A halogatás nem kifogások gyártásának sorozata, hanem egy sokakat érintő probléma, amiben hazánk is az élen jár. Onnan tudhatjuk, hogy halogató típusok vagyunk, hogy a fontos ügyeink nincsenek elvégezve. Ezt vagy észrevesszük magunktól, vagy ha nem, akkor a környezetünk biztosan jelezni fogja.
„Azonban a halogatás valójában mindig csak egy tünet, meg kell nézni, mi van mögötte. Lehet, hogy a múltunkban van elásva egy mély ok, amiért halogatóvá váltunk, és ehhez érdemes a pszichológiát segítségül hívni. De az is elképzelhető, hogy csak egy banális felszíni probléma okozza, amin különböző időmenedzsment technikákkal is segíthetünk” – mondja Limpár Imre pszichológus Hámori Barbara kérdésére Az én kék zónám podcast legújabb epizódjában, majd kitér a megoldási mechanizmusokra.
„Szerintem a felnőttség ott kezdődik, hogy az életem alakulásáért vállalom a felelősséget. Tehát először beismerem, hogy halogató vagyok. Ezután meghozom a döntést, hogy ma kontrollálni fogom ezt. És ha ma sikerült, akkor pedig keresek egy olyan belső motivációs bázist vagy kényszerítő körülményt, ami benne tart ebben a mederben” – meséli a szakértő, aki úgy gondolja, hogy hatalmas segítség lehet a probléma megoldásában az önreflexió, a célkeresés és a jövő megtervezése.
A beszélgetésben arra is kitér, hogy nincsen megfelelő időgazdálkodás célok nélkül. Ha tudjuk, mi a feladatunk az életünkben, ha látunk célokat magunk előtt, akkor elkezd érdekelni minket a saját jövőnk, tesszük a dolgunkat és enyhül a halogatás is.
Ehhez azonban fontos lenne időt szánni az önreflexióra. Én, ha tehetném, minden magyar embernek felírnám receptre, hogy egy évben egyszer vonuljon el 2-3 napra, amikor évet értékel és átgondolja a dolgait. De ha csak néha egy órára leülnénk magunkkal és beszélgetnénk a lelkünkkel, már az is segítene
– javasolja Limpár.
A statisztikai adatok szerint a teljes online térben töltött időnk 57 százaléka valójában azzal telik, hogy elterelődik a figyelmünk, ahelyett, hogy a feladatunkra koncentrálnánk. Limpár Imre mindezt kiegészíti azzal a súlyos ténnyel, hogy a különböző kütyükre olyan sok időt szánunk, hogy azok összességében több mint kilenc évet vesznek el az életünkből, miközben a fontos dolgokat halogatjuk. Tehát valójában nem időnk lett kevesebb, hanem a tudatosságunkon kellene javítanunk. A halogatás problémájának kezelése azonban sokszor nem egyszerű feladat, ha súlyos mértékben befolyásolja életünket, akkor érdemes pszichológussal is utánajárni a lehetséges okoknak.
A teljes beszélgetés elérhető Az én kék zónám podcast legújabb epizódjában.
The post 9 évnyi képernyőidő gyűlhet össze egy átlagos élet végére first appeared on nlc.