Az angliai Corby városában működő acélgyártó üzemet a nyolcvanas évek elején zárta be a British Steel Corporation, miután az veszteségessé vált. A hatalmas területen működő üzem az évtizedek során iszonyú mennyiségű ipari hulladékot termelt ki magából. A gyár lebontását és a terület rendezését 1984 és 1999 között kezdte meg a városi tanács a városrehabilitációs program részeként, az üzem helyén megmaradt mérgező hulladékot, földet és iszapot pedig a város másik felén található kőbányába szállították. Nyitott teherautókkal, Corby városának lakott területén keresztül. Éveken át, minden nap.
A nyitott platós teherautókról a mérgező anyagokkal teli iszap az utakra csorgott és szóródott, szárazabb időben pedig por formájában került a levegőbe, hatalmas mennyiségben. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években Corbyban aztán hirtelen sok gyerek született súlyos egészségügyi problémával és születési rendellenességgel, jellemzően végtaghiányoságokkal.
Hogy a lebontott gyár és a születési rendellenességek között összefüggés lehet, azt csak nagy erőkkel és hosszú éveken át tartó harcok árán tudták bebizonyítani az érintett anyák. Erről szól a Netflixen bemutatott brit minisorozat, a Toxic Town.
A Corby városa ellen hozott 2009-es ítélet volt az első, hogy egy brit polgári peres ügy során összefüggést állapítottak meg a levegőbe kerülő mérgező vegyületek gondatlan kezelése és a születési rendellenességek között. Az ügy természetesen megkapta a „brit Erin Brokovich” jelzőt.
A történt egyik főszereplője, Susan McIntyre (a sorozatban Jodie Whittaker alakítja) azután kezdett gyanakodni, hogy az ő gyereke nem egyedi eset, amikor egy kórházi szobába került egy olyan anyával, akinek szintén születési rendellenességgel született a gyereke, majd később összefutott egy ismerősével, akinek hasonló végtagproblémával született gyereke. A sorozat szerint arra, hogy ezzel kezdjenek is valamit és összefogjanak, végül egy újságíró telefonhívása készteti.
McIntyre-t a valóságban is felhívta egy újságíró, és 1999-ben valóban megjelent egy cikk a Sunday Times-ban, hogy több gyerek is végtaghiányosan született Corbyban, az egykori acélgyár és az azután maradt hulladékot tároló lerakó közelében. Azt is kiderítették, hogy az acélgyár területén, illetve az onnan elszállított hulladékot tároló lerakóban olyan mennyiségű arzént, cinket, bórt és nikkelt találtak, ami meghaladta a környezetvédelmi biztonsági előírásokat, az állítólagos tisztítás után is.
A sorozat szerint végül egy ügyvéd volt az, aki a cikk hatására megkereste a Corbyban élő érintett anyákat, illetve még több olyan, a közelben élő szülőt, akiknek szintén végtagproblémával született gyereke az adott időszakban, és emiatt hajlandó csatlakozni a polgári perhez.
A Time cikke szerint azok az anyák, akikről a sorozat karaktereit formázták, aktívan részt vettek a Toxic Town elkészítésében, beszéltek arról, milyen körülmények között éltek akkoriban a városban.
Tracey Taylor – akit a sorozatban a Fehér Lótuszban is játszó Aimee Lou Wood alakít – gyereke napokkal a születése után meghalt. Visszaemlékezése szerint a környéken mindent finom por borított, mint a sivatagban. „Letakaríthattad az íróasztalodat, de mire felemelted a kávéscsészédet, már megint vastagon állt a por.” Azt mondta, este inkább ki se ment a házból, mert a levegő égette a torkát. Amikor még ott élt, inhalálót használt az asztmája miatt, de amint elköltözött a városból, erre már nem volt szüksége. A sorozat szerint az egykori acélművek területén dolgozott, autóját minden nap vastagon lepte be a narancsvörös por.
Maggie Mahon (a sorozatban Claudia Jessie) férje a telep rehabilitálásán dolgozott teherautósofőrként. Visszaemlékezése szerint amikor a férje hazaért a munkából, a kertben kellett leporolni a vörös port a ruhájáról. A gyerekük végtagdeformitással született, több műtétre volt szüksége, hogy járni tudjon.
Az 1999-ben megjelent újságcikk és az anyák javára döntő bírósági ítélet között tíz év telt el. Abban, hogy végül az anyák nyertek, nagy szerepe volt annak is, hogy a városi tanács egy korábbi dolgozójától, Sam Hagentől (a sorozatban a Trainspottingból ismert Robert Carlyle alakítja) olyan dokumentumokat kaptak, amikkel bizonyítani tudták, hogy a városi tanács hanyagsága miatt juthatott a levegőbe a mérgező vegyületek sokasága.
Ennek köszönhetően mondta ki végül a bíró, hogy az 1989 és 1999 közötti születési rendellenességek „statisztikailag szignifikáns” halmozódását okozta, hogy a városi tanács által kezelt telephelyeken az 1985-től 1997-ig tartó időszakban olyan szennyező anyagokat tároltak – és szállították azokat a városon keresztül nem megfelelő körülmények között –, amik születési rendellenességeket okozhatnak.
A bíróság végül úgy döntött, Corby városi tanácsát gondatlanságból elkövetett balesetért felelősség terheli. Ugyanis „engedélyezték, hogy a szennyezett sár és por Corby utcáin terjedjen, a lakóházak között és fölött, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a mérgező és szennyező anyagok születési rendellenességeket okozhassanak”.
2010 áprilisában a városi tanács végül megegyezett a családokkal. A városnak 14,6 millió fontot kellett fizetnie. A Corbyban történtek miatt végül senki ellen nem emeltek vádat
Egy 2021-es tanulmány szerint Angliában és Walesben legalább 21 ezer feltöltött hulladéklerakó van, ezek közül 1287-ben veszélyes hulladékot tárolnak. Ebből 167 lakóházak, üzletek és éttermek alatt fekszik, legalább négy pedig iskolák alatt.
A sorozat producere, Annabel Jones a BBC-nek azt mondta, egy barátjától hallott még a covid alatt a Corby városában történtekről, de nemcsak az sokkolta, ami történt, hanem az is, hogy korábban nem is hallott erről. Ezért is jutott eszébe a megfilmesítés, hogy ezzel segítsenek „tudatosítani, hogy ilyenek ne történhessenek meg újra”.