„Tudom, hogy jó vagyok” – Az Emily Párizsban sztárjával beszélgettünk

Amikor egy párizsi hotelszobában találkozom Camille Razattal és barátnőjével/főszereplőtársával, Mélanie Roberttel, épp a jéghideg hotelszobájukat szellőztetik, hogy eltüntessék onnan a dohányfüstöt: hiába az erkélyen dohányoztak, minden füstöt befújt a szél. Emiatt nagykabátba bújva kezdünk el beszélgetni egy kicsit az Emily Párizsbanról, ám nagyrészt a Bámulatosak című filmjükről, amiben a két fiatal színésznő egy ikerpárt alakít. Ráadásul egy zongorista ikerpárt.

Mindezt ráadásul úgy, hogy a forgatás előtt pár hónappal még egyikük sem tudott zongorázni. És hogy a sztori még bonyolultabb legyen: a film igaz történet alapján készült zongorista ikertestvérekről, akik egy genetikai betegség miatt elkezdték elveszíteni a képességüket a zongorázásra, pedig az egész életüket erre tették fel. Ám támadt egy mentő ötletük: a két kézre írt darabokat négykezesen kezdték el játszani, olyan tökéletes harmóniában, amit csak a legritkábban lehet megtapasztalni az életben.

Nem vagytok ikrek, de ikreket alakítotok a filmben, és tényleg eléggé hasonlítotok egymásra…

Camille Razat: Engem választottak ki először, és próbáltak találni valakit mellém, aki eléggé hasonlít rám. Ez azért is érdekes volt, mert így én is részt vehettem mások meghallgatásain. Elképesztően sok lányt néztünk meg, de nem nagyon találtunk senkit, akivel a dolog működött volna. Viszont Mélanie-val több mint tíz éve ismerjük egymást, és ez a kapcsolat, ami köztünk van nehezen hozható létre pár perc alatt olyasvalakivel, akit egyáltalán nem ismersz. Szerintem a köztünk lévő kémia a kamerán keresztül is látszódott. Természetesen nem vagyunk teljesen ugyanolyanok. Mélanie vörös hajú, én meg barna, és végül engem igazítottak hozzá: befestették vörösre a hajam.

A hajfestésen kívül semmi mást nem csináltak veletek a sminkesek, hogy jobban hasonlítsatok egymásra?

Camille Razat: Nem, ennyi volt az egész.

Mélanie Robert: Azért a sminkkel is belenyúltak egy kicsit az arcunkba, de tényleg csak alig észrevehetően.

Camille Razat: Az én ajkaim picit teltebbek, így a sminkesek Mélanienak teltebb ajkakat varázsoltak. És az arcunk csontossága is különbözik, amin szintén sminkkel próbáltak finomítani.

Mélanie Robert: De kontaktlencséket vagy arcprotéziseket egyáltalán nem használtunk.

Szóval több mint tíz éve ismeritek egymást. Camille, ott ültél a meghallgatáson, és egyszer csak besétált az ajtón a régi barátnőd, Mélanie?

Mélanie Robert: Nem egészen így történt. Mindketten Toulouseból származunk, és hasonló körökben mozogtunk, sok közös barátunk, ismerősünk volt a városban. Aztán Camille elköltözött Párizsba, hogy egy itteni színiakadémián tanuljon tovább. Nekem is hasonló terveim voltak, így amikor arra került sor, felhívtam, hogy tanácsot adjon nekem.

Emellett az egyik nagy rajongója is vagyok, követem a karrierjét és figyelem, milyen csodálatos dolgokat csinál. Igazából most is öt perc gyaloglásra lakunk egymástól, szóval egészen gyakran találkozunk. Az egyik legfantasztikusabb dolog volt, amikor megtudtam, hogy ikreket játszhatunk a Bámulatosakban. Az emberek gyakran mondják, hogy hasonlítunk egymásra, de szerintem nem is ez a lényeg, inkább az, hogy egy hullámhosszon vagyunk, értjük egymást és erős a kapcsolat köztünk.

Ez szép és jó, de hogy kerültél a film castingjára? Camille tudott róla, hogy te is megméretteted magad?

Camille Razat: Még szép, hogy tudtam róla. (nevet) Amikor a film rendezői nagyon nem találták a filmbéli ikertestvéremet, megemlítettem nekik, hogy tudok egy lányt, aki jó lehetne, mert többen is mondták már, hogy hasonlítunk. Azt nem tettem hozzá, hogy jó barátnők vagyunk. De nem nekem köszönheti a szerepet, hanem annak, hogy fantasztikusan teljesített a meghallgatáson.

És Melanie-t felhívtad a meghallgatás előtt? Adtál neki tanácsot?

Camille Razat: Tudtam, hogy másnap reggelre hívták be Mélanie-t, így előző délután felhívtam, hogy mit csinál este, ráér-e egy italra. Mondta, hogy nem igazán jó neki, mert egy film castingjára készül, ami másnap reggel lesz. Nem tudta, hogy én játszom benne. Szóval sok szerencsét kívántam a castinghoz. Másnap én nem voltam bent, de a casting után Mélanie felhívott, hogy elújságolja: nagyon jól sikerült a dolog. Én pedig hozzátettem, hogy „Tegyél is ki magadért, mert ha sikerül, velem játszod a főszerepet”. (nevet)

Mélanie Robert: Camille nagyon jól tette, hogy korábban nem szólt nekem arról, hogy vele szerepelhetnék a filmben. Így a meghallgatás stresszes volt – minden meghallgatás stresszes – ugyan, de nem szuperstresszes. A második kör azonban már együtt volt: akkor nézték meg a rendezők, mennyire passzolunk össze. Csak miután ez sikerült, mondtuk el a rendezőinknek, hogy mi amúgy barátok vagyunk. Mondták is, hogy kissé furcsának találták, hogy rögtön ennyire megvolt köztünk az összhang, de most már értik. (nevet)

A Bámulatosak egy igaz történeten – Audrey és Diane Pleynet sztoriján – alapul, de mégsem az ő sztorijukat meséli el. A karaktereiteket másképp hívják, és a történet nem a múltban, hanem a mában játszódik. Mennyire próbáltátok a játékotokat a Pleynet testvérekhez igazítani?

Mélanie Robert: Ez egy igaz történet, és így is álltunk hozzá. A karaktereinket tényleg máshogy hívják és a sztorit is áthelyeztük a korunkba, de amit a filmben láthatsz, abban nem sok a kitaláció. Még a szüleik is hasonlóak voltak, mint amit a filmben láthattál. Az is igaz, hogy a pincéjükben felállított zongorán gyakoroltak. Leginkább a zongoratanárukkal való kapcsolatuk erősen fikcionalizált, a film többi része elég közel áll a valósághoz. A Pleynet lányuk ugyanazzal a betegséggel és fájdalommal küzdöttek meg, mint a mi karaktereink.

Úgy tudom, egyikőtök sem zongorázott a film előtt. Még amatőrként sem, nemhogy profin. Megtanultatok zongorázni?

Camille Razat: Szerencsére kaptunk valamennyi időt a casting után a felkészülésre, nem kellett egyből belevetnünk magunkat a forgatásba. Nyolc hónapunk volt készülni. Nyilván lehetetlen volt, hogy profikká váljunk, a cél az volt, hogy a zongorázásunk egyfajta koreográfia legyen, és ezt hitelesen tudjuk bemutatni. Ez a nyolc hónapnyi tréning nagyon kemény volt, de hozzá kell tennem: ez a munkánk egyik legszebb része. Az ilyen élmények miatt akar az ember színész lenni. Mélanieval együtt készültünk, és nagyon élveztük, mert rengeteg időt tölthettünk egymás társaságában. A lakásomban állítottuk fel a zongorát, ő pedig rendszeresen átjárt hozzám és együtt gyakoroltunk.

Kaptatok egy zongorát a produkciótól?

Camille Razat: Bizony. A francia filmekben nagyon ritkán kap egy színész ennyi időt a felkészülésre, ami luxus, de közben nyolc hónap alatt a nulláról megtanulni zongorázni egészen őrült dolog.

És milyen zongoraképességekkel rendelkeztek most? Le tudnátok játszani nekem egy darabot, ha állna itt egy zongora?

Camille Razat: Ki van zárva. (nagyon nevetnek) Neeem, kicsit viccelek. Bizonyos melódiákat el tudnék játszani. A filmben olykor a mi kezeinket látod zongorajáték közben, de amikor kizárólag kezeket látsz, azok sokszor nem a mi kezeink. Voltak dublőreink, de ettől még sokat láthatsz minket zongorajáték közben, mivel olyan sokat készültünk rá.

Mit volt a legtrükkösebb leforgatni?

Mélanie Robert: Volt néhány igazán komplikált jelenetünk, de a film végi nagy koncert mindenen túltett. A zeneszerzőnk viszonylag későn adta le a zenét hozzá, emiatt mindössze három hetünk volt megtanulni a mozdulatsort. Emiatt sokat rontottunk, elhúzódtak és éjszakába nyúltak a felvételek, és pont akkor vették az arcunkat, amikor már a legfáradtabbak voltunk. Ráadásul két zongorára lett volna szükség, de egy logisztikai baki miatt csak egyet kaptunk. Szóval az egyikünket mindig a zongora mellett vette a kamera, a másikunk pedig egy tákolt faeszköz mellett ült, ami talán távolról egy zongorára hasonlított, és borzasztó nehéz volt olyan kameraállásokat találni, hogy ez működni tudjon. Egy kicsit belehaltunk ebbe a jelenetbe, de annyira akartuk a dolgot, hogy még ez sem számított.

A film a komolyzenei szcénát egy nagyon versengő helynek mutatja be, ahol a zenészek ölni tudnának azért, hogy szólisták lehessenek. A színészi szakmában is látjátok ezt a fajta versenyszellemet? Ha ennyire hasonlítotok egymásra, nem fordul elő, hogy időnként ugyanarra a szerepre jelentkeztek?

Camille Razat: Belőlem ez teljesen hiányzik. Úgy vagyok vele, hogy amennyiben nem kapok meg egy munkát, akkor nagyon örülök annak, ha Mélanie az, aki megkapja helyettem. Szerintem a nők között versengést abba kéne hagyni: haszontalan és nem vezet semmire. Nyilvánvaló, hogy egy szerepet mindig csak egy ember kaphat meg, de ez szerintem csak arról szól, hogy mindenki beleteszi a legjobbját, aztán kiválasztják vagy nem. Ha nem, azzal sincs semmi baj, nem szabad emiatt haragudni a másikra. Majd egy másik munkánál talán másképp alakul.

Mélanie Robert: Camille-al egy iskolába jártunk, és már ott sem tapasztaltam semmilyen versengést. Sőt, a szakmában inkább azt látom, hogy mi lányok segítjük egymást. Többször is előfordult velem, hogy egy színésznő ismerősöm hívott fel, hogy járt egy meghallgatáson nemrég, és szerinte nekem is meg kellene próbálnom. Nem tagadom, előfordulnak néha kellemetlen pillanatok. Amikor tudod, hogy csodás voltál egy meghallgatáson, de végül azért nem te kapod meg a munkát, mert egy nálad ismertebb színésznőt akartak, az tudja frusztrálni az embert. De nem hagyom, hogy ez felemésszen.

Camille, az Emily Párizsban című sorozatban te vagy a nagybetűs PÁRIZSI LÁNY. Nem tartasz attól, hogy ez egy olyan skatulya lehet, amiből nehéz lesz kitörni?

Camille Razat: A helyzet az, hogy nem igazán érdekel. Az Emily Párizsban hatalmas lehetőséget jelent nekem, hogy színészként világszerte megismerjenek. Az ilyen lehetőségeket pedig nem szabad veszni hagyni, különösen franciaként. Nagyon hálás vagyok a sorozatnak, örömmel dolgozom benne, de mellette rengeteg egyéb munkám is van, és úgy látom ezekben meg tudom mutatni, hogy sokoldalú színésznő vagyok.

Nem tartok attól, hogy az Emily… miatt az emberek majd nem vesznek komolyan a drámai szerepeimben. Tudom, hogy jó vagyok, és ez magabiztossá tesz.

A Bámulatosak már látható a magyar mozik műsorán.

The post „Tudom, hogy jó vagyok” – Az Emily Párizsban sztárjával beszélgettünk first appeared on nlc.