A Tanoda Platform, a tanodák civil hálózata felmérést készített az állami finanszírozású tanodák helyzetéről. A jelentés szerint a tanodák eleve alulfinanszírozottak voltak 2019-től kezdve, azóta viszont az infláció, az energiaárak elszállása és a bérminimum rohamos emelkedése jelentősen rontott a helyzeten. Ez pedig a megmaradásukat is veszélyeztetheti.A Belügyminisztérium ráadásul egy új, áprilisban bejelentett szabályozással a középiskolai lemorzsolódás megoldását is a tanodák nyakába akarja varrni, azzal, hogy meghatározza, hány középiskolást kell befogadniuk.Mivel azonban a tanodák elsősorban az általános iskolásokra lett lettek kitalálva, és a lemorzsolódás is ebben a korban lenne megakadályozható, a célokkal ellentétben a minisztérium csak rontani fog a helyzeten.
A Tanoda Platform-hálózat átfogó jelentést készített az állami finanszírozású tanodák helyzetéről, amelyek fontos feladatot látnák el az egyre rosszabbul működő közoktatási rendszeren kívül az esélyegyenlőség és hátránykompenzáció terén. Bár a jelentés leszögezi, hogy a tanodák finanszírozásában az elmúlt évek alatt sok pozitív változás állt be, a tanodák évek óta görgetik maguk előtt az alulfinanszírozottság problémáját, ami mostanra igen jelentős méretűvé vált.
Elértéktelenedett állami források
Az első tanodák Magyarországon az 1990-es évek közepén jelentek meg olyan közösségi színtérként, ahol hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok önkéntesen vehetnek részt különféle fejlesztő foglalkozásokon. A tanodák figyelembe veszik a gyerekek egyéni igényeit, és olyan segítséget nyújtanak – tanulásban, személyiségfejlődésben –, amit az iskolarendszer önmagában nem tud biztosítani. Emiatt kiemelkedő szerepük van a hátránykompenzálásban és esélyteremtésben.
2023-ban összesen 188 állami finanszírozású tanoda működött az országban, amelyek összesen 5409 tanulót láttak el. Közülük 1828 volt az alsó tagozatos, 2826 a felső tagozatos és 755 a középiskolás diák. Egy tanodára lebontva ez körülbelül 20-30 gyereket jelent.
A tanodák többsége, mintegy 70 százaléka nonprofit szervezetek fenntartásában működik, 28 százalékuk fenntartója egyház vagy egyház által alapított nonprofit szervezet. Mindössze három tanoda fenntartója önkormányzat vagy közalapítvány.
Az 1990-as években azonban a tanodák leginkább még csak adományokból működtek, legitimációjukat az ezredforduló után ismerték el. 2003-ban már a közoktatási törvénybe is belefoglalták a tanodákat, 2004-től pedig már írtak is ki a működésüket segítő pályázatokat. A következő fellendülés akkor jött, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, ugyanis innentől kezdve az első másfél évtizedben évente vagy háromévente újrainduló pályázatokból tarthatták fenn magukat a tanodák. Ezek azonban meglehetősen kiszámíthatatlanok volt, a tanodák vezetése nehezen tudott alapozni a pályázatalapú finanszírozásra, a két pályázat közötti sivár időszakokban pedig több tanoda is bezárásra ítéltetett.
2017 és 2020 között a tanodák áttérhettek állami forrásokra. Az Oktatási Hivatal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, majd a Belügyminisztérium a tanodahálózatokkal együtt kidolgozott egy új, állami finanszírozású koncepciót. A rendszertelen uniós pályázatokat 2019-től felváltották a folyamatos állami finanszírozású pályázatok, ami óriási előrelépés volt a tanodák életében.
Az állami finanszírozás kétéves pilotidőszakát követően (2021–2023), 2024 és 2026 között hároméves időszakokra nyerhettek finanszírozást a tanodák. Ezekre azonban csak a kormányhivatal által kiállított működési engedéllyel rendelkező fenntartók pályázhatnak, és elsősorban a már működő tanodák finanszírozását biztosítják.
A probléma viszont az, hogy már akkor alultervezték a tanodák finanszírozását, amikor 2019-ben elindultak az állami támogatások. A Tanoda Platform szakértői ugyanis többször hangoztatták azon álláspontjukat, miszerint legalább 17 millió forint éves forrásra lett volna szüksége egy 30 tanulót támogató tanodának a 13,5 millió helyett. Erre még aztán rápakolódott az infláció és a részben az okozta értékvesztés.
A jelentés szerint 2008-ban egy tanulóra eső támogatás havi 33 333 forintra tehető, ehhez képest 2025-ban alig nőtt ez a szám, mindössze 53 453 forintra emelkedett. A jelentés készítői azonban felhívják arra a figyelmet, hogy hiába történt abszolút értelemben növekedés, relatíve hatalmasat zuhant a tanodák finanszírozása. Az értékvesztés elkerülése érdekében ugyanis 73 955 forintra kellett volna emelkednie az egy tanulóra jutó havi támogatás összegének, ami a jelenlegi 19 243 000 forintos éves támogatás helyett 26 623 689 forintos támogatást jelentene.
Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy a bérminimum jelentősen megnőtt, ez viszont a tanodák számára magasabb bérterheket hozott. Míg 2008-ban 84 525 forint volt a garantált bérminimum középértéke, addig 2025-ben 348 800 forint, vagyis több mint négyszeresére nőttek a bérterhek. Ebből világosan látszik, hogy az egy tanulóra jutó havi támogatás nem nőtt ilyen gyorsan ugyanezen időszak alatt.
A jelentés azt is vizsgálta, hogy mi áll a finanszírozási nehézségek mögött, azok milyen elemekből tevődnek össze. A problémák középpontjában egyértelműen a tanodai szakemberek fizetése áll, ugyanis a tanodák költségvetésének legnagyobb hányadát a fizetések teszik ki. A további pénzügyi kihívások okai a következők:
már az állami finanszírozási rendszer kialakításakor alultervezett volt a támogatások összege, a szükséges támogatási összeg mindössze 80 százalékát érte el,az infláció miatt ez az összeg még tovább veszített az értékéből,a garantált bérminimum növekedése miatt a tanodapedagógusok bére egyre nehezebben kigazdálkodhatóvá vált, az extrém élelmiszer-infláció miatt nehézzé vált például a gyerekek uzsonnáztatása, az üzemanyagárak növekedése is további költségnövekedést okozott, ugyanis sok tanoda szállítja busszal a gyerekeket, dolgozókat,az extrém méretű energiaár-növekedés is sújtotta a tanodákat, mivel azok jelentős része nem korszerű épületekben működik,további terheket jelentett a KATA adózási forma megszüntetése, ugyanis a tanodapedagógusok korábban jellemzően ezt vették igénybe, a pedagógusok bérnevelése pedig tovább növelte a tanodapedagógusok fluktuációját.
A jelentés szerint összegzésként elmondható, hogy ezek a problémák a tanodák működését 2021-ig jelentősen megnehezítették, 2022-től pedig alapjaiban veszélyeztették. A 2024-25-ös támogatási növekedések pedig nem oldották meg a helyzetet, legfeljebb csak elhárították a tanodák tömeges megszűnésének veszélyét.
Csökkentenék a lemorzsolódást, de így csak növelnék
A finanszírozási kérdéseken túl egy másik fontos problémára is felhívja a jelentés a figyelmet, ez pedig az április elején bejelentett új szabályozás, amely lehetetlen helyzetbe hozza a tanodákat.
Bár a jelentés készítői szerint az kifejezetten pozitív, hogy a Belügyminisztérium több alkalommal szervezett szakmai konferenciákat a tanodák számára, csakhogy a legutóbbin, az április 2-ai Tanoda Országos Konferencián jelentettek be egy új szabályt mindenféle megelőző egyeztetés nélkül.
A Belügyminisztérium előterjesztése alapján ugyanis 2025. szeptembertől a 20-24 tanulóval működő tanodáknak a szolgáltatást rendszeresen igénybe vevők körébe kötelező legalább 2 fő középiskolás diákot bevonnia, a 25-30 tanulót fejlesztő tanodáknak pedig legalább 4 főt. 2026. szeptembertől a kötelezően bevonandó középiskolások száma duplázódik, tehát 4, illetve 8 főre emelkedik.
Ez a tanodák szerint azért problémás, mert bár a célja ezzel a minisztériumnak a lemorzsolódás orvoslása lehet, a szakemberek szerint ezzel épp ellentétes hatást fognak elérni. Ugyanis bár jelenleg is vannak középiskolások a tanodákban, valóban az ő számuk a legalacsonyabb. Azonban ez nem a tanodák hibája, és nem is igazán nekik kell megoldást találni erre.
Az igaz, hogy a lemorzsolódás elsősorban a középiskolákat veszélyezteti, azonban ennek az orvoslását hamarabb, már általános iskolás korban kell kezdeni, az az elképzelés, hogy ennek megakadályozása a középiskola idején a leghatékonyabb, téves. A lemorzsolódás veszélyének leginkább kitett tanulók azok, akik gyengén olvasnak, rossz a szövegértelmezési képességük. Ennek az az oka, hogy a magyar oktatási rendszerben az olvasás fejlesztése általános iskola negyedik osztálya után lezárul, miközben erre a nemzetközi szakirodalom szerint még a felsőoktatásban is szükség lenne. A gyenge szövegértelmezési készségek pedig sok tanuló esetében komoly akadályt jelentenek a hatékony tanulás szempontjából, csökken emiatt a tanulási motivációjuk, és adott esetben lemorzsolódnak.
Tehát ezeknek a tanulóknak a sokéves lemaradását leghatékonyabban a minél korábbi beavatkozás teremtheti meg. Csakhogy, ha jogszabályilag megemelik a tanodákban kötelezően a középosztályosok számát, akkor azzal kisebb korú tanulók szorulhatnak ki, pedig épp náluk lenne hatékony a beavatkozás. A jelentés szerint ez az intézkedés előreláthatóan tehát nem csökkenti a lemorzsolódást, hanem épp hogy növeli.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű középiskolásokat szélnek kell ereszteni, de számukra a tanodák jelenlegi működésétől eltérő keretek kialakítása lenne szükséges, ugyanis a jelenleg működő tanodák a kisebb korcsoportokra lettek kitalálva. A szakmai munka és módszertan elsősorban az alapkompetenciák megerősítésére koncentrál, a nyolcadik évfolyam sikeres teljesítésére és továbbtanulásra. Vagyis a jelenlegi szakembergárda és módszertanok nem annyira alkalmasak az új feladatok elvégzésére. Ennek következtében a középiskolásokra nézve a tanoda megtartóereje is csökken, hiszen a programok nem rájuk lettek szabva, azok nem kötik le őket, inkább máshol töltik a szabadidejüket, mint a tanodában.
Ez ráadásul olyan gyakorlati problémákat is felvet, mint hogy a tanodák nem ennek a jogszabálynak a függvényében pályáztak a 2024-26-os finanszírozásra, így nem ennek megfelelően alakították ki a fiatalok közösségeit és a tanodapedagógusok körét. Ha pedig a tanulók összetételét nem felmenő rendszerben vezetik be, akkor elkerülhetetlen, hogy az általános iskolások egy része után már ne járjon támogatás a tanodának, így ők kiszorulnának a szolgáltatásból.
A Tanoda Platform jelentésében különböző javaslatokat is megfogalmaztak a döntéshozók számára mind a finanszírozási, mind a középiskolások problémáját tekintve. Ezek közül néhány:
A feladategység után járó támogatás emelkedjen tanulónként 250 ezer Ft/év összegre a jelenleg 150 ezer Ft/év helyett, továbbá a működési alaptámogatás éves viszonylatban 19,5 millió Ft/év összegben legyen meghatározva a 2026-tól kezdődő időszakra, a jelenlegi 14.743.000 Ft/év helyett. E változtatásokkal összességében egy 30 tanulót fejlesztő tanoda éves támogatása érje el a 27 millió forintot, követve a referenciaévtől számított infláció mértékét.A 2025-ös évre vonatkozóan, az új támogatási összeg bevezetéséig 5 millió forint kiegészítő támogatást kapjanak a tanodák, a finanszírozási válság leküzdése érdekében. A támogatási összegekbe épüljön be az inflációkövetés.A tanodák szakmai munkáját, finanszírozását és egyéb szabályozását érintő kérdésekben proaktív, transzparens és érdemi egyeztetés történjen a tanodák képviselőivel. Semmiképpen ne kerüljön bevezetésre az eddig megismert formában a tanodai gyermekközösségek összetételének szabályozása.A középiskolások nagyobb számban történő bevonása továbbra is szabadon választható lehetőség legyen. Kiemelten fontos e javaslat megfontolása a (középfokú oktatási intézménnyel nem rendelkező) kistelepüléseken működő tanodák esetében. A tanodai pályázatok támogatási ciklusa a jelenlegi 3 évről emelkedjen 5 évre, mivel a középiskolásokra nagyobb fókuszt helyező szakmai program hosszabb kifutási időt igényel.