Ha egy párt kétharmaddal kormányoz, és minden fontos posztra ő jelölhet embert, az a hatalmat gyakorlók szemszögéből nyilván tökéletes kiinduló helyzet. Akkor van baj, ha valaki valami védhetetlent követ el, mert nehéz azzal takarózni, hogy semmi közünk hozzá. Arról nem is beszélve, hogy egy ország irányításának felépítése olyan, mint egy szövet: sokszor összefonódnak a posztok, emberek, hatáskörök, döntések, így nehéz utólag ráfogni valamire, hogy magányos ámokfutás volt, amiről semmit nem tudtunk.
Így van ez az MNB-botránnyal is. Megpróbálhatja eltávolítani magától a Fidesz, de az elmúlt bő tíz évben (egy 2013-as döntés utáni években indult a nagy alapítványosdi) személyi átfedések voltak az alapítványok és a Fidesz körei között, exfideszes politikusok irányították azokat a szervezeteket, amelyek ellenőrizhették az MNB-t, és mindeközben kormánypárti politikusok támogató nyilatkozatokkal, törvények és beszámolók megszavazásával segítették mindazt, ami ott zajlott.
Ez több mint tíz évig ment így, Matolcsy márciusi távozása után viszont az Állami Számvevőszék (ÁSZ) több bűncselekmény gyanújával feljelentést tett, a Nemzeti Nyomozó Iroda pedig nyomoz az alapítványok pénzügyi bűvészkedése miatt. Az ÁSZ megállapítása szerint az összevonások után mostanra megmaradt egyetlen MNB-s alapítvány vagyonkezelője 500 milliárdos vagyon felett rendelkezett.
Ha a feljelentés nyomán bebizonyosodik, hogy az MNB-nél szabálytalanul vagy etikátlanul költötték a pénzt, akkor a Fidesznek arról is számot kellene adnia, hogy korábban miért védték vagy támogatták több fronton is Matolcsyt, miközben a média folyamatosan zengett attól, hogy nincs rendjén ez a pénzköltés és -elrejtés. És az is kínos lesz, hogy az egyik legfontosabb miniszteri székben éppen az ül, aki öt éven át belülről védte a történetet.
1. Parlament
Az alapítványok költései kezdettől fogva témát adtak a sajtónak, de a 2015 elején kirobbant Quaestor-ügy és a devizahitelesek kimentése akkoriban még ennél is jobban foglalkoztatták a közvéleményt, ha MNB-ről volt szó. A kormánypárti politikusok egy ideig el tudták intézni annyival a bírálatokat, hogy az alapítványok oktatási céllal jöttek létre, egy alapítvány működésébe az alapító nem szólhat bele, a vagyon pedig nem elkölthető, annak kamataiból és hozadékaiból végzik a tevékenységüket az alapítványok.
Az első nagy botrány 2016-ban volt, amikor egy per után a bíróság kimondta, hogy az alapítványi gazdálkodás adatait ki kell adni, mire Bánki Erik és Mengyi Roland fideszes politikusok beadtak egy törvényjavaslatot, ami ezt meg akarta akadályozni. Törvénytervezet lévén a Parlamentben vitáztak róla, és a Fidesz mindig sietett megvédeni Matolcsy Györgyöt.
Bánki Erik a törvénytervezet vitájában igyekezett megindokolni, miért kell a szigorítás, ekkor hangzottak el az azóta elhíresült mondatok, hogy „az alapítvány létesítése után tehát a vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét. Az alapító, miután az alapítói vagyont átadta az alapítvány számára, kijelölte a kurátorokat, semmilyen közvetlen befolyással nem tud hatni annak működésére, vissza sem hívhatja egyébként a kurátorokat.”
Erre jött a rövid, de határozott megerősítés Tállai András államtitkártól, aki annyit mondott a vitában, hogy „Tisztelt Előterjesztő Úr! A kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”