srác a fiúja szeretne lenni és törődni szeretne vele. Vele senki sem akart törődni korábban, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Fogalma sincs arról, milyen egy igazi romantikus párkapcsolat, épp ezért fél is tőle. Liane olyan környezetben nőtt fel, ahol egy nő előtt háromféle út állhat: anyává, ribanccá vagy szentté/apácává válik. Egyik kategóriába sem szeretne tartozni, de jól tudja, hogy az emberek melyikbe sorolják őt. Csakhogy ő nem elégedett ezzel, és időnként láthatjuk, hogy próbál kitörni ebből.
Khebizi: Liane karakterének fontos része az általa okozott paradoxon. Sokkal érettebbnek és nőiesebbnek próbál mutatkozni a koránál, viszont sok szempontból nagyon gyerekes. Ha megnézed a szobáját, az olyan, mint egy kis hercegnőé. Ilyen szobáról álmodoznak a tízéves kislányok.
A Csiszolatlan gyémánt című film már látható a hazai mozik műsorán.
The post Ha a Való Világ Szandikájáról film készülne, pont ilyen lenne first appeared on nlc.