Sulyok Blanka olyan tanár, akinek az óráin egészen furcsa dolgok történnek. A gyerekek nem passzívan hallgatják, mit kellene gondolniuk az irodalmi művekről, hanem maguk is írnak, és az óra végére versek, mesék születnek, miközben a szerzővé vált diákok azt is megtanulják, amit kell.
Művészet, nem adatok
Blanka a kreatív írás módszerével dolgozik. Hogy miért és hogyan, arról ő maga mesélt nekünk.
„Az irodalom egy művészeti ág – mondja Sulyok Blanka. – Éppen ezért szerintem teljes félreértés, ahogyan a legtöbb helyen tanítják. Versekből vagy novellákból témazáró dolgozatot íratni kicsit olyan, mintha testnevelés órán állandóan sporttörténetből írnának a gyerekek felmérőket ahelyett, hogy mozognának. A legjobb, ha valaki úgy találkozhat az irodalommal, hogy szinte belebújhat egy-egy műbe, megnézheti benne saját magát, mint egy tükörben, a saját gondolataihoz, érzéseihez kötheti, mint egy élményt. Erre való a kreatív írás.”
Blanka először egyetemistaként találkozott a módszerrel, Lackfi János és Vörös István költők kurzusain. A saját élmény mellett már akkor is motoszkálni kezdett benne, hogy milyen jó lenne, ha ezt az örömöt továbbadhatná valahogy a gyerekeknek, akikkel dolgozni fog. Ahogy lehetősége adódott, meg is próbálta, és azóta már nagy gyakorlatra tett szert különböző korosztályú és hátterű csoportokkal dolgozva.
Sulyok Blanka módszerét imádják a gyerekek (Fotó: A szerző fotója)
De nézzük meg közelebbről, hogyan is zajlik egy foglalkozás!
„Nincs két egyforma óra – mondja Sulyok Blanka –, de van egy alapséma, amivel dolgozom. Viszek egy kiinduló szöveget. Ez nem mindegy, milyen: olyannak kell lennie, ami önmagában is befogadható, érdekes, izgalmas az adott korosztálynak. Szerencsés, hogyha van benne olyan könnyen megérthető, és akár könnyen alkalmazható formai megoldás is, amire a gyerekek rá tudják fűzni a saját ötleteiket. Mondjuk József Attilától a De szeretnék gazdag lenni egy egyszerű szöveg, és nagyon ismert is, ott van a kollektív tudatban. Az is jó, ha valami ismerősre rá tudnak benne csodálkozni a gyerekek. Elkezdünk beszélgetni arról, hogy ki mi szeretne lenni, aztán mindenki megírhatja a maga verzióját. Vad ötleteket is be lehet dobni, például, hogy „de szeretnék citrom lenni”, vagy bármi hasonlót.
Közben szinte észrevétlenül megtanulják a gyerekek, hogy mi az az ütemhangsúlyos verselés, szóba kerülnek a rímfajták is, így sok olyan irodalomelméleti dolgot is megtanulunk a gyakorlat során, amit egyébként kell, csak így sokkal könnyebb megérteni. Többnyire verset szoktam vinni az órákra, egyszerűen azért, mert ezek a terjedelmük miatt gyorsabban befogadhatóak.
Prózával általában olyankor dolgozunk, amikor a gyerekek már ráhangolódtak a kreatív írásra, képesek és hajlandóak is nagyobb erőfeszítéseket tenni. Egy novella sok lehetőséget rejt: újra lehet írni a történetet egy mellékszereplő nézőpontjából, vagy megtartva az eredeti cselekményt meg lehet váloztatni a stílust, de akár egy új karakter is behozható. Ahol most dolgozom, az ötödikesek nagyon szerenek mesét írni, így velük sokszor ezzel foglalkozunk. Ha nyelvtanból tanulunk valami unalmasabb dolgot, akkor azt is fel lehet dobni azzal, hogy egy mesét írunk róla: például arról, hogy egy hang hogyan verekszi át magát a különböző hangképző szerveken, amíg zöngés mássalhangzó lesz belőle.”
Ha én mese volnék
Ha én asztal volnék, bűvös asztal volnék,
Bűvös varázsszóra egyből megterülnék,
Adnék a gazdagnak, adnék a szegénynek,
Mellettem mindenki testvér lenne tényleg.
Ha én alma volnék, soha el nem fogynék.
Egész télen-nyáron ágon piroslanék.
Teremnék fiúnak, teremnék a lánynak,
Nem lennék játéka így az elmúlásnak.
Ha én tükör volnék, igazat mutatnék.
Akárki rámnézne, bátran visszanéznék.
Látnám a szívének minden rezdülését,
Megmutatnám neki szép lelkének fényét.
Ha én csizma volnék, hétmérföldes lennék.
Veled akármikor hét mérföldet lépnék.
Messzi országokba, Keletre-Nyugatra,
Velem eljuthatnál végre Önmagadba.
Nézd, mi mindent tanultál!
Bár az alkotás során a gyerekek szabadjára engedhetik a fantáziájukat, azért van néhány szabály, ami alapján dolgoznak. Blanka azt mondja: a keretek egyrészt biztonságot adnak, másrészt nagyban fejleszti a kreativitást kitalálni, hogyan lehet ezeken belül maradva valami mégis egyedit alkotni.
Nyilván, ha valakinek egészen különleges ötletei vannak, és látom, hogy elkapja a hév, akkor hagyom, hogy menjen egy kicsit a maga feje után. De alapvetően jó, ha megtanulják a gyerekek ezeket a gyakorlatokat, és szórakoztató kihívás úgy írni, hogy bizonyos szempontok adottak. Ez nem új találmány: sok példát láthatunk az irodalomtörténetben, amikor írók, költők ezzel játszottak egymás között, és néha komolyabb, néha vicces művek kerekedtek ki a végén.
Az órákon készülő minden írás egyformán értékes, mivel itt egyáltalán nem az a cél, hogy remekművek szülessenek, hanem maga az alkotás folyamata. Éppen ezért semmi értelme csalni, és, mondjuk, a mesterséges intelligencia segítségével legyártani a szövegeket. Ezt a gyerekek is hamar megértik.
„A 7-8-osoknál néha szoktam olyan órát tartani, hogy behozhatják a telefonjukat, és megnézzük, hogy milyen szöveget hoz létre a mesterséges intelligencia, és milyet írunk mi – mondja Sulyok Blanka. – Azt is érdekes kipróbálni, hogy egy-egy szöveghez milyen illusztrációt készít a program. Ez a világunk része, nem is gondolom, hogy teljesen ki kell zárni, de fontos, hogy megértsék a gyerekek, milyen értékes ennek a lelki összetevője, amikor egymáshoz kapcsolódunk, ötletelünk, és ez mekkora élményt ad. Most talán minden eddiginél fontosabbá vált tudatosítani, hogy ami bennünk emberi, és ami művészi, azt nem lehet gépekkel pótolni.”
A munkafolyamatnak természetes része az is, hogy a résztvevők közben sok mindent tanulnak. Előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a gyakorlati tapasztalatot vissza lehet forgatni tananyaggá, és az élményből tudás lesz. Olyan tudás, amely akár tantárgyakól is függetleníthető.
A szövegértés és szövegalkotás olyan készség, ami nemcsak magyarórán fontos; szinte nincs is olyan terület, ahol valamilyen módon ne számítana – mutat rá Sulyok Blanka. – És számomra nagyon fontos az érzékenyítés is, az empátia fejlesztése. Eleve, ha az ember olvas, és tényleg beszippantja az adott mű, akkor szinte átlényegül, a karakterek szemével látja a világot. Ez a nézőpontváltás már önmagában segíthet abban, hogy a valóságban is könnyebb legyen mások fejével gondolkodni, elképzelni, mit érezhetnek, mit miért mondanak vagy tesznek. És ez még csak az olvasás! Ha úgy írunk, hogy különböző karakereket választunk, és az ő szemszögükből fogalmazunk meg dolgokat, akkor is azt gyakoroljuk, hogyan legyünk megértőbbek másokkal. Nekem nagy szívügyem, hogy legyünk együtérzőbbek az elesettekkel, a hátrányos helyzetűekkel, próbáljuk őket segíteni. Ha egy közösségben valaki peremre kerül, ha valakit bántanak, akkor ne bánsuk mi is, sőt, álljunk ki mellette! Mivel számomra ez fontos, az órákon sokat beszélünk erről, és viszek be olyan szövegeket is, amelyek konkrétan erről szólnak.
Kinek jó ez? Mindenkinek!
Blanka eddigi pályafutása során több iskolában is megfordult tanárként, sokféle gyerekkel találkozott. Foglalkozott kifejezetten tanulási-magatartási problémákkal küzdő kamaszokkal, nehéz szociális helyzetben élő fiatalokkal, tanított technikumban és szakgimnáziumban is. Most egy másik korosztállyal van napi szintű kapcsolatban a tatabányai Da Vinci Tehetséggondozó Általános Iskolában.
Közös gondolkodás közben (Fotó: A szerző fotója)
Nincs bizonytalanság, sem ellenállás
„Ez is heterogén közösség – osztja meg a tapasztalatait. – Itt is vannak olyanok, akik nyitottabbak erre a módszerre, és akadnak, akik kevésbé. De összességében itt sokkal kevésbé kell megküzdenem bizalmatlansággal, ellenállással, nemakarással, mint a technikumban, ahol először nagyon furcsán néztek rám a diákok, hogy én itt most mit akarok. Eleve volt bennük egyfajta általános dac az iskolarendszerrel szemben, ami érthető: jelentős részüknek nagyon sok iskolai kudarcuk volt már, és kialakult sztereotípiáik arról, hogy milyen egy tanár. Hosszabb idő volt, amíg bizalmi kapcsolat épült köztünk, és igazán megnyíltak. De amikor sikerült, az nagy élmény volt nekik is és nekem is. Ebben az általános iskolában, ahol most tanítok, kisebbek az osztálylétszámok, így eleve könnyebb a gyerekekhez kapcsolódni. Akik itt kezdték az iskolai pályafutásukat, és nincsenek megsebezve a közoktatás által, úgy tekintenek a tanulásra, mint egy izgalmas kalandra. Az ötödikesek, ahogy már említettem, főleg meséket szeretnek írni, ott az a kedvenc feladat. A nyolcadikosok pedig, amikor túl voltak a felvételin, azonnal közölték magyarórán, hogy »végre nem kell felvételi lapokat kitölteni, mostantól mindig írjunk verset!« Nyilván nem fogunk minden órán verset írni, de nagyon örültem, hogy ez jutott eszükbe először.”
Kreatív írás, mint önismeret
A kreatív írás, mint iskolai oktatási módszer, talán nem annyira elterjedt, de más módon kezd divatossá válni. Egyre-másra ütközhetünk olyan hirdetésekbe a közösségi médiában, ahol felnőttek számára hirdetnek kurzusokat, egyfajta önismereti tréningként. Blanka üdvözlendőnek látja ezt a trendet.
„Biztos vagyok benne, hogy ez korosztálytól függetlenül mindenki számára hasznos – mondja. – De azt fontos szem előtt tartani, hogy itt nem korszakalkotó remekművek létrehozásáról van szó, vagy arról, hogy valaki híres íróvá váljon. Ha esetleg közben születik egy bestseller, az inkább váratlan mellékhatás. A valódi cél az, hogy önmagunkhoz és a világhoz is kicsit közelebb kerüljünk, finomhangoljunk az érzékelésünkön. A lényeg maga a cselekvés, amiben el lehet merülni, ami el tudja emelni az embert a hétköznapokból. Erre mindenkinek szüksége van, mindegy, mennyi idős.”
Da Vinci Suli, 5. osztály, közös írás: Hagyni vagy nem hagyni? (Erdős Virág Én vétkem című verse nyomán)
Nem hagytam, hogy kapásból hülyére vegyék,
nem hagytam, hogy tettleg is helyére tegyék.
Nem hagytam, hogy ablakon repítsék cerkáját,
nem hagytam, hogy nevetve tépjék el dogáját.
Nem hagytam, hogy „véletlen” lábára lépjenek,
nem hagytam, hogy egyedül maradjon, védtelen.
Nem hagytam, hogy minden nap senkinek nézzék.
Nem hagytam, hogy elcsenjék, elköltsék pénzét.
Nem hagytam, hogy csak egy lúzernak higgyék,
nem hagytam, hogy teljesen faképnél hagyják.
Nem hagytam, hogy ez menjen még három hétig,
ha nem három hétig, akkor három évig.
Hagytam, hogy mindvégig a szívem vezessen,
fontos, hogy az ember önmaga lehessen.
Fontos, hogy az ember ne legyen bábu,
ne legyen a lélek eladó áru.
The post A módszer, amit imádnak a gyerekek: Sulyok Blanka kreatív írással hozza közelebb az irodalmat first appeared on nlc.