Nagyon sokan fordulnak manapság coachokhoz, hogy segítséget kérjenek az életük különböző területein felmerülő kérdésekkel kapcsolatban. A tanácsadás mindig nagy felelősséggel jár. Számodra miért volt vonzó ez a szakma?
Elsősorban azért, mert, a családi vállalkozás (a sportitalok és vitaminitalok gyártásával foglalkozó R-Water kft.- a szerk.) révén, a férjemmel mind a munkában, mind pedig a magánéletben szorosan együtt kell, hogy dolgozzunk és ez számos kihívást tartogat. Ezeknek a kezelésében szerettem volna minél hatékonyabban részt venni, de vállalok személyes coachingot is. Ez utóbbi mindig egyénre szabott, mindenkivel onnan indulunk, ahol éppen az életében tart, de az egészség, sport, a megfelelő táplálkozás, az önbizalom olyan témák, amik mindig előjönnek.
Nagy-Parádi Tímea táplálkozási szakértő
Az egészségnek szerves része az egészséges táplálkozás. Egészségesebben táplálkoznak ma a magyarok, mint a 90-es években?
Pontos statisztikákat nem ismerek, de az biztos, hogy sokat változott. Szerintem a kilencvenes években sokkal több háztartásban engedhették meg maguknak, hogy főzzenek és gyakran jobb minőségű, akár háztáji alapanyagokból. Sokat változott azóta az étkezési kultúránk. Egyre több gépünk van és mégis egyre kevesebb időnk. Kevesebben főznek. Talán összességében kicsit kényelmesebbek is lettünk.
De az egészséges táplálkozásról ma több szó esik. Itt nincsen egyfajta ellentmondás?
Ma már mindenről sokkal többet beszélünk. Többet beszélünk a pszichológiával kapcsolatos dolgokról, a szexualitásról, jóval több kutatás létezik olyan témákkal kapcsolatban, amik korábban láthatatlanok voltak. De, az hogy többet beszélünk valamiről, vagy több az információ valamivel kapcsolatban, nem feltétlenül könnyíti meg az egyén dolgát. Én rengeteget olvasok az egészséges életmódról, táplálkozásról, sportról, van edzői végzettségem, táplálkozási tanácsadói végzettségem és még bennem is óriási feszültséget okoz például, hogy néha teljesen ellentétes dolgokat olvasok. Egyik helyen azt írják, hogy a napi öt étkezés mindennek a kulcsa, a másik helyen az időszakos böjtölés fontosságáról van szó.
Egyik cikk azt mondja, kerüld a glutént, a másik szerint a cukor méreg, a harmadik a tejtermékek felett tör pálcát. A sok és sokszor teljesen ellentétes információk közepette én is volt már, hogy úgy éreztem, ha ez mind igaz, halálra vagyunk ítélve.
Akkor hogyan igazodjunk el a zűrzavarban?
Én a mértékletességnek vagyok a híve. Úgy táplálkozom, hogy nem zárok ki semmit. Sokat figyelem magam, megpróbálom megfigyelni, mitől hogyan érzem magam. Az első terhességem alatt például ölni tudtam volna a füstölt sajtért, a középső gyermekemnél a céklalevet, a legkisebbnél a húslevest kívántam rettenetesen. Minap nagyon megkívántam a fagylaltot, úgyhogy hoztunk a környékbeli cukrászdából és azt ettem, de ezzel nincsen baj, mert nem csinálom minden nap. Nemrég az anyósom készített isteni fánkot, amiből szintén ettem. Na, nem 10-et, bár tudtam volna! Fontos a mértékletesség.
Sokan azt érzik, hogy, ha az ember nem tehetős, nem engedheti meg magának, hogy egészségesen táplálkozzon, mivel a minőségi élelmiszerek tagadhatatlanul többe kerülnek. Ebben van igazság?
Ez egy nagyon érzékeny téma. Akármit mondok, valakinek beletaposok a lelkivilágába. Azt tudom, hogy annó én is csóró voltam. Az első férjemmel, aki sportoló volt, a fizetés előtti napokban mindig téma volt, hogy ki vesz például reggelit. De, e lehetőségekhez mérten, akkor is megtettem mindent, hogy egészségesen táplálkozzak és ne junk foodokat vegyek. Az idény zöldségek és gyümölcsök lehet, hogy nem olcsók, de azért valami mindig közöttük, ami beletartozik a megfizethető kategóriába. Én sem veszek mindig avokádót.
Télen rengeteg savanyú káposztát, céklát, párolt zöldborsót eszünk. Reggelire vajas korpás kiflit szeretek enni, amihez fölszeletelek egy almát, mert engem még úgy neveltek, hogy napi egy alma az orvost távol tartja.
Nyilván nem ennyire egyszerű a képlet, de tényleg nem is szoktam beteg lenni. Mindig lehet törekedni az egészséges táplálkozásra, akkor is, ha szűkebbek az anyagi lehetőségeink.
De, van, hogy egy fánk, vagy pizza az önjutalmazás eszköze. Az, amit megérdemlünk, mert szemét volt a főnökünk, tapintatlan volt a párunk, ránk dudáltak teljes erőből a csúcsforgalomban. Még erről is le kell mondani?
Azzal nincsen semmi baj, ha néha becsúszik egy gyorséttermezés, de az már gond, hogy ezek gyakran tényleg nagyon silány minőségűek, ellenben szerves részei a hétköznapoknak. Van, hogy nincsen kedvem főzni és stresszes vagyok, de akkor kell találni más módszert a stresszkezelésre. Egyébként egy alma elrágása ebben is segít, mert a rágás önmagában alkalmas arra, hogy levezessünk feszültséget. A kérdés, hogy megoldásokat keresünk, vagy kifogásokat. Ha kifogásokat, lehet azt mondani, hogy az egészséges táplálkozás egy úri kiváltság, vagy, hogy jár nekem a doboz fánk.
Három fiad van. Mennyire aggódsz amiatt, hogy a mai világ már egészen más, mint amiben te felnőttél? A közösségi média filterezett valósága mennyire sodorja szerinted a fiatalokat abban az irányba, hogy akár a saját egészségük terhére, pl. extrém diéták árán is megpróbáljanak hasonlítani a monitoron látható képekhez?
Én a 90-es években előbb anorexiás voltam, utána pedig bulimiás. Akkor még nem volt közösségi média, de az újságok tele voltak modellek gyönyörű képeivel és akkor még nem is beszéltek annyit arról, hogy azok a képek sem a valóságot tükrözik. És én próbálkoztam mindenféle diétával, nem ettem húst, böjtöltem. Anyám azt mondta, hogy kislányom, az egészséges életmódra rá fog menni az egészséged. Ez bennem nagyon megragadt és ma abban hiszek és azt is tanítom, képviselem, hogy minden a mértékletességre kell törekedni.
Sokan azt gondolják, hogy az egészséges táplálkozás abban mérhető, mennyire hasonlítunk végül a magazinokban látható modellekhez, de ez tévedés. Nem is kell hasonlítanunk és nem is így működnek a dolgok. Van, akin van pár kiló felesleg és azzal együtt makkegészséges.
Eleve nem jó, ha az egészséget csak a táplálkozásra szűkítjük le. Abba beletartozik minden, többek közt a pihenés, a mozgás, a lelki egyensúly, hogy milyenek a kapcsolataink. Tudod, mi az a 80/20-as elv?
Nem.
A 80/20-as elv azt mondja ki, hogy 80 százalékban tudatosnak kell lenni, de 20 százalékban el kell fogadni, hogy egyszerűen nem papírforma szerint alakulnak a dolgok.
Vannak időszakok, amikor megpusztulsz a csokiért. Ha ez a helyzet, egyél csokit, csak mértékkel. A legrosszabb, ha eszel csokit és utána lelkiismeret furdalásod lesz, ami fokozza a stresszt, amitől még jobban fogod kívánni a csokit.
Ez egy ördögi kör, amitől nagyon mélyre tud kerülni az ember. Én tudom, miről beszélek. Voltam ott.
Én anno nem hánytattam magam, vagy ilyesmi, hanem extrém mennyiségű mozgással kompenzáltam, ha ettem. Nem tudom azt mondani, hogy nem volt szerepe benne az információáradatnak arról, hogy hogyan mit kéne enni, hogyan kéne élni. Az emberek nagyon különbözőek. Az lenne a fontos, hogy magunkra figyeljünk. Mértékletesség, fokozatosság elve, ez a fontos a táplálkozás és a sport terén is, ez és a 80-20 filozófia.
Te hogy vetted észre, hogy bulimiás vagy?
A betegség kialakulása hosszú folyamat volt és hosszú ideig éreztem, hogy baj van, csak akkoriban azért erről az egészről nem volt olyan sok elérhető információ. Amikor lefogytam negyven kilóra, már ránézésre is látszott, hogy valami gond van. Kerestem a kiutat, sok helyre eljutottam, de nagyon sok hiedelemmel kellett szembemennem ahhoz, hogy végül valóban eljussak oda, ahol tudtak segíteni. Az apukám például azt mondta, amikor önszántamból elkezdtem pszichiáterhez járni, hogy, „Nem kell neked, hiszen nem vagy te hülye!”.
Fotó: Unsplash
És mit válaszoltál?
Elkezdtem azt ismételgetni, hogy „Az okos megy, a hülyét viszik!”. Sok dolgon keresztül mentem, olvastam, amíg kialakult bennem egy modell, ami tartható, amibe fenntarthatóan módon helyt kap a sok szerep és igény: a munka, a család, gyerekek, sport, párkapcsolat, üzlet, a barátaim, a fejlődés, a saját magam. A sport egyébként olyan szerves része az életemnek, hogy, ha kimarad, az olyan, mintha nem mostam volna fogat. Éppen ezért, ha máshogy nem jön ki a lépés, hajnali négykor kelünk fel, hogy sportolni tudjunk.
Ez azért nem átlagos, talán nem is elvárható.
Persze, én csak arról beszélek, ami nekem működik. Sok emberrel dolgozok együtt, aki azt mondják, nem tudják megoldani, nem tudnak felkelni ilyen korán reggel és ezzel nincsen semmi baj. A sportolást nem csak úgy lehet elképzelni, hogy sportcipőt húzok és lemegyek futni. Az is az, ha a villamoson leszállok egy megállóval korábban és hazasétálok, vagy nem lifttel megyek fel a 4-re, hanem felsétálok. Ha a gyerekkel elmegyek minden nap egyet sétálni, vagy krumplipucolás közben csípőkörzéseket végzek. Meg kell nézni, hogy hova és mit tudok beilleszteni.
Frissen szült anyaként például ne várjam el magamtól egyből ugyanazt, mint amit kamaszkoromban tudtam teljesíteni.
Az embernek mindig a saját élethelyzetében kell megnéznie, mit tud tenni azért, hogy egyet előre tudjon lépni. Egyet, nem tízet, nem százat. Egyet, de azt meg is lépje.
Mióta része az életednek a futás?
Ez egy 36 éve tartó, napi szinten ápolt szerelem, de már a futás előtt is sportoltam. Apu eredetileg focista volt és egész életében a küldetésének érezte a sportolás népszerűsítését. Az ő kezdeményezésére épült fel annó a kecskeméti konzervgyár sportpályája. Éveken keresztül nyári táborokat szervezett, ahová a konzervgyár gyerekei járhattak és persze, ott voltam én is. Mihelyt jó idő volt, mezítlábra vetkőztem és kint voltam egész nap. Kézilabdáztam, szertornáztam, fociztam. Negyedikesként már benne voltam a felnőtt focicsapatban. Középiskolában azonban már nem volt elég a tornaóra és akkor kezdtem el futni és azóta futok majdnem minden nap.
Kik járnak egyéni coachingolásra hozzád?
Akik hozzám járnak többségében nők és középkorúak, mivel ebben az életszakaszban van rendszerint idejük, energiájuk, anyagi lehetőségük is magukkal foglalkozni és talán ebben az időszakban jelentkeznek intenzívebben annak a jelei is, ha nem foglalkozunk az egészségünkkel.
Egyébként van 12 éves kliensem és volt már 70 éves is. Mivel megszereztem a kamasz és ifjúsági coach képesítést is, az elmúlt időben egyre több fiatallal is foglalkozom.
Szerinted miért többségében nők fordulnak hozzád?
Valószínűleg azért, mert a nők nyitottabbak arra, hogy változtassanak az életükön. Ne érts félre, három fiam van és a férfiaknak rengeteg erényük van, de a nőkön nagyon sok múlik és ennek érzik is a súlyát. Ezért is nagyon fontos a család egészsége szempontjából, hogy például az anya széles értelemben véve jól legyen. Ha pozitív példát állít, az olyan, mint amikor a vízbe dobott kavics távolra elérő hullámokat vet.
The post „Anyám azt mondta, az egészséges életmódomra rá fog menni az egészségem” first appeared on nlc.