Ha még nem láttad a Last of Us második évadának második részét, akkor most állj meg, pótold be az epizódot és utána olvass tovább.
Olyan fordulattal taglózták le ugyanis most a rajongókat, amiket az átlagos sorozatok legalábbis egy évadzáróra tartogatnak. Embertelen, pattansásig feszített, egyre csak növelt feszültséggel teli részt láthattunk, ami egy nagyon erős gyomrosban kulminálódott: Joel (Pedro Pascal) meghalt. De nem is Joel halálának ténye volt leginkább a felkavaró, hiszen erre valahol számítani lehetett – különösen akkor, ha ismerted az eredeti játék sztoriját –, bár tény, hogy talán nem akkor, amikor a második szezon épphogy csak elkezdődött.
Joel és Ellie a The Last of Us-ban (Fotó: profimedia)
Hanem – kolléganőm, Andi szavaival élve – az volt az igazán sokkoló, „AHOGY történt. Annyira brutális és hihetetlen volt, végig vártam, hogy na, majd most jön valaki, és segít, mert egyszerűen nem lehet így vége. De nem, kegyetlen hidegvérrel megölték és senki nem segített, és Ellie sem tudott, és végig nézni a haláltusáját egyszerűen annyira megrázó volt, hogy utána egész délután kizárólag ez járt a fejemben.”
Nem Andi az egyetlen, aki nem tudott magához térni a kegyetlen fordulat után. Az internet Last of Us rajongó népe kollektíven összeomlott:
De hát, lássuk be, úgy néz ki, Pedro Pascalnak nem igazán van szerencséje, amikor HBO-s sorozatról van szó. Mert a színész rajongóinak egyszer már kitépte a szívét egy Pascal által alakított közönségkedvenc – igen, a Trónok harcára és Oberyn Martellre gondolunk, aki legalább annyira megdöbbentő véget ért, mint Joel.
Persze, a Trónok harca egyébként is az a széria, ami nagyon kemény leckékkel biflázta bele a nézőkbe: senkihez ne kötődj, mert szó szerint senki nincs itt biztonságban. Kezdődött az egész Ned Stark lefejezésével, de Kisujj vagy Havas Jon végzete is meglepte a nézőket, így az nlc Facebook oldalának kommentelőit is. Mindközül azonban talán az egyik legfelejthetetlenebb csavar a Vörös nász volt. A mészárlásban van, akit Robb Stark halála rázott meg igazán, másokat Catelyn Stark vagy épp Talisa meggyilkolása sújtott le a leginkább, de abban mind egyetértenek, hogy nem számítottak ennyire felkavaró jelenetre. Különösen az Anetthez hasonló későn érkezők nem: „a 6. évadnál premierénél kezdtem el nézni az első résztől kezdve először, és nem tudtam egy spoilerről sem, így teljesen sokkolt az a rész.”
De az sem segít, ha ismered a forrásművet – ahogy a Last of Usnál is csak Damoklész kardjaként lebeg a közönség feje felett az elkerülhetetlen tragédia.
„Előbb olvastam a könyvet, már amikor elkezdődött a fejezet iszonyú baljóslatú volt. Gyakorlatilag végig rohantam az oldalakon úgy, hogy végig figyelnem kellett, ne tévedjen át a tekintetem a másik oldalra. Konkrétan szentségeltem és bőgtem egyszerre, mire a végére értem. Nem akartam elhinni
– idézte fel Verus. – Szóval furamód örültem, hogy a sorozatban is sikerült ugyanilyen sokkolóra csinálni. Miután megnéztem a vonatkozó részt, hosszú percekig egy hang se jött ki a torkomon, azóta is libabőr, ha erre a halálra gondolok.”
Ellie a The Last of Us sokkoló jelenetében (Fotó: Profimedia)
Megállíthatatlan vérengzés
Nem a Trónok harca az egyetlen sorozat, amiben sorra hullanak az emberek, és a szereplőikkel együtt, minket, nézőket is újra és újra kicsinálnak. Számtalan hozzászólónk a Walking Deadet emlegeti viszolyogva – jó néhány karakter találkozott ugyanis váratlanul a kaszással. Anett (és még sok kommentelőnk) számára ezek közül a legnagyobb törést
Glenn halála okozta, „amikor Lucillelal, a szöges baseball ütővel Negan lecsap. Istenem, az szörnyű volt. Abraham is, de Glenn bakker. Nagyon sírtam miatta, és teljesen ki voltam napokig. Oda se tudtam nézni közben, de mégis néztem, és nem hittem el, amit látok.”
Ha pedig picit elszakadunk a poszt-apokaliptikus és/vagy fantasy-vonaltól, akkor ideje pellengérre állítani A Grace klinikát, és felelősségre vonni Shonda Rhimest a tetteiért. „Minden. Egyes. Halál. A Grace klinikában. Danny? Sírtam. George? Sírtam. Lexie és Mark? Kis híján én is belehaltam. És tudom, hogy nem annyira közismert szereplő, de Henry, Teddy férje is tökre megrázott, meg volt egy-két mellékszereplő, aki szintén” – sorolta Andi a számtalan halálesetet.
Ádámot inkább az készíti ki, amikor a gyilkolászást az élet szimpla velejárójaként kezeli egy produkció, mint mondjuk a Yellowstone.
„Teljesen lesokkolt, hogy kábé minden részben elföldelnek valakit. Nem bántam volna, ha van pár dallasosabb epizód, amikor van időm rápihhenni a következő hentelésre. Ráadásul az összes gyilkosságot olyan természetességgel adják elő, mintha A Keresztapát néznéd zanzásítva.”
Ennél is tovább mennek azok, a gyilkosságokat „semmi különös”-módon tálaló sorozatok, ahol mikor hozzászoktál már a sorozatos emberöléshez, húznak egy váratlant és akkor történik brutális mészárlás – mint például a Dexterben.
Hétköznapi tragédiák
Nem kell mindig drasztikus és könyörtelen jelenetekre gondolni – a karakterek már-már hétköznapi vége gyakran sokkal szívbe markolóbb.
Az amerikai focis közeget bemutató Spencerben például Vivit teljesen kikészítette „Billy Baker halála.
Konkrétan zokogtam, amikor meghalt, egyáltalán nem számítottam rá, imádtam a karakterét és az egész sorozatban betöltött szerepét. Utána még több részen keresztül szó volt róla nyilvánvalóan, és hát minden egyes megemlítésnél jöttek a könnyeim, meg rendesen rátette a bélyegét a napomra.
Eszembe juttatta, ha én elveszteném azt az edzőt, aki a legtöbbet tett a karrierem és a személyiségfejlődésem érdekében, hogyan reagálnék. Hasonlóan, mint Billy Baker halálánál.”
Anett az Egy napban Emma végzetes balesetét említette, Csabának pedig az Andor első évada és Andy Serkis távozása jutott eszébe: „Nem mutattak semmit, csak egy kritikus pillanatban kiderült, hogy nem tud úszni. Mindenki elúszott onnan, csak ő nem…”
Marci A hosszú árnyék ultrarealisztikus, megtörtént eseteket feldolgozó brit minisorozatát emelte ki ebben a műfajban. „Arról az időszakról szólt, amikor egy sorozatgyilkos vadászott a kényszerből (hatalmas munkanélküliség stb.) prostituáltnak állt családanyákra, és sem a gyilkost, sem a gyilkosságokat nem mutatták, csak a leendő áldozatok életét követtük, aztán egyszer csak elmennek otthonról, snitt, és a következő az, hogy megtalálja őket a rendőrség. Nem azért volt sokkoló, mert váratlan volt, hanem pont azért, mert pontosan tudtad, mi lesz a vége, és úgy nézted ezeknek a nőknek az életét, hogy kérdés sem volt, túlélik-e.”
Ugyanígy mintegy mellékesen ért véget a Fülledt utcák (The Deuce) című sorozatban az egyik nő élete. Hiába menekült meg a pornó, bordélyházak és New York-i alvilág bugyraiból, „és elindított egy szervezetet, ami sorstársainak segít. Pár epizódban nem láttuk, aztán teljesen mellékesen megtalálták a rendőrök egy sikátorban a testét, valamit papíroztak, elszállították és lezárták az ügyet” – tette hozzá Marci.
Maggie Gyllenhaal a Fülledt utcák egyik jelenetében (Fotó: HBO)
A visszatérők – és akiknél ünnepelsz
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül minden idők egyik legikonikusabb sorozathalála mellett. Nem, most nem Magdi anyusra gondoltunk a Barátok köztből (bár ő is erős versenyző: a kommentszekciónkban sokan egyből őt hozták fel), hanem Bobby-ra a Dallasból, „természetesen a feltámasztásával együtt, értve. Azt a kombót nehezen lehet überelni” – írta egy kommentelőnk.
Míg Bobby tragédiája csupán álom volt, Magdi anyus pedig szellemként tért vissza, vannak karakterek, akik szó szerint felélednek poraikból. Ilyen például a Hétköznapi vámpírokban Colin Robinson is – bár Petit a padlóra küldte a vámpír kimúlása, nem sokáig kellett gyászolnia: hamarosan újjászületett a rajongók legnagyobb örömére.
És a helyzet az, hogy nemcsak a feltámadásnak lehet örülni, hanem egy szereplő kinyiffantásának is. Anna például – sokunkhoz hasonlóan – ujjongott, amikor a Hatalmas kis hazugságokban kinyírták Alexander Skarsgard karakterét.
„Szeretem, ha a rossz megbűnhődik, és ő annyira megérdemelte, és oké, nem büntetünk meg másokat, mert nem a mi feladatunk, értem, de azt hiszem, a szíve mélyén azért mindenki elégtételt érzett, mikor Zoe Kravitz lelökte őt a lépcsőn.”
Persze a gyilkosság mint örömünnep műfajában is a Trónok harca viszi a prímet. Mert hát mikor bontott volna még több százezer ember pezsgőt egy kvázi gyerek halálának hírére, ha nincs a kis szadista király, Joffrey Baratheon?! És amikor Ramsay Boltontól Kisujjig az utolsó lélegzetüket veszik a szívből gyűlölt szereplők, azokat pont annyira tudjuk nézőként is támogatni, mint amikor Ellie zombikat semmisít meg a Last of Usban.
The post A Last of Ustól a Trónok harcáig – A legdurvább sorozathalálok, amiket nem tudtunk feldolgozni first appeared on nlc.