Soha nem felejtem el, amikor a munka világában egy meglehetősen ambiciózus barátnőm kijelentette, hogy ő márpedig nem fog vasárnaponként otthon húslevest kavargatni. Gondoltam, jobb is, hogy belátta, ez nem neki való. Még hogy kavargatni a húslevest!
Persze mindenki elkezdi valahol, és a kezdetekben épp ilyen kérdések merülnek fel. Mégis, aki gyakorlott levesfőző, tudja, hogy mindig van hová fejlődni húsleves ügyben.
Több tucat „tuti tipp” forog közkézen, közszájon és internetszerte. Ha a nagybetűs és eszményi húslevesről van szó, már-már presztízskérdés hozzátenni egy biztos jótanácsát. Nos, mi sem járunk el most másként. 10 olyan konyhai tippet hoztunk, amiért garanciát is vállalunk!
10 praktika, hogy tökéletes legyen a húsleves
1. Húskérdések
Sok olvasás, eszmecsere után a végkövetkeztetés: legyen az a tyúk, csirke, kakas, sertés, marha, fácán, liba, kacsa, pulyka bármely húsos, csontos, bőrös része, ez mind kiváló húsleves-alap. Sőt, egyes belsőségek is, de erről kicsit később. Szép kihívás lefőzni a különböző húsokból és csontokból a leveseket, és kitapasztalni a különbségeket.
A kacsaleves mély íze és színe semmihez sem fogható. A tyúkhúsleves, akár idősebb szárnyasból is, ha megadjuk neki a sok órás főzési időt, egyszerűen utolérhetetlen. A marhahúsleves eleganciája, a csirkehúsleves otthonossága mind-mind egy önálló történet. Aztán, amikor belejöttünk, kezdhetjük bátran mixelni is a húsokat, csontokat.
Az én személyes kedvencem például marhacsontot (lehetőleg velővel), húsos sertéscsontot és egy kis bőrös csirkehúst is tartalmaz. Nekem ebből a válogatásból fő ki az az aranyló lé, amit én már nem is a levesek polcára teszek, hanem az éltető esszenciák kategóriájába.
2. Szívvel, májjal, nyakkal, lábbal?
A jó parasztos húsleves egy külön iskola. Kezeljük tényként, hogy egy szép színhússal főzött leves – járjunk el bármilyen lelkiismeretesen is – nem együtt említhető egy fazék húslevessel, amibe kerültek kollagénban gazdag részek is, mint a szárny, láb, nyak.
A belsőségek annyiban másképp kezelendők, hogy a puha állagú, de könnyen túl keményre vagy kesernyésre fővő belsőségeknek jóval kevesebb főzési időre van szükségük.
3. A séf tanácsa, ha habozunk, hogy habozzunk-e?
Egy korábbi NLC-cikket idézünk: „Elkezdődik a habosodás. Vannak, akik megvárják, míg a hab elforrja magát, és nem foglalkoznak ezzel, engem mindig megrettentett a mama kapirgálós tyúkjaiból kiáradó fekete hab, így én rendületlenül habozok.”
Sok háziasszony egyáltalán nem foglalkozik a habbal, mondván, majd elfővi magát. Mások viszont nem tartják túl gusztusosnak a csontból kifővő anyagokat, amik a zsírral összekeveredve alkotnak szürkés fekete habot a leves tetején.
Széll Tamástól tanultam a lehabozás módszertanát: a sztárséf azt ajánlja, hogy egy fazék forró, lobogó, ízesítetlen vízbe tegyük bele a húst vagy a csontos húst, és néhány percen át főzzük. A fehérje kicsapódása után emeljük ki a vízből, majd langyos vízzel öblítsük le húsos, csontos részeket. Ezután tegyük fel főni a „valódi” húslevest, annak jól bevált módja szerint hideg vízben, lassan felmelegítve.
Forrás után még így is fog keletkezni egy kis sötét színű hab a leves felszínén, de ezt már egy egyszerű leveses kanállal leszedhetjük róla.
4. Nem mítosz a vöröshagyma héja
Mítoszok sokasága kering kulináris kérdésekben. Egy sokat hallott tanács, hogy a levesbe főzött vöröshagyma külső, színes héját hagyjuk rajta, mert szép színt ad a levesnek. Ez valóban így van, szép színt kölcsönöz a lének. A vöröshagyma legkülső héja gyakran lemoshatatlanul piszkos, ezt távolítsuk el, és az alatta lévőket használjuk a főzéshez.
Ha valakinek a szavára érdemes adnunk húsleves kérdésben, Borbás Marcsi biztosan ilyen. Ő két további trükkel is megfejeli az eddig írtakat: „Héjastól kell beletenni a vöröshagymát, hogy színezze a héja a levest. Ugyanígy a fokhagymát is héjával együtt kell benne megfőzni. A vöröshagymát héjastul félbevágjuk és a vágott felét egy kicsit lepirítjuk serpenyőben, így tesszük a levesbe. A fokhagymát elég csak félbevágni és beledobni a lébe.”
A vöröshagyma lepirítása igazán okos módszer. Karamellizálja a hagyma természetes cukortartalmát, és koncentrálja az ízeket. A fokhagymás tippje nekünk is új volt!
Egy aranyszínű húsleves természetes színezője lehet még egy csipet sáfrányos szeklice, a kurkuma vagy a sáfrány is.
5. A főzés aranyszabálya
A kezdő háziasszony (avagy háziférfi) akár lírai szépítésnek is hiheti a receptekben szereplő gyöngyözve főzést. A valóságban azonban ez egy nagyon is praktikus tanács: a főzetünket ne lobogtassuk nagy lángon, de ne is hagyjuk „elaludni” a levesünket. Finoman, aprócska buborékokkal gyöngyöznie kell a lének, hogy fővésben maradjon. Fedő nélkül főzzük, és apránként pótolhatjuk is az elpárolgó vizet.
6. Zöldséget, de mit is?
Elég szabad a kezünk, tulajdonképpen kedvünkre válogathatunk. Háza és ízlése válogatja, de húsleves-alapzöldségnek számít a vöröshagyma, fokhagyma, néhány levél vagy egy negyed kelkáposzta, fehérrépa, sárgarépa, a zellergumó vagy a zeller zöldje, egy paradicsom és fél vagy egy tv-paprika. A híres Újházy-húslevest például zöldborsó és gomba is gazdagítja, és sokunk a karalábén, a kelbimbón vagy karfiolon sem sértődik meg egy jó húslevesben. Egy csokor petrezselyem mindig jó, ha van a húsleveshez tálaláskor, de snidlinget is láttunk már belekarikázva (a délkelet-ázsiai húslevesekben ez megszokott).
Egyre érdemes odafigyelni:
az édeskés elemek mennyiségével, mert megédesítheti a levest a sárgarépa, a kelkáposzta és a kelbimbó is.
7. Sorrend
A kemény, nehezebben puhuló terményeket, illetve az olyan alapzöldségeket, mint a paradicsom és tv-paprika beletehetjük a vízbe akár már az elején. A zellergumó, a kelkáposzta, a karalábé és a keményebb, fás fehérrépa is belekerülhet előbb, mint például a zsenge sárga- vagy fehérrépa. Ha nem szeretnénk szivacsosra főzni ezeket a zöldségeket – netán szeretjük, ha van ressége, haraphatósága a zöldségeknek –, az utolsó fél órára is időzíthetjük őket.
Ha belsőséggel is gazdagítjuk a főzetet, csak az uolsó fél-egy órában kerüljenek bele, mert megkeseredhetnek és túlkeményedhetnek a hosszú főzés során.
8. Vegeta és bio ételízesítők, ízfokozók
Végül: ételízesítőre a világon semmi szükség nincsen a húslevesben. A csontok, húsok hosszú főzési ideje és a zöldségek teszik a dolgukat. Épp azért kell lassan és hosszan főzni a húslevest, hogy az ízletes, tápláló hozzávalók kiadják az értékeiket, aromáikat a levesbe. Minden természetes alapanyag maga az ételízesítőnk! Persze a só, bors is természetesen.
Őrölt borsot tenni a húslevesbe nem tőről metszett főzési hiba, inkább csak esztétikai. Zavaros lesz tőle az aranyló húsleves.
9. Fűszerezzünk a són, borson kívül?
Megosztó kérdés. Sokan esküsznek az alábbi fűszerekre, mások szerint a húsleves fűszere a só és a bors.
Kerülhet bele egy néhány centis gyömbérdarab, szerecsendió, akár egészben is. Egy kis kakukkfű, egy kis lestyán is jöhet bele, akárcsak a már említett egy csipet sáfrányos szeklice, kurkuma vagy sáfrány is. Ez utóbbiak szigorúan vagy/vagy alapon. Csak a színe kedvéért.
10. Idő
A húslevesnek bizony jól áll legalább egy fél napnyi pihenés. Ez is egy olyan étel, ami másnap még finomabb!
The post Húsleves: 10 bevált praktika, hogy felejthető leves helyett igazi esszenciát főzz! first appeared on nlc.