A mai lesz a XXI. század 700. adása, amelyben neked is hatalmas részed van. Mesélsz nekünk a legemlékezetesebb pillanataidról?
Rengeteg feledhetetlen pillanat volt a forgatások alatt, nagyon nehéz egyet kiemelni, így gyorsan kettőt mondok. Az első olyan forgatásom, ahol nagyon megéltem azt, hogy a XXI. Század valóban egy évszázadon átívelő történet, az volt, amikor bejártam az inotai November 7. Hőerőmű torzóját. Borzasztóan rajongok a gyári romantika iránt, ebben a lepusztult épületegyüttesben pedig benne van minden, ami 1945 óta ebben az országban történt. Ezen a forgatáson egyébként nagyon kedves barátom lett Likó Marcell, a Vad Fruttik énekes-dalszerzője, akivel időutaztunk a gyárban. A másik nagyon emlékezetes pillanatom, amikor négy évnyi levelezés után Kondor Vilmos azt írta nekem, hogy készen áll az első, és egyben utolsó televiziós interjújára és azt szeretné, ha ezt én készíteném el.
2 fotó
Reggeli, Híradó és még a XXI. század is: kétgyermekes édesanyaként hogyan csinálod? Milyen az időbeosztásod?
Nagyon változó. Ahogyan a munkám is sokszínű és sokrétű, úgy a napjaim sem egyformák. Ráadásul nincs két egyforma hét az évben. Így bár korábban próbálkoztunk, már feladtuk, hogy bébiszittert találjunk. Szóval keveset pihenek és állandó zsonglőrködés az élet. Ha hajnalozok, akkor 4:30-kor kelek, aztán ha hazaértem adásból, vagy a XXI. Századon dolgozok, vagy a háztartásban próbálom utolérni magam. Ha híradós napom van, elviszem a gyerekeket iskolába, oviba és utána megyek be az RTL Ligetbe a napindító értekezletre. Ilyenkor csak este fél hét körül érek haza, néha még később.
A XXI. Század forgatásait igyekszem napközbenre szervezni, hogy az ne vegyen el időt a családtól. Aztán a rögzített anyaggal gyakran éjszaka dolgozom tovább, amikor a család alszik.
Ráadásul a beosztásomat nagyjából 10 napra előre tudom csak, így elég komoly logisztika kell ahhoz, hogy ez a családdal összeegyeztethető legyen. A férjem is szakmabeli, így ez számára nem furcsa, ugyanakkor nehézség, hogy neki is hasonlóan hektikus és kiszámíthatatlan a munkája. Segítség a mindennapokban, hogy anyósom közel lakik hozzánk és a sógornőm két idősebb lányára is számíthatunk időnként, a barátainkról nem is beszélve.
Fotó: RTL Magyarország
Hogy néz ki egy napod?
Mint mondtam, nincs két egyforma nap. De az nagyon fontos, hogy tudjak minőségi időt tölteni a gyerekeimmel és a férjemmel is. A nagyobbik fiammal ez mostanában nem könnyű, mert teljesen odáig van a fociért és bár én is kifejezetten szeretem és követem ezt a sportot, nehezebb kapcsolódnunk. De gyakran társasozunk, minden este hosszas mesélés van és olyankor megbeszéljük a napi történéseket vagy azt, hogy épp mi foglalkoztatja. A kicsi nagyon anyás, így neki mindegy, mit játszunk, csak együtt csináljuk. A férjemmel pedig tudatosan figyelünk arra, hogy a mi erős szövetségünk a gyerekek mellett is megmaradjon. Így például havi rendszerességgel csinálunk programokat kettesben: vacsorázni, színházba, moziba, koncertre megyünk és igyekszünk évente egyszer legalább 2-3 napot kettesben tölteni. Ilyenkor a szüleim vállalják a fiúkat. Míg a hétköznapokban anyósom, a hosszabb szünetekben az én szüleim segítenek.
Mennyiben változott az érdeklődési köröd? Korábban azt mondtad, a hozzád közel álló témákat dolgozhatod fel a XXI. században. Anyukaként vannak olyan új témakörök, amik jobban foglalkoztatnak, mint eddig?
Abszolút érzem magamon, hogy bizonyos témák iránt érzékenyebb lettem. A gyermekneveléssel, a párkapcsolattal, a női szerepek átalakulásával kapcsolatban például. És ez persze meg is jelenik a munkámban, hiszen a XXI. Században mindig azzal foglalkozhatok, ami érdekel. Így volt mostanában filmem a házasság és a női szerepek változásáról, most pedig a játszóterek evolúciójáról forgatok. Szóval, hogy hogyan jutottunk el a grundtól, a jó kis szockó vas és beton placcoktól az EU konform gyerekparadicsomokig. Ez ugyanis nemcsak egyszerű építészeti változás, hanem a társadalomnak a gyerekekhez való viszonyáról is rengeteget elárul.
Fotó: @szondi_vanda
Mennyi idő után tértél vissza dolgozni? Elég volt ennyi idő, vagy maradtál volna még?
Mindkét gyerek nagyjából 20-22 hónapos volt, amikor elkezdtem rendszerűen dolgozni. A nagyobbik fiam már 8 éves, nála álomszerű volt a bölcsis beszoktatás így a munkába visszatérés is könnyen ment. A kicsi fiam a napokban lett négyéves, nála nagyon megszenvedtük a bölcsikezdést. Egy hónapig a csoportszobából se mehettem ki, azt hittem a végén tiszteletbeli dolgozóvá avatnak. Nagyon nehéz volt, lelkileg borzasztóan megviselt, őt bent vígaszatalták a bölcsis nénik, engem meg kint. De amint megszokta az új helyzetet, boldogan ment. Az ovival pedig semmi gondunk nem volt. És csak csatlakozni tudok Krisztához, az én fiaim is komoly társadalmi életet élnek. Ami pedig a legjobb, hogy a barátaik szülei a mi barátaink is lettek, olyannyira, hogy nyaralni vagy síelni is együtt járunk. Én úgy éreztem egyébként, hogy nekem ennyi idő már bőven elég volt a főállású anyaságból. Ráadásul a fiúkon is azt láttam, hogy szükségük van más gyerekek napi szintű társaságára.
Bölcsibe jár a pici vagy veletek van napközben?
A kisebbik fiam szeptemberben kezdte az ovit. Hihetetlen belegondolni, hogy mennyire más volt a világ, amikor 4 éve megszületett. Ugye épp a covid legdurvább hullámában voltunk, és akkor szüntették meg a szabad orvosválasztást az állami kórházak szülészetein. Szóval tele voltunk kétséggel és bizonytalansággal, még úgy is, hogy egyszer már végig csináltuk ezt.
Az egyébként fel sem merült bennem, hogy a teljes három évet otthon töltsem a fiúkkal. Egyszerűen én nem ez a típus vagyok, szükségem van a munkám jelentette szellemi kihívásra.
És biztos vagyok benne, hogy a gyerekeimnek is az a jó, ha én jól vagyok mentálisan. Így a velük töltött időt nagyra értékelem és csak az övék vagyok.
Fotó: @szondi_vanda
Vártad már, hogy újra dolgozhass?
Nagyon vártam. Kezdetektől fogva rajongok a munkámért, azt pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy a televíziózásnak ennyi szegmensében kipróbálhatom magam. A pályám abszolút fordulópontja volt, amikor 2019-ben az RTL Híradó konyhájában üldögélve megkért az akkori felelős szerkesztő, Borsody István, hogy csináljak egy filmet a XXI. Századba. Azt mondta, mindegy miről, csak érdekeljen a téma. Persze fel se merült bennem, hogy egyszer majd a műsor állandó műsorvezetője is leszek Kriszta mellett. De meglepett az is, amikor az RTL Reggelibe hívtak, ami megint egy teljesen más típusú feladat, és amit ugyanúgy élvezek és kihívásnak tartok, mint a híradót vagy a XXI. Századot. Legtöbbet azonban mégis csak ez utóbbi tesz hozzám. Itt minden egyes adással fejlődök, több leszek.
Nagyon sokat készülök minden filmre. A forgatás vagy a képernyőn látható stúdiós felkonf a munkának nagyjából a 10 százalékát kiteszi. Emögött iszonyú sok idő és energia van, könyveket, tanulmányokat olvasunk, filmeket, színházi előadásokat nézünk, filmhíradókat bogarászunk hosszú órákon, napokon keresztül. A szerkesztő-riporter az az ember, aki az ötlet megszületésétől a kész adás leküldéséig végig jelen van. Kriszta egyébként rendkívül támogató és motiváló vezető. Hagyja, hogy a riporterek azokon a témákon dolgozzanak, amik igazán érdeklik őket és bátorít mindenkit, hogy a saját, egyedi stílusában vigye képernyőre azt. Kicsit azért is dolgozok, hogy nyomot hagyjak, hogy az utókor lássa a világot az én szemüvegemen át. Akár a gyerekeim is.
The post Szondi Vanda: „Ennyi idő bőven elég volt a főállású anyaságból” first appeared on nlc.