Te hogyan lettél úszó
– kérdezi a minap az egyik kis páciensem, komoly, nyitott fiú, aki – mint az édesapja meséli – épp sportágválasztás előtt áll, és „kiguglizott” engem, mint a téma szakértőjét.
Elmesélem neki röviden a magam nem szokványos történetét, azt, hogy nálunk azért nem volt túl nehéz sportot választani.
Bólogat bőszen, láthatóan érdekli, amit mondok.
„Én testépítő akarok lenni – jelenti ki aztán határozottan –, és az érdekel, szerinted érdemes-e ezt a sportágat választanom.”
„Bármelyik sportágat választod, sok örömed lesz benne – felelem. – De előbb muszáj megerősödnöd, muszáj türelmesen alapoznod, hogy később szép és nagy izmokat fejleszthess, amivel aztán elérhetsz eredményeket.”
És akkor lehetek akár olyan, mint Arnold Schwarzenegger?
– kérdi csillogó szemmel a fiú, és az fut át a fejemen, milyen csodálatos látni, hogy a gyerekek számára még minden lehetségesnek tűnik.
Az meg már csak hazafelé, este az autóban jut eszembe, hogy vajon hol, mikor és miért is veszítjük el ezt a hitet és lelkesedést. Abban egészen biztos vagyok, hogy ez nem csupán életkori kérdés.
Kéne valami varázslat, amivel életünk végéig megőrizhető a ragaszkodás a céljainkhoz. Ez lehet a boldog élet és a kudarcok elviselésének titka, akkor is.
„A győztesek olyan vesztesek, akik megpróbálták még egyszer” – ezt bizony a nálam is nagy kedvenc, Arnold Schwarzenegger valamelyik könyvében olvastam.
Justin Sullivan / Getty Images Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó újságírókhoz beszél az első kormányzói sajtótájékoztatóján 2003. november 18-án, Sacramentóban.
És most persze, hogy a szüleim jutnak eszembe.
„Ne add alább, akarj a legjobb lenni, mert ha csupán jól akarod csinálni, nem jutsz fel a csúcsra” – ezt édesanyámtól hallottam, aki a legkétségbeejtőbb helyzetben, a háború alatt is úgy gondolta, neki azért kell életben maradnia, mert olimpiát akar nyerni, és ez a terv kizárólag elevenen kivitelezhető.
„Fiatalon bármelyik magyar egyesületet választhattam volna – mesélte apu –, de én nem akartam a legjobb lenni egy közepes társaságban, hanem inkább kezdetben a leggyengébb a legerősebb játékosokkal felálló csapatban, mert tudtam, hogy ez a fejlődésem záloga.”
Hát, eléggé bejött mindkettejük „taktikája”:
És ez bizonyára nem csupán a sportban, hanem mindenhol az életben így működik. Kiemelkedni, legyőzni saját lustaságunkat, fejlődni és jobbá válni a tegnapi magunknál – ez értelmet és célt adhat akkor is, ha nem indulhatsz már sem testépítőversenyen, sem olimpián, „csupán” az élet nevű sportban.
The post Kiderült, mi köze van Gyarmati Andreának Arnold Schwarzeneggerhez first appeared on 24.hu.