Komoly csapás érte Németország gazdasági kilábalási terveit, illetve az EU közeljövőjét és az orosz fenyegetés elhárítását azzal, hogy a Zöldek parlamenti frakciójának vezetése azt javasolja a képviselőcsoportnak, három nap múlva szavazzanak nemmel a leendő kancellár, Friedrich Merz, illetve a CDU-CSU és a Szociáldemokraták alkotmánymódosítási javaslatára. Márpedig a két módosító indítványnak csak a Zöldek igenjeivel lenne esélye.
Mi volt Merz javaslata, az miért lett volna annyira életbevágó, és miért mondtak rá nemet?
Az évek óta stagnáló német gazdaság gondjainak egyik forrása az úgynevezett adósságfék, ami leegyszerűsítve annak alkotmányba foglalása volt 2009-ben, hogy a német költségvetés egészen minimális mértéket kivéve nem adósítható el. Ez akadályozta meg az utóbbi években a szükséges infrastrukturális fejlesztéseket és a hadsereg megerősítését is. A gazdaság helyzete önmagában is indokolta volna ennek lazítását, a váratlan szakítás Amerikával, illetve az USA közeledése Putyinhoz pedig ezen felül is igen sürgőssé tette, hogy hirtelen jelentős összegeket tudjanak haderőfejlesztésre fordítani, megteremtve az önálló európai véderő alapjait is.
Merz két javaslatot tett az adósságfék lazítására. Az első egy olyan, 10 év leforgása alatt 500 milliárd eurót elköltő infrastruktúra-fejlesztési alap létrehozása, ami évente a GDP 1 százalékára rúgó, serkentő pénzinjekciót jelentene a német gazdaságnak infrastrukturális beruházások formájában. Annak a német gazdaságnak, ami két recessziós év után idén is nulla százalék körüli fejlődést vár. A német gazdaság újraindítása egyébként az egész Unió elemi érdeke is.
A másik javaslat értelmében a GDP 1%-át meghaladó védelmi kiadások teljes egészében mentesülnének az adósságfék alól. Ez lehetővé tenné a német hadsereg gyors felfejlesztését, ami az orosz-amerikai kettős fenyegetés árnyékában különösen fontos.
Azt már napok óta tudni lehetett, hogy Merz javaslatait leendő koalíciós partnere, a szociáldemokrata párt biztosan támogatja, az eddig koalíciós partner Zöldek pedig lebegtették ugyan az álláspontjukat, de nem mondtak eleve nemet. A terv az volt, hogy a javaslatot március 13-án terjesztik be, 18-án pedig már szavaz is róla a régi Bundestag.
A nemsokára felálló új Bundestagban a jelentősen megerősödött szélsőjobboldali AfD-nek és a hasonlóan rakétázó szélsőbaloldali Linkének ugyanis annyi szavazata lesz – és ők deklaráltan nem lesznek hajlandók alkotmánymódosításra -, hogy az alaptörvény módosítása reálisan csak a régi Bundestag utolsó munkanapjaiban, a régi felállásban volt elképzelhető. (Az új parlamentben szocdem és zöld képviselőből is kevesebb lesz a mostaninál.) Erre tett próbálkozást a leendő CDU-s kancellár, Friedrich Merz. Most ugyanis az a helyzet, hogy a CDU-CSU, az SPD és a Zöldek szavazatival még lehetséges lenne változtatni.
De a Zöld frakció vezetése erre nemet mondott most. Mivel a két módosítás elfogadása nyilvánvaló érdeke volt mind Németországnak, mind az EU-nak, Merz arra számíthatott, hogy a Zöldek minden ismert ellenérzésük mellett le fogják nyelni ezt a békát, ám nem tették. A béka egyébként nem volt kicsi, mert korábban épp a Zöldek lazítottak volna az adósságféken és Merz volt az, aki mereven ellenállt. A kereszténydemokrata politikus csak a Trump-elnökség húzásainak hatására, az utóbbi hetekben változtatott az álláspontján, méghozzá jókorát.
„Felelősek vagyunk az országért, de nem akarjuk adósság formájában finanszírozni a CDU és az SPD választási ígéreteit”
– magyarázta a bot küllők közé dugását Franziska Brandtner, a zöld párt társelnöke.
A másik társelnök, Felix Banaszak úgy fogalmazott, hogy a CDU és az SPD nem számolhat azzal, hogy „a Zöldeknek a végén úgyis igent kell mondaniuk a Vlagyimir Putyin és Donald Trump által képviselt fenyegetés miatt”.
Bár a helyzet e pillanatban menthetetlennek tűnik, a feleknek papíron még mindig van hátra három napjuk a végső döntés meghozatalához a parlamenti szavazás előtt.